A Water for Rojava (Víz Rojavának) nevű nemzetközi közösségi finanszírozási kampánnyal hozná helyre Rojava vízellátását százezer fontból az angol Solidarity Economy Association (SEA) szövetkezet.
Eddig több mint 30 ezer font gyűlt össze, de minden adományt megdupláznak, így az eddig összegyűjtött összeg már 60 ezer font felett jár.
2012 óta forradalom zajlik Északkelet-Szíriában: a kurd nevén csak Rojavaként emlegetett terület azóta demokratikus önigazgatási rendszerben, szomszédsági gyűléseken és tanácsokon alapulva működik, amiben – a térségben egyedülálló módon – kiemelt figyelmet helyeznek a nemi, vallási egyenlőség megvalósítására is.
Jelenleg azonban nagy veszélyekkel néznek szembe a kurdok: az autonóm terület megalakulása óta fenyegető háború, a török támadások és embargók mellett egyre nagyobb problémát jelent számukra a vízhiány. A klímakatasztrófa miatt egyre csökken a területre eső csapadékmennyiség, ezen pedig a törökök sem segítenek – ők részben a saját vízigényük, részben pedig a kurdok ellehetetlenítése céljából gátakkal fogják fel a Törökország felől Szíriába érkező folyók vizét, így egyre kevesebb víz érkezik a sivatagos területre.
A víz egyre inkább a háborús nyomásgyakorlás eszközévé válik: 2019 októberében a török állami erők megszálltak néhány kurd régiót, a támadás részeként pedig az elsők között vették célba a Serekaniye városban lévő Alouk víztározót – a város majdnem fél millió ember vízellátásárt felelt a régióban. A megtámadott víztározót bár azóta helyrehozták, újabb támadások miatt aztán ismételten használaton kívül került.
Bár a polgári vízkészletek támadása a nemzetközi jog megsértése, a törökök és szövetségeseik folyamatos támadásoknak teszik ki a kurd vízi infrastruktúrát.
Jelenleg emiatt több százezer ember nem rendelkezik biztonságos ivóvízforrással – pedig a víz és az általa biztosított higiénia a koronavírus-járvány idején csak még fontosabb lett, mint valaha.
„A kifinomult kormányzati és infrastrukturális rendszereket is kikezdő világjárvány közepette a török hatóságok éppen a legnagyobb nyomás alatt lévő szíriai területek vízellátását szakították meg. (…) A török hatóságoknak mindent meg kell tenniük azért, hogy azonnal visszaállítsák ezen közösségek vízellátását”
– mondta Michael Page, a Human Rights Watch közel-keleti igazgatóhelyettese.
A Canary angol lapnak az adományokból segített Aborîya Jin szövetkezeti faluból Heval [kurd nyelven: barát, elvtárs] Armanc nyilatkozott:
„A régió legtöbb vízforrása Serekaniyében volt, ezeket mind elvesztettük az invázió miatt. Sokkal több nehézséggel nézünk szembe, mióta megszűnt a hozzáférésünk ezekhez a vízforrásokhoz. Van néhány női gazdasági projektünk, például Dêrikben… kutakat ásunk, fákat ültetünk és házakat építünk. Minden tevékenységünk során figyelmesek vagyunk a természettel és nem okozunk semmi kárt.”
Aborîya Jin (magyarul: nők gazdasága) egy Dêrikben található ökologikus és szövetkezeti alapon működtetett falu, amit főként mezőgazdasági tapasztalattal rendelkező és gazdaságilag hátrányos helyzetű nők irányítanak. Számukra az utóbbi hónapok legnagyobb kihívása a helyi mezőgazdasághoz vizet találni.
A folyamatban lévő háború ellenére a rojavai emberek továbbra is együttműködésben élnek, újjáépítik életüket, ökológiájukat és gazdaságukat. A kampányba beérkező adományok a nőszövetkezeteket és a helyi demokratikus önkormányzatokat segítenék a bombázások által sérült infrastruktúra javításában, kútfúrásokban, a menekülttáborok vízszivattyúinak építésében. Hosszú távú projekteket is terveznek, öntözőrendszereket akarnak kiépíteni, valamint céljuk a folyók megtisztítása is. Az 100 ezer fontos alapból továbbá a Hasakehhez közeli Al Hemmeh vízközpontot is felújítanák, újratöltenék a víztározóját, javítanák a szennyvízhálózatot, a sótalanítási infrastruktúrát és ezáltal az egész régió ivóvízellátását.
„A víz nem fegyver. Av jîyan e – a víz élet!”
– írják.
A kampányhoz videó is készült, ez itt megtekinthető:
„Minden jó szándékú férfinak és nőnek támogatnia kellene a kurd ügyet, az egész világon.” – írta Tamás Gáspár Miklós Erdoğan török elnök november 7-ei budapesti látogatása és a kurd szolidaritás kérdéséről.
„A Rojavát vezető párttól tanácsos tisztes távolságot tartani, nem kell elhinni nekik mindent, amit mondanak, és nem kell a politikai propagandájukat visszhangozni – de amennyire lehetséges, támogatni kell őket abban, hogy Rojavát megmentsék a pusztulástól.” – Szabó Dániel kurdokról és Rojava történetéről, ügyük fontosságáról írt cikke itt olvasható.
