Bár még nem látjuk pontosan, hogy milyen gazdasági hatása lesz a koronavírus-járványnak, de minden esély megvan rá, hogy legalább akkora összeomlásra kell számítanunk, mint 2008-ban – ha nem nagyobbra. Ha csak a munkanélküliségi adatokat nézzük, már megdöbbentő számokat látunk: eddig több mint 40 millió munkahely szűnt meg az Egyesült Államokban a karantén alatt, ami kimagaslóan magas szám a 2008-as pénzügyi válságot követő 8,6 millióhoz képest.

A 2008-as válságot követően sok dolgozó a szövetkezeti modellhez fordult annak érdekében, hogy gazdasági kiszámíthatóságot és stabilitást építsen magának. A kétezertízes években majdnem megduplázódott – 350-ről 600-ra nőtt – a dolgozói tulajdonban lévő vállalkozások száma az USA-ban. Jómagam is az egyik újonnan létrejött szövetkezet, a TESA Collective egyik tagja vagyok, amely társadalmi célú eszközöket és játékokat fejleszt.

A miénkhez hasonló szövetkezetek olyan vállalkozások, melyeket a dolgozók közösen tulajdonolnak és igazgatnak.

Minden egyes dolgozó egyenlő nagyságú tulajdonrészt vásárol a vállalkozásban, a tagok pedig fejenként egy szavazattal vesznek részt a döntéshozásban. Ez tehát lényegében demokrácia a munkahelyen.

„A szövetkezetek éppen az ellenkezőjét csinálják annak, amit a hagyományos piaci cégek csinálnak” – mondja Esteban Kelly, az Amerikai Szövetkezetek Szövetsége nevű ernyőszervezet vezetője. „Amikor jó idők járnak, akkor a hagyományos vállalatok a megtermelt többletet kifizetik osztalékként a részvényeseknek, vagy esetleg visszafizetik a hiteleiket, de nem feltétlenül emelnek béreket vagy osztanak bónuszokat a dolgozóiknak” – mondta Kelly. „Amikor pedig beüt a válság, pánikolni kezdenek. Aztán vagy kimenti őket a kormány, vagy csődbe mennek… de akárhogy is, megszorításokat vezetnek be: leépítésekbe kezdenek és megnyirbálják a juttatásokat.”

Ezzel szemben amikor egy dolgozók által tulajdonolt cégnek megy jól, akkor a többlet sorsáról a tagok közösen döntenek. Ilyenkor általában megemelik a béreket, kiterjesztik a jóléti juttatások körét, osztalékot fizetnek a dolgozó tagoknak (és nem a vállalatba munkát nem rakó részvényeseknek!), vagy a pénzt befektetik a közösségbe. Amikor pedig beüt a krach, a szövetkezeti tagok közösen birkóznak meg a nehézségekkel: tömeges leépítések helyett közösen próbálnak meg megoldásokat találni a problémákra.

A tagok – akik egyszerre tulajdonosai és dolgozói a cégnek – ilyenkor például megszavazhatják azt, hogy mindannyiuk fizetését csökkentsék annak érdekében, hogy mindenki megtarthassa a munkáját, vagy elkezdhetnek új piacok után nézni, hogy növeljék a bevételeiket.

Kelly szerint a szövetkezetek jóval fenntarthatóbb vállalkozói formák amiatt, hogy a tagok közösen osztoznak a haszonban és a nehézségekben is. Az adatok pedig alátámasztják ezt a véleményt: egy 2019-es felmérés szerint a dolgozói tulajdonban lévő cégek 7%-kal nagyobb eséllyel élik túl az első 10 évüket, mint a hagyományos piaci kisvállalkozások. Egy Franciaországban és Spanyolországban végzett 2012-es kutatás szerint a helyi szövetkezetek ellenállóbbnak bizonyultak a 2008-as gazdasági válság idején, mint a magántulajdonban lévő vállalkozások. Egy Uruguay-ban végzett felmérés szerint pedig az 1997 és 2009 közötti időszakban a dolgozói tulajdonban lévő cégek esetében 29%-kal alacsonyabb volt a bedőlés esélye. A Sustainable Economies Law Center nevű szervezet szerint egyre több jel mutat arra, hogy a szövetkezeti forma ellenállóbb és fenntarthatóbb a hagyományos piaci működésnél.

Együttműködve vészelik át a válságot

A nagyobb ellenállóképesség természetesen nem jelenti azt, hogy a szövetkezetek egyáltalán nincsenek kitéve egy világjárvány vagy egy gazdasági válság hatásainak.

„A koronavírus hatására teljes iparágak szűntek meg napok leforgása alatt” – mondta Ross Newport, a Community Printers egyik régi szövetkezeti tagja. A Community Printers egy 1977 óta létező, jelenleg 33 tagot számláló nagyipari nyomtató és csomagoló vállalat. Mindazonáltal egy ilyen súlyos válság esetén is maguk a tagok döntenek arról, hogy mihez kezdjenek a nehéz helyzetben és nem a külső tulajdonosok vagy menedzserek döntésére várnak.

„Nem bocsátottunk el senkit” – nyilatkozta Newport. A Community Printers, amelyet létfontosságú vállalkozásnak nyilvánítottak Kaliforniában és így a karantén ideje alatt is tovább működhetett, kénytelen volt alaposan átszervezni az üzemet, hogy betarthassák a kötelező távolságtartás szabályait. A dolgozók fele önkéntes módon szünetelteti a munkát és munkanélküli segélyt vesz fel, miközben a cég továbbra is gondoskodik róla, hogy ne veszítsék el az egészségbiztosításukat és az egyéb juttatásokat.

Kulcsfontosságú ugyanakkor, hogy egy szövetkezet tagjai a karantén idején is gyakorolni tudják demokratikus működésmódjukat. A dolgozói tulajdonban lévő cégek ebben is megtalálták a válság átvészelésének kreatív módjait. „Nagyon nehéz közösen döntéseket hozni úgy, hogy nem vagyunk egy térben” – mondta Newport. Ennek megfelelően a döntéshozatalt is úgy alakították át, hogy az megfeleljen a jelenlegi példátlan helyzetnek: a tagok kisebb munkacsoportokat alkotva hoznak meg olyan döntéseket, amelyeket normális körülmények között a teljes tagságnak meg kellene szavaznia. „Megegyeztünk abban, hogy amikor visszaállunk a korábbi működésre, a munkacsoportok minden döntését felülvizsgálhatjuk. Egyelőre azonban egészen simán alakulnak a dolgok és az emberek elfogadták, hogy a válság új megoldásokat kíván.”

Allie Wilson Plasek, a Mariposa Kertészeti és Dizájn Szövetkezet (Mariposa Gardening and Design Cooperative) egyik tagja szintén arról számolt be, hogy megrendeléseik villámgyorsan tűntek el a járvány hatására. Abban, hogy nem mentek tönkre, Plasek szerint kulcsszerepet játszott a szövetkezet demokratikus döntési struktúrája.

„A közös tulajdonnak és döntéshozatalnak köszönhetően könnyebben birkóztunk meg a járványhelyzettel, mint a legtöbb kisvállalkozás” – mondta Wilson Plasek. „Egymás képességeinek, érdeklődési köreinek és tapasztalatainak ismeretében találtuk ki, hogy mit tehetünk a mostani helyzetben és felosztottuk egymás között a feladatokat. Ez a közös teherviselés elviselhetőbbé teszi a válságot. Ha magánvállalkozás lennénk, valaki már biztosan kiégett volna attól a tudattól, hogy egyedül kell a víz felett tartania a vállalkozást.”

A koronavírus körüli válság világossá tette, hogy a szövetkezetek erőssége nemcsak a demokratikus tulajdoni struktúrában rejlik, hanem például abban is, hogy a tagok együttes erővel, a többiek képességeit és szenvedélyét is számba véve tudnak cselekedni.

„Mivel ilyen sokan vagyunk és mindannyiunknak rengeteget számít a cégünk jövője és túlélése, ezért hajlandóak voltunk bizonyos engedményekre” – mondta Catherine Murcek, a Samamkāya nevű, 19 tagot számláló szövetkezeti jógastúdió egyik tagja. „A bérekből lefaragtunk valamennyit, és többen aktívan dolgoztunk azon, hogy új módszereket kutassunk fel, amelyek segíthetnek a válság átvészelésében.” A Samamkāyának gyorsan kellett alkalmazkodnia a kötelező távolságtartás új szabályaihoz: a szövetkezet online jógaórákat kezdett szervezni és pályázatokat írt a különböző szövetkezeteket segítő szervezetekhez – a Szövetkezetfejlesztő Alapítványtól el is nyertek ötezer dollárt.

„Rendkívül hálás vagyok, amiért van beleszólásom abba, hogy mi legyen a céggel” – mondta Murcek. „Ebben a nehéz helyzetben is képesek voltunk arra, hogy közösen találjunk ki egy olyan megoldást, ami a tagoknak és magának a vállalkozásnak is jó.”

A szövetkezetek átalakítása újonnan felmerülő igények kielégítésére

A demokratikus tulajdoni és döntéshozói struktúra lehetővé teszi a szövetkezetek számára, hogy közösen alkalmazkodjanak a változó kihívásokhoz.

A Mariposa Kertészeti és Dizájn Szövetkezet tagjai például hamar rájöttek arra, hogy bár a kertrendezési és tájépítési szolgáltatásaik iránt megcsappant a kereslet, több tagjuknak van már tapasztalata veteményeskertek tervezésében. Ennek megfelelően el is indították a vállalkozás új szolgáltatását, melynek keretén belül veteményesek és ágyások kialakítását kínálják most, hogy a járvány komoly nyomást helyez a kaliforniai élelmiszerellátásra. Az általuk épített veteményesek célja az, hogy a környék közösségei közvetlenül élelmiszerhez tudjanak jutni. A vásárlók dönthetik el, hogy a veteményesek gondozását maguk szeretnék csinálni, vagy rábízzák a Mariposa tagjaira.

Eközben a Community Printers tagjai úgy döntöttek, hogy elsőbbséget adnak a létfontosságú szolgáltatásoktól érkező megrendeléseknek, így a szokásosnál rövidebb idő alatt nyomtatnak ki olyan dolgokat, amelyek közvetlenül járulnak hozzá a járvány elleni küzdelemhez (például hirdetőtáblákra vagy  autóbuszok oldalára helyezhető óriásplakátokat, melyek az egészségügyi óvintézkedésekre figyelmeztetnek). Emellett új termékek gyártásába is belekezdtek – például kórházi köpenyeket és intenzív osztályokon, valamint hajléktalanszállókon használható mozgatható válaszfalakat állítanak elő.

Vannak olyan szövetkezetek is, amelyek azért változtattak a tevékenységükön, hogy más szövetkezeteket segítsenek. A New Yorkban működő Otthonápolók Szövetkezete (Cooperative Home Care Associates) a maga 1000 tagjával a legnagyobb dolgozói tulajdonban lévő cég Amerikában. A járvány kirobbanása után nem sokkal az ápolóik kifogytak a maszkokból. Mivel az országos szinten tapasztalható áruhiány és a magánkereskedők árdrágítása miatt nem tudtak újakat rendelni, a szövetkezet tagjai kreatív megoldáshoz folyamodtak: felvették a kapcsolatot egy másik szövetkezettel, amelyről tudták, hogy van tapasztalata textilekkel és varrással. Az Opportunity Threads nevű dolgozói tulajdonban lévő cégről van szó, amely 50 embert – elsősorban bevándorlókat – alkalmaz és egyedi pólókat gyárt. Az Otthonápolók Szövetkezetének felkérésére azonban átszervezték a termelést és elkezdtek arcmaszkokat varrni, így látva el mind az ápolókat, mind ügyfeleiket védőfelszereléssel.

Dolgozói tulajdon mint kiút a válságból

Naomi Klein író és aktivista egy márciusi online előadásában arra hívta fel a figyelmet, hogy a szövetkezetek a vírust követő gazdasági válsággal szembeni ellenállásnak is fontos eszközei lehetnek. „Most, hogy számos kisvállalkozás csődbe megy, harcolnunk kell a dolgozói tulajdon kiterjesztéséért. Ahelyett, hogy egyszerűen bezárnának, minden munkahely esetében fel kellene ajánlani azt a lehetőséget, hogy a dolgozók szövetkezetté alakítsák a helyet” – mondta Klein.

A szövetkezeti mozgalom sok tagja már most is azon dolgozik, hogy egy ilyen átalakulás lehetővé váljon. Matt Cropp, a Vermonti Szövetkezeti Központ egyik tagja úgy látja, hogy sok kisvállalkozás tulajdonosa inkább végleg bezárja a boltot, mint hogy újra kelljen indítania mindent elölről. „Az újraindításhoz a legtöbb helyen 70+ munkaórás hetekre és az újratőkésítés érdekében felvett hitelekre lesz szükség, ami riasztó perspektíva sokaknak, szóval a tulajdonosok nem kis része a felszámolást és a bezárást választja majd ehelyett” – nyilatkozta Cropp a Truthoutnak. „A hozzánk hasonló, szövetkezeteket segítő intézmények most azon dolgoznak, hogy ezeket a tulajdonosokat elérjék a dolgozói tulajdonba vétel ötletével.”

A hagyományos kisvállalkozások szövetkezetté alakítására egyre komolyabb erőfeszítések történtek a mozgalomban az elmúlt években – a koronavírus körüli helyzet pedig újabb lökést adhat ennek a folyamatnak. A dolgozói tulajdonba vétel jellemzően akkor következik be, amikor az adott vállalkozás tulajdonosa eladja a vállalkozást a munkásainak. Ez a tulajdonosnak azért jó, mert biztonságos módon adhat túl a vállalkozáson, a dolgozóknak pedig azért, mert megtarthatják és demokratizálhatják a munkahelyüket.

Nemzeti szinten a szövetkezeti szövetség képviseli a létező szövetkezetek érdekeit. Más kapcsolódó szervezetekkel összefogva sikeresen elérték, hogy a szövetkezetek is kapjanak forrásokat az amerikai gazdaságmentő csomag kisvállalkozásoknak szánt részéből. Ennek eredményeként a fent már említett Samamkāya rögtön az első körben kapott támogatást a mentőcsomagból, a Community Printerst és a Mariposát pedig beválogatták a második körbe.

Az utóbbi hetek egyik legfigyelemreméltóbb fejleménye az volt, ahogy a szövetkezeti szövetség segített a tagszervezeteinek abban, hogy a kialakult helyzethez igazítsák a tevékenységüket. „A tagjainkat támogatjuk abban, hogy képesek legyenek gyorsan reagálni a mostani helyzetre” – nyilatkozta nekünk Kelly, a szövetség egyik tagja. „Ez azt jelenti, hogy azoknak a szövetkezeti dolgozóknak, akiknek a munkája ellehetetlenült a karantén miatt, segítünk átállni új munkakörökbe – például ételkiszállító szövetkezeteket alakítunk.”

Az Otthonápolók Szövetkezete és az Opportunity Threads közötti együttműködés a gyors alkalmazkodás egyik legjobb, ám nem az egyetlen példája. A Cincinnatiben működő Sustainergy nevű szövetkezet eredetileg háztartások energiahasználatának zöldítésével foglalkozik, most azonban a csapat egy része átállt élelmiszerszállításra. A gazdasági visszaesés miatt ugyanis sok háztartás nem engedheti meg magának, hogy az energiahatékonyságra költsön, ám egyre többen rendelnek házhoz élelmiszert.

A dolgozói tulajdonban lévő vállalkozások és a kölcsönös segítségnyújtáson és szolidaritáson alapuló üzleti modellek körül várhatóan ismét megugrik majd az érdeklődés, ahogy az a 2008-as válság után is történt.

Komoly gazdasági felfordulás elé nézünk és a szövetkezetiség lehet az egyik legjobb eszközünk arra, hogy megerősítsük a hétköznapi emberek gazdasági ellenálló képességét rövid- és hosszú távon.

Egy magyar példa

A fenti cikk kizárólag amerikai tapasztalatokról szólt, ám érdemes megemlíteni, hogy Magyarországon is van példa olyan szövetkezetre, amit súlyosan érintett a válság, a közösség erejével azonban mégis képesek voltak állva maradni – sok piaci társuktól eltérően. Az alábbiakban a Gólya szövetkezeti presszóról lesz szó.

A Gólya a budapesti Orczy téren működik: a hely egyszerre kocsma és közösségi tér, sok koncerttel és egyéb programokkal. A járvány miatt elrendelt karantén az ilyen helyeket különösen érzékenyen érintette, hiszen minden vendéglátóhelynek kötelezően be kellett zárnia. Számtalan beszámoló szól arról, hogy ennek hatására a bezárt kocsmák és éttermek dolgozóinak sok helyen szinte azonnal elkezdtek felmondani (már ha a dolgozóknak volt egyáltalán hivatalos munkaviszonya, ami a vendéglátásban – kis túlzással – eleve kuriózumnak számít).

A gazdasági demokrácia elveinek megfelelően működő Gólyában azonban igyekeztek máshogy kezelni a helyzetet. Először is elhatározták, hogy a 21 dolgozóból senkit nem rúgnak ki, ennek érdekében pedig közös megegyezéssel csökkentették minden tag fizetését olyan módon, hogy mindenki annyi bért vesz fel a karantén alatt, amennyi a megélhetéséhez (lakbér- és rezsifizetés, élelmiszer-vásárlás) feltétlenül szükséges.

Emellett a Gólya körül szerveződő közösség körében adománygyűjtő kampányt szerveztek, hogy a két éve megvásárolt, önerőből felújított és azóta a presszó mellett nyolc másik civil szervezetnek is otthont nyújtó Orczy téri épület alap költségeit fizetni tudják. Az anyagi biztonság megteremtése mellett a tagok lelki támogatására is figyelnek: rendszeres megbeszéléseket és kibeszélőket tartanak, így van mód arra, hogy megosszák egymással a helyzettel kapcsolatos frusztrációkat és szorongásokat.

Harmadrészt új tevékenységekbe is fogtak. Mivel az épület felújítását jelentős részben a Gólya tagjai és önkéntes segítőik újították fel, ezért a közösségben komoly kivitelezői tudás halmozódott fel, amit most a Gólya Építők nevű munkacsoportban kamatoztatnak. Az Építők kisebb kőműves, valamint villany-, víz- és gázszerelői munkákat vállalnak Budapesten. Emellett két tagjuk a Szolidáris Gazdaság Központ segítségével elindította a Gólya biciklisfutár-csapatát, amelyik kistermelői élelmiszereket, bútorokat és más szállítmányokat juttat célba teherbiciklikkel. A piaci megrendelések mellett önkéntes munkában a 8. kerületi segélycsomagok kiszállítását is segítik.

Mind az amerikai példákból, mind a Gólya helyzetéből jól látszik, hogy a szövetkezetek is rendkívül nehéz helyzetbe kerültek a koronavírus hatására. Azonban ezekből a történetekből az is kiderül, hogy a dolgozói önszerveződés és a munkahelyi demokrácia hatékonyan enyhíti a válság legrosszabb hatásait tagjai számára.