Tüntetést tartott szombaton a tatai Öreg-tó partján a Stop Avalon! Tata nevű civil csoport, amely az azonos nevű Facebook csoportban szerveződött a járvány idején a tópartra tervezett óriás luxusszálloda ellen, ami tönkretenné a környék egyedülálló természeti és épített környezetét.

Az eseményre nagyjából 800-1000 ember gyűlt össze a Kastély téren, ahonnan együtt sétáltak fel a polgármesteri hivatalhoz, ahol beszédeket mondtak különböző szakértők és aktivisták, a menet során pedig a Rithms of Resistance dobosai dobták fel a hangulatot.

A rendezvényen mi is ott voltunk, élő videónkat itt tudjátok visszanézni:

A rendezvény hangsúlyosan civil volt, a megjelent politikusokat külön is megkérték a szervezők, hogy ha el is jöttek, ne demonstráljanak pártjelképekkel, ezzel is utalva arra, hogy az Öreg-tó védelme pártokon átívelő ügy, és nem szeretnék, ha bármely erő kisajátítaná, így pártzászló helyett Kendernay János, az LMP társelnöke is csak a Hell reklámarcát, Bruce Willis-t ábrázoló papírmasé figuráját szorongatta a tüntetésen.

A Kossuth téren először Szeidemann Ákos, a csoport egyik szervezője szólalt fel, aki Adyt szavalt – a Harc a nagyúrral sorait – majd a helyiek és a Tatát szeretők összefogásának szükségességéről, valamint a múlt értelmezésének és a jövő alakításának fontosságáról beszélt és később Nagy Lászlót is szavalt. Emellett beszélt a fenntarthatóság fontosságáról és többek között arról is, hogy sikerült szakértőket, jogászokat felkeresni. Megemlítette azt is, levelet írtak a zöld ügyekkel foglalkozó ombudsmannak, aki úgy zárta válaszlevelét,

„összegezve arról tájékoztathatom, hogy jelenleg az ügyben vizsgálat megindítására nincsen mód”

– mindazonáltal figyelemmel kíséri az ügyet.

Tóth Enikő művészettörténész arról beszélt, hogy a beruházás jelentősen átalakítaná a környék természeti és épített jellegét, átalakítaná a város jellegét és működését, visszafordíthatatlan károkat okozva. Mint mondta, 1727-től, az tatai uradalom Esterházyak kezébe kerülésétől az Öreg-tó környéke, az épített és természeti környezet, a két tó körüli tájkert megvalósulhatott és fenn is maradhatott, ezt veszélyezteti az Avalon, így mindenképp meg kell akadályozni az indokolatlan formák és ötletek megvalósulását, mindössze a profit érdekében.

Emlékeztetett arra, hogy mikor a befektető megvette a területet, tudhatta, hogy nem építhet olyan épületet oda, mint amit most tervez. Igaz, ezt most éppen a beruházó kedvéért nyilvánították kiemelt beruházási területté, noha szállodát az építési szabályzat értelmében továbbra sem lehet oda építtetni.

A következő felszólaló Tata kisváros jellegéről, így az összefonódó városról, természetről, történelemről, városlakókról ejtett szót, akiknek nem áll érdekükben a szálloda építése, majd Tatát a határon túlra szakadt magyar városokhoz hasonlította, melyeket megvédtek (?) lakosaik.

Ezután Oláh András, a Zöld Sziget egylet képviselője szólalt fel, aki elmondta, ha vannak környezetvédelmi szabályozások, azokat be is kellene tartani.

Azt is elmondta, ez a beruházás se nem fenntartható, se nem fejlődés, mivel az emberi élet jelenleg egyébként is fenntarthatatlan, a természet beépítése pedig nem fejlődés.

Majd általánosságban beszélt a környezetszennyezésről és a környezetrombolásról, valamint arról, hogy a jövőben élő embertársainkra is kell gondolnunk. De szót ejtett a klímaváltozásról is, valamint arról, hogy akiknek luxusszálló kellene Tatára, elgondolkozhatnának azon is, nem elegendő-e nekik a négycsillagos szálloda, ráadásul a tóparti luxusszálló ismeretei szerint nem is fog megtérülni, még állami támogatással sem.

A helyi politikusokat is felszólította, hogy ne az őket delegáló pártok érdekeit szolgálják ki, hanem a tatai lakosokét és a városét, és inkább szigorítsanak a környezetvédelmi szabályokon, minthogy enyhítenek rajtuk.

Utána következett egy „egyszerű tatai lakos”, aki elmondta, hogy a polgármester azt mondta neki, hogy ha jön egy magyar cég, ami befektetne Tatán, akkor neki ki kell szolgálnia őket.

Ezzel kapcsolatban azt javasolná, hogy a befektető akkor újítson inkább fel valamit. Majd arról beszélt, hogy nincs rendjén, ha a politikusok, jelen esetben a polgármester a cégek érdekét szolgálja ki a nép helyett.

Felhívta a figyelmet, hogy a „vizek városában” nincs strand, a régiek rohadnak, a tópart pedig nincs megfelelő állapotban. A tópart, amely mindenkié, az embereké, az állatoké, a fáké kellene hogy legyen, nem csak a gazdagoké és a befektetőké, és nem szabadna 120 szobás szállodát építeni rá, ennek kifejtése során hangzott el a tömegből a „döntsd a tőkét, ne siránkozz” jelszó.

Az egyszerű lakos korábbiaknál gyújtóbb hangvételű, a tőke és a lakosok szembenállására kihegyezett beszéde után kezdett az összegyűlt tömeg „nem hagyjuk” skandálásba.

Lakosné Horváth Alojzia lépett ezután a színpadra, aki a Ramsari bizottság egykori elnöke. A Ramsari egyezményt aláíró országok kötelezettséget vállalnak arra, hogy a fenyegetett vizek védelmét és bölcs használatát biztosítsák, mind belföldön, mind nemzetközi szinten.

Az Öreg-tó 1989 óta Ramsari védelem alatt áll.

Szót ejtett arról, milyen egyedülálló, hogy a város közepén lévő tavon madarak tízezrei teleljenek, és elmondta azt is, 2018-ban a Ramsari díjazta is az Öreg-tó használatát, ilyen Európában Magyarországon kívül csak a Franciaországban van, a szállodaépítés azonban ezzel élesen szembe megy. Ennek kapcsán felhívta a figyelmet, hogy a Ramsari díjat vissza is lehet vonni, valamint felszólította az önkormányzatot, hogy működjön együtt a civilekkel és szakértőkkel

Major Gyula, a Fertő-tó Barátai egyesület részéről arról beszélt, hogy 2018-ban náluk is volt olyan gigantikus fejlesztés, ami nem volt összhangban a tó léptékével, és a NER befektetői mindenen és mindenkin átgázolnak, ami már az osztrák környezetvédőknek is szemet szúrt. Azt ugyanakkor sikerként értékelik, hogy az építési engedély egy részét visszavonták, ennek fényében a tervezett száz szobás szállodáról lemondtak – azt azonban nem tudják, hogy ez végleges-e.

Major azt is elmondta, véleménye szerint együtt kellene működniük a fertő-taviaknak, tataiaknak, de még a balatoniaknak is, hogy közösen forduljanak az EU-hoz, és közösen lépjenek fel a tavakat tönkretevő kormányzati hátszelű tőke ellen.

Badzsó Angéla, az Összefogás a Balatonért társelnöke elmondta, a Balaton immár nem elég, ők viszont nem akarják, hogy akár ott, akár itt luxusszálló, yachtkikötő, vagy bármi, a gazdagokat kiszolgáló beruházás valósuljon meg a lakosok feje fölött, egyeztetések nélkül, a helyiek kiszorításával, fittyet hányva a környezet és a társadalom védelmére.

Véleménye szerint nemcsak a Balaton, az Öreg-tó is mindenkié, és ennek így is kell maradnia.

Szalai Ildikó tatai civil arról beszélt, hogy ő igen szerencsés, mivel az ablakából láthatja a tavat, ami miatt sokan kerékpárra pattannak a városban, de vannak, akik órákat utaznak, hogy eljuthassanak erre a páratlan helyre, ahova most egy betonmonstrumot terveznek. Arra is emlékeztetett, rendkívül rövid idő alatt hatalmas támogatottságot szerzett a tóvédők ügye.

Szalai azt is elmondta, népszavazást kezdeményeznek az Öreg-tó partjára épített szállodáról.

Megkérte a jelenlévőket, hogy mindenkit vigyenek el szavazni, meg aláírni azért, hogy megtarthassák a népszavazást.

A program zárásaként a Miénk itt a tér című dal hangzott el élőben.^[2]