Mintegy 100 demonstrációt hirdettek meg keddre szerte Franciaországban az egészségügyi dolgozók, akik a járványhelyzet csillapodásával újraindították mozgalmukat: több forrást követelnek a szektornak, egyszeri jutalmak vagy pótlékok helyett béremeléseket, és a kapacitások, illetve a személyzet növelését.

A francia egészségügy már több mint egy éve lázad az ellen, hogy a „közkórház haldoklik”, de a kormányzat eddig nem igazán vette komolyan követeléseiket. A koronavírus érkezésével azonban mintha fordult volna a kocka, március 25-én maga az államfő, Emmanuel Macron tett ígéretet arra, hogy „masszív” csomagot vet be a „fehér köpenyes hősök” érdekében.

Ennek a „masszív” tervnek kidolgozására indult meg május 25-én egy nagy konzultáció, amelyet helyi szokás szerint a minisztérium utcájáról neveztek el. Az eredetileg július közepéig tartó Ségur de la santé már most pénteken lezárul, és konklúziói alapján indulhat meg ősszel a „kórházak és a házi orvosi rendszer transzformációja, új befektetésekkel és hatékonyabb és előrelátóbb szervezéssel” – hogy újra a köztársasági elnököt idézzük, ezúttal egy június 14-ei szónoklatát.

A szép ígéretek nyomán azonban az egészségügyi dolgozók és érdekképviseleteik megint csak azzal szembesültek, hogy a kormány nem nagyon akar letenni konkrétumokat az asztalra, sem az átfogó reform, sem a konkrét összegek tekintetében. Ezért volt olyan szakszervezet, amelyik ki is szállt a tárgyalásokból, június 16-án pedig az egészségügy emberemlékezet óta legnépesebb tüntetéseire került sor, egy sereg francia városban. A különféle becslések szerint összesen 100-180 ezren demonstráltak az egész országban.

Nem sokkal később hirdették meg a június 30-ai dátumot a további nyomásgyakorlás érdekében, a konzultáció finisére. Az egészségügyi miniszter egyelőre 6 milliárd eurót ígért meg a nem orvosi személyzetnek, amelyet részben alapbéremelésre, részben pótlékokra és illetményekre fordítanának. Hétfőn pedig egy újabb, 300 millió eurós borítékot jelentett be, ezúttal a kórházi orvosok számára, akik érdekképviseletei „óriási illúzióvesztésként” élték meg az ajánlatot, sőt, árulást, hideg zuhanyt, arculcsapást emlegettek.

Az orvosok szervezetei is attól tartanak, hogy azonnali változások hiányában az elvándorlás csak fokozódik, holott már ma is betöltetlen a kórházi orvosi pozíciók csaknem negyede. „Az egész totálisan lehangoló: ez az ajánlat teljesen elégtelen, nem az ilyen nevetséges intézkedések fogják újra megalapozni a közkórházak működését„, fogalmazott Jacques Trevidic, az egyik orvosi szervezet (Action praticien hôpital, APH) elnöke.

A szakszervezetek viszonylag egységesek abban, hogy főleg a legalsóbb kategóriákban egységesen 300 eurós bérnövekedést akarnak, a végső összeggel kapcsolatban azonban már nyílik az olló: a keddi tudósítások szerint egyesek 7, mások 14 milliárd euróval elégednének meg. Gyakran visszatérő érv, hogy az egészségügy is megérdemelne legalább annyit, mint az autó- és repülőgyártás, amelyeknek a héten újabb összegeket, nyolc, illetve tizenöt milliárd eurós támogatást szavazhatnak meg a képviselők.

Az összességében inkább kurtára sikerült konzultáció pénteki lezárása után  várhatóan maga Macron jelentheti be, július második hetében, hogy milyen döntésekre jutott az egyeztetések nyomán, és melyek lennének a végső számok.

A hónapokon át tartó mozgósítás egyik motorja, a Kórházközi kollektíva (Collectif inter-hôpitaux) szerint sem a fiatal orvosokról, sem a rezidensekről nem szabadna megfelejtkezni, akiket „indecens módon” honorálnak a mai rendszerben.

De a követelések a kezdetektől hangsúlyosan nemcsak a bérekről szólnak, hanem a munkakörülményekről, és a „gyógyítás minősége, az elviselhető munkakörülmények garantálásának biztosításáról”. Azonban a kórházi személyzet növeléséről egyáltalán nem esett szó az elmúlt hetekben. A kormány viszont ígéretet tett arra, hogy lesznek források nemcsak a kórházak adóssága harmadának fedezetére, de további fejlesztésekre is.

„Tegnap hősök voltak, mára elfelejtették őket”, „Forrásokat a kórháznak, ne a tőkének”, hirdették a keddi transzparensek – a mozgalom nevében nyilatkozók abban mind egyetértenek, hogy ha a kormány ezúttal sem veszi komolyan őket, nem hagyják annyiban.

A hangnem egyre kihívóbb és elkeseredettebb: „Igazságos béreket akarunk a harcosoknak, akik vagyunk, és akiket védőfelszerelés nélkül küldtek a frontra.” „Főleg a munkánkat szeretnék jól végezni, és nem akarjuk, hogy választani kelljen a folyosón haldokló beteg és a boxban felügyelet nélkül maradó páciens között”, sorolták a keddi tüntetések résztvevői az érveket, miért vonultak az újra az utcára, a két héttel ezelőttinél kisebb számban, de ha lehet, még elszántabban.

(AFP, Le Monde, France 24, Mérce)