Szerda reggel, még a veszélyhelyzet kihirdetése előtt Vágó István (DK) kitett a Facebook-oldalára egy posztot, ezzel a szöveggel:

„Két területen spórolnak egyszerre:
– kevesebb vírusteszt
– kevesebb nyugdíjas.
Ügyes.”

Se többet, se kevesebbet. Jó kis poszt, nemde?

Értelemszerűen a kormánypropagandisták úgy repültek rá a néhány soros írásra, mint gyöngytyúk a takonyra, és tegnapra már körbe is érte a sajtó árnyékos oldalát, hogy „Vágó István a nyugdíjasok halálával viccelődik a Facebookon”, és ennek mindenféle variációi, kinek-kinek vérmérséklete szerint.

Vágó István előbb kissé gunyoros hangvétellel megköszönte az esetről elsőként író Origo munkatársának, hogy megpörgették a posztját, ami így még több emberhez jutott el, majd megemlítette, hogy ő maga is nyugdíjas, tegnap pedig már azzal keretezte az ellene egyébként valóban teljes erőbedobással zajló hecckampányt, hogy „Baromira szeretnének bennünket elhallgattatni…”

Ezek után Dobrev Klára sajtótájékoztatót tartott arról, hogy a járvány idején fokozottan kell figyelni az idősek védelmére – a Vágó posztjára irányuló kérdésekre pedig úgy reagált:

„Vágó István csak arra hívta fel a figyelmet, amire az előbb én is.”

Tulajdonképpen nem sok dolgunk lenne ezzel a DK és a propagandalapok közti ütésváltással (nem egyedi eset ez), egy dolog miatt azonban érdemes egy kicsit megállni.

Vágó István posztja ugyanis valóban problematikus.

Semmi gond nincs azzal, hogy a Demokratikus Koalíció jelenleg nagy hangsúlyt fektet arra, hogy felhívja a figyelmet az idősek védelmére.  Egy ellenzéki pártnak ilyen helyzetben az a dolga, hogy tájékoztatást kérjen a kormánytól, javaslatokat fogalmazzon meg, a lakosság felé felelősen kommunikáljon, és így tovább.

Az viszont egyáltalán nincs rendben, hogy valaki egy jól hangzó mondással, amivel rúgni akar a Fideszen, olyasmit fogalmaz meg, amit nem tud tényszerűen alátámasztani.

Márpedig Vágó István, akit nem mellesleg mindenki az ország okos embereként ismer, aki minden kérdésre fejből tudja a választ (nemrég az Azonnalin is lezavart egy csörtét ezzel kapcsolatban), és aki jelenleg annak a DK-nak a színeiben politizál, aminek amúgy is erős a nyugdíjas szavazótábora, éppen ezt csinálta.

Merthogy az a kis szösszenet, amit Vágó István kiposztolt a falára, olyan súlyos állítás, amivel nehéz mit kezdeni. Vágó ugyanis akárhonnan is nézzük, azt a sarkított állítást teszi, hogy a kormány spórol a vírusteszteken, és ezzel kinyíratja a nyugdíjasokat.

Ráadásul azzal, hogy a propagandalapok pörgetni kezdték, majd maga Vágó is rátett egy lapáttal (a „Baromira szeretnének elhallgattatni minket” echte azt a látszatot kelti, mintha ez egy olyan fajsúlyos mondás lenne, ami annyira fájdalmas a kormánynak, hogy csak elhallgattatni lehet), a poszt, és a benne található bölcsesség valóban nagy köröket futott.

Persze, lehet ezt amolyan kis szellemességnek beállítani, de annál azért jóval több van mögötte. A felbecsülhetetlen szellemi tőkével rendelkező Vágó Istvánnak is tudnia kéne, hogy annak, ha ő maga ír ki egy ilyet a Facebookra, milyen hatása lehet. Ha a Vágó mondja, akkor igaz. De valóban az? Így, faktuálisan? És valóban ez az a pillanat, amikor Orbán Viktor nyakába ilyesmit kell varrni?

Jelenlegi tudásunk szerint valóban az idősebb korosztály a legkiszolgáltatottabb a járvány hatásainak. Ők vannak a legnagyobb veszélyben. És – ha már itt tartunk – ők azok is, akiket a legkönnyebb félretájékoztatni a jelenlegi információáradat közepette gyakorlatilag korlátlanul terjedő fél-, tév-, és álinformációkkal is. És ezáltal épp az idősek azok, akiket a legkönnyebb hiszterizálni is.

Márpedig ha valamire nincs perpillanat szükségünk, az a pánik. Igen, tudjuk, hogy a magyar egészségügy katasztrofális helyzetben van. Igen, van bőven miért aggódni, elnézve a környező országok megbetegedéseit, a járvány terjedésének útvonalát, a Kínában lassan lezajló járványt, tudva, hogy egyelőre nincs kezelési módja, gyógyszere a megbetegedésnek. Szóval van bajunk bőven.

Amit viszont ilyen helyzetben nem lehet csinálni: a már ismert félelmeket felnagyítani, és az intézmények iránti bizalmat tovább erodálni.

Mert ha Marika néni valóban elhiszi, hogy az Orbán-kormány őt akarja kinyírni azzal, hogy nem végez elég vírustesztet, és nem is érdekli Orbánt, hogy meghalnak a nyuggerek, maximum annyiban, hogy spórol egy kicsit a nyugdíjakon és az Erzsébet-utalványokon, annak mi lesz az eredménye? Marika néni ideges lesz arra a velejéig romlott Orbánra, netán berobog a háziorvoshoz, hogy követelje a vírustesztet, rákiabál majd a villamoson a gyanús kinézetű (migráns? iráni? cigány? mindegy) fiatalemberre, hogy ne köhögjön, mert beteg lesz, és fennen hangoztatja, hogy az egészségügy megbízhatatlan, osztja a Facebookon ezerrel, meséli a piacon, a boltban, jártában-keltében, majd amikor hazaér, bezárkózik otthon, és csendben retteg, hogy nehogy valaki rátörje az ajtót. És mindeközben nem tartja be azokat a szabályokat, amikkel el lehetne kerülni a vírus terjedését, netán – amolyan önbeteljesítő jóslatként – maga is megbetegszik. Ezzel ugyan mit nyerünk?

Nyilván megérheti puszta politikai haszonszerzésre használni egy járványszituációt. Megérheti politikai szempontból – ami azonban morálisan nem védhető álláspont. Tisztában vagyok vele, hogy ez egyfajta naivitásként hathat, de azt gondolom, hogy van az a pont, amikor ezeket a szempontokat félre kell tenni.

Egy felelős politikus rámutathat az egészségügyi ellátórendszer hiányosságaira, gyakorolhat nyomást a kormányra, ha úgy ítéli meg, hogy nem helyesen jár el az adott helyzetben, rámutathat más megoldásokra.

Ez ugyanis beletartozik abba a közszolgálatba, ami egy politikus elsődleges fontosságú munkája. Az viszont nem az, hogy a felfokozott helyzetet tovább fokozza jól hangzó mondásokkal, amik egy amúgy is veszélyeztetett csoport – nyugdíjasok – további bizalmatlanságát és félelmét növelik.

Nyilván nem feladatom a kormány intézkedéseit bírálni vagy éppen védeni ezen a ponton. De az viszont mindenkinek a feladata jelenleg, hogy a rendelkezésre álló eszközeivel hitelesen és megfelelően tájékoztasson, hogy mérsékelhető legyen az a kár, amit ez a járvány jelent a mindennapi életünkre.

A koronavírust ugyanis nem a kormány intézkedései fogják önmagukban megfékezni. Ehhez ugyanis elsősorban az kell, hogy maguk az emberek értsék és elfogadják, hogy ez egy olyan szituáció, ahol az egyéni cselekvésük nagyban hat a közösség egészére. És a lehető legpontosabb információk alapján próbáljanak meg felelősségteljesen cselekedni.

Ehhez viszont elsősorban szükséges az a bizalom, amivel egymás felé is fordulnunk kell, és ami szükséges ahhoz is, hogy betartsuk azokat a sokszor nyilván fájdalmasnak tűnő korlátozásokat, szabályokat, amelyekkel a kormány perpillanat csökkenteni igyekszik a járvány terjedésének esélyét.

Ennek a bizalomnak rongálása a létező legfelelőtlenebb eljárás egy olyan veszélyhelyzetben, amihez foghatóval nem nagyon találkoztunk még, vagyis fogalmunk sincs, hogy hova fut majd ki.

Néhány lájkért és megosztásért hergelni egy amúgy is érzékeny csoportot – azt talán még Vágó Istvánnak is be kéne látnia, hogy nem annyira megtérülő befektetés.