Semjén Zsoltnak sűrű estéje lehetett tegnap: ahogy azt korábban megírtuk, éjfél előtt nem sokkal (egész pontosan 23:38-kor) lett benyújtva az a javaslatcsomag, ami többek közt gúzsba kötné a polgármestereket, ezelőtt kevéssel, 23:15-kor viszont egy olyan törvényjavaslat is megjelent a nevével, amelyben Az egyházak szociális és gyermekvédelmi ellátások terén betöltött szerepének megerősítéséről esik szó.
A javaslat bevezetésében az áll:
Magyarország elismeréssel adózik az egyházaknak a kiemelkedő fontosságú és közösségteremtő nevelési, oktatási, felsőoktatási, egészségügyi, karitatív, szociális, család-, gyermek- és ifjúságvédelmi, valamint kulturális, környezetvédelmi, sport- és más tevékenységükért.
Az elismerés mellett a kormány célja a javaslat szerint „a szociális és gyermekvédelmi feladatellátás színvonalának emelése”, ezért kívánják erősíteni az egyházakkal való együttműködést „a bentlakásos szociális és gyermekvédelmi intézményekben élő embertársainkról való gondoskodásban”.
Az erősítés pedig a tervezet értelmében abból állna, hogy az állami fenntartó – szociális intézmény esetén a szociál- és nyugdíjpolitikáért felelős miniszter, gyermekotthon, utógondozó otthon és nevelőszülői hálózat esetén a gyermekek és az ifjúság védelméért felelős miniszter előzetes hozzájárulásával – átadhatja az általa fenntartott intézményt egyházi fenntartó fenntartásába.
Ami az egészben igazán érdekes, az pedig az, hogy a fenntartóváltással az állami tulajdonban álló ingó és ingatlan vagyon is az egyházi fenntartó tulajdonába adható, méghozzá ingyenesen.
Azt tudtuk már eddig is, hogy a kormány előszeretettel tesz gesztusokat az egyházak felé. Ebből fakadó egyenlőtlenség például, hogy az egyházi fenntartású iskolákban körülbelül négyszer annyi pénz jut egy diák oktatására, mint az állami iskolákban. De ugyanilyen egyenlőtlenség az is, hogy az egyházi (és egyébként alapítványi) iskolák megválaszthatják, milyen tankönyvekből szeretnének oktatni, míg az állami intézmények csak abból a két opcióból választhatnak, amit a Klebelsberg Központ, az EMMI és a KELLO Könyvellátó Nonprofit Kft. biztosít számukra.
Ami különösen izgalmas a most benyújtott törvényjavaslatban, az az, hogy az állam sem az azonos feladatkört végző önkormányzatok, sem az alapítványok felé nem gyakorol ilyen gesztust – vagyis kizárólag az egyházi fenntartásba átadandó intézményekkel jár ingatlan és ingó vagyon. Az együttműködés erősítése, és a gyermekvédelem színvonalának emelése végett.
A javaslat mellékletében pedig rögvest szerepel is 29 olyan ingatlan, amelyet a törvény értelmében egyházi fenntartásba adnának.
Tekintve, hogy a szociális ellátórendszer és ezen belül a gyermekvédelem is ezer sebből vérző, forrás- és munkaerőhiányos ágazat, az egyházi fenntartásba kerülés lehet garancia a színvonal emelésére – ám ez a rendszerszintű problémákon nem segít, pusztán arra ad lehetőséget, hogy egyes intézmények jobb helyzetbe kerüljenek. Az állam feladata azonban többek közt az lenne, hogy az ilyen egyenlőtlenségek kialakítása helyett a szociális védőhálót erősítse meg.
Nagy kérdés, hogy az egyházak felé gyakorolt gesztus mellett milyen intézkedésekkel kíván javítani a kormány a helyzeten?
