A szülészeti hálapénzt vizsgáló sorozat első két részében körbejártuk a hálapénz-rendszer kialakulását és a szülészeti ellátással való összefüggéseit is. Többször is utaltunk a hálapénz elfogadásának szabályozására is, a következőkben ezt a kérdést járjuk körül alaposabban: bűncselekmény-e a hálapénz? Hogyan viszonyul a hálapénzhez a jogrendszerünk és mit tükröznek a Kúria döntései? Mit tehetünk, hová fordulhatunk, ha visszaéléssel szembesülünk az ellátásunk során?
Az egészségügy elválaszthatatlan elemévé vált hálapénz jogi szabályozása a szocializmus óta kacskaringós utat járt be mostanáig – és a Magyar Orvosi Kamara új vezetőinek reformtörekvései további változást sejtetnek a közeljövőben. Nem meglepő, hogy
a magyar lakosság nagy része nincs tisztában azzal, hogy milyen jogszabályok vonatkoznak a hálapénzre, elfogadását milyen esetekben szankcionálja a jog és milyen körülmények között aggályos a boríték átvétele az orvosi etika szerint.
Az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpontjának Jogtudományi Intézete „Büntetőjogunk szabályozási újdonságai – a jogtudatban” címmel tavaly publikált egy elemzést, amelyben a lakosság hálapénzzel kapcsolatos jogi ismereteit vizsgálták. Többek között azért választották ezt a témát, mert 1977-ben már végeztek hasonló felmérést Magyarországon, így lehetővé vált a jogtudatosság időbeli változásainak összehasonlítása a jelenlegi állapot feltérképezése mellett. A 2018-ban lefolytatott reprezentatív kutatás alapján a válaszadók 72%-a tisztában volt azzal, hogy egy ingyenes beavatkozás, műtét után a hálapénz elfogadása nem számít bűncselekménynek – azonban azt már csak a résztvevők fele tudta, hogy hálapénzt előre kérni büntetendő. Azzal kapcsolatban pedig, hogy a hálapénz előzetes elfogadása milyen büntetőjogi kategóriába esik , még kevesebben rendelkeznek helyes információval: csupán a mintában szereplő emberek 34%-a tudta, hogy a hatályos jogunk szerint ez az eset is bűncselekmény. Feltehetően a magyarok közel fele gondolja, hogy az orvosok nem büntethetők, akármikor, akármilyen előzmény után is kerül hozzájuk a hálapénz, a valódi szabályozást pedig az emberek alig 10%-a ismeri.
Az ábra forrása: Hollán Miklós-Venczel Tímea: A hálapénz büntetendősége a jogtudatban
A 2018-as felmérés hasonló eredményeket mutat Sajó András 1977-es vizsgálatához: a válaszadók 63 %-a akkor is azt állította, hogy nem számít bűncselekménynek a hálapénz előzetes elfogadása. A negyven évvel ezelőtt vizsgált állapothoz képest azonban a jog változott: 2003 óta hálapénzt előre elfogadni tilos. A „népi jogtudat” viszont ezt nem tükrözi. Úgy tűnik, 15 évnél több időre van szükség a változó jogszabályok ismertté válásához.
Jogszabályok és hálapénz
A hálapénz jogi szabályozásában való tájékozódást jelentősen megnehezíti, hogy nincsen olyan jogszabály, ami egységesen szabályozná a hálapénz-kérdés minden vonatkozását. A hatályos jogszabályokat tartalmazó internetes jogtárban a hálapénz keresőkifejezésre csupán három találatot kapunk: említést tesz róla a személyi jövedelemadóról szóló törvény, egy rendeletben és egy törvényben pedig az adósságrendezéssel kapcsolatban a rendszeres bevételek típusai között szerepel.
A hálapénz szabályozása után kutatva inkább a Büntető Törvénykönyv (Btk.) és a Munka Törvénykönyve (Mt.) irányában érdemes indulni, ugyanis ezek a jogszabályok tartalmaznak olyan elemeket, amelyek a hálapénz eseteit szabályozzák. A hatályos jogszabályokon túl a Kúria álláspontját, büntetőügyekben meghozott döntéseit szükséges még megvizsgálni, hogy valós képet kaphassunk a szabályozás működéséről.
A hálapénzre vonatkozó szabályok a rendszerváltás után először 2012-ben bővültek az Mt. módosításával, amely kimondta, hogy
„munkavállaló a munkáltató előzetes hozzájárulása nélkül harmadik személytől díjazást a munkaviszonyban végzett tevékenységére tekintettel nem fogadhat el vagy nem köthet ki”.
Ahogy azt sorozatunk első részében írtuk, a törvénymódosítás a kórházigazgatók kezébe adta a döntést azzal kapcsolatban, engedélyezik-e a hálapénz elfogadását dolgozóik körében. Azzal kapcsolatban, hogy ez pontosan milyen szankciókat vonhatna maga után, különbözőképpen vélekednek a jogászok. Az intézményvezetők által hozott szabályok megszegése feltehetően csupán munkajogi következményekkel járhatna: ha egy egészségügyi dolgozó azokban a rendelőkben, kórházakban fogad el hálapénzt, ahol ez egyébként az SzMSz szerint tilos lenne, fegyelmi eljárást vagy elbocsátást vonhat magára, de büntetőjogi felelősségre vonást nem. A hálapénz utólagos elfogadását a 2013 nyarán hatályba lépett új Büntető Törvénykönyv tehette volna bűncselekménnyé. A törvényben a vesztegetésről szóló paragrafusok vonatkoznak a hálapénzre, melyek a törvény korábbi változatához képest lehetőséget teremtettek volna arra, hogy a hálapénz utólagos elfogadása is büntetendővé váljon.
A Btk.-val kapcsolatos jogi viták végére a Kúria 2015-ös elvi döntése hozott megoldást: megállapították, hogy a hálapénz nem számít jogtalan előnynek és elfogadása nem meríti ki a passzív vesztegetés bűntettét, amennyiben azt nem kötelezettségszegésért kapja az egészségügyi dolgozó. Ezt azzal indokolták, hogy a hálapénz a jövedelemadóról szóló törvény alapján adóköteles jövedelem, nem jogtalan előny. (Kérdés persze, hogy hány orvos, egészségügyi dolgozó fizet adót a hálapénz után a valóságban.)
A Kúria által használt legális hálapénz-definícióba csak az egészségügyi szolgáltatásért utólag adott juttatás fér bele.
Ez azt jelenti, hogy büntethető, hálapénz helyett vesztegetésnek számít az az összeg, amit a betegtől elkérnek (az is elég, ha csak céloznak erre) vagy amit a beteg előre, még a beavatkozás előtt ad át.
A döntés szövege ezen túl viszont igencsak megengedő: ha az orvos a betegek, szülő nők vagy hozzátartozóik a hálapénz átlagos összegére irányuló kérdéseire ad választ, az már nem tartozik a jogtalan előny kérésének kategóriájába, nem büntethető. A Kúria döntése szerintünk egy ártalmas gyakorlatot hagyott helyben, amely abból indul ki, hogy az egészségügyi dolgozók és betegek között egyenrangú a kapcsolat és a hálapénzt tényleg csak a hálánk kifejezésére fizetjük. Ez azonban nem igaz, a szakértők, mint például az egészségügyi közgazdász Gaál Péter szerint Magyarországon leginkább a „fee for service” (szolgáltatásért járó díj) modell terjedt el. Ez alapján a hálapénz olyan díjként értelmezhető, amelyet a betegek valamilyen hiányosság felülírására alkalmaznak, hogy az őket ellátó szakemberek így is biztosítsák számukra a megfelelő bánásmódot.
Mit lehet tenni, ha visszaélést tapasztalunk?
Amennyiben egy egészségügyi dolgozó az ellátást megelőzően fogadja el a hálapénzt / kiköti, hogy mekkora összegre tart igényt az ingyenes ellátásért cserébe / eltérő, kedvezőbb bánásmódban részesíti a beteget hálapénzért cserébe, bűncselekményt követ el. Ilyen esetben az ellátásban résztvevők különböző szinteken próbálhatnak meg jogorvoslatot kérni. Fontos tudatosítani, hogy nem csak egy út, egy lehetőség van.
Tehetnek panaszt az adott intézmény vezetőjénél, fenntartójánál fegyelmi eljárás lefolytatása érdekében – azonban problémát jelent, hogy a panaszkivizsgálás belső szabályzata nem feltétlenül hozzáférhető minden intézményben. Azaz nem lehet tudni, milyen lépések követik a panasztételt, következik-e belőle bármilyen szankció.
Fordulhatnak az illetékes betegjogi képviselőhöz, akinek az elérhetősége minden egészségügyi intézményben ki van függesztve, illetve az intézmény honlapján is elérhető. Azonban fontos tudni, hogy a betegjogi képviselő tényleges intézkedésre nem jogosult, inkább facilitátori, mediátori szerepköre van.
A bejegyzés megírása előtt megkerestük a betegjogi képviselőket is tömörítő Integrált Jogvédelmi Szolgálatot, hogy tájékozódjunk arról, munkatársaiknak milyen tapasztalatai vannak a hálapénzzel kapcsolatos panaszok kivizsgálásával, megoldásával. Egyelőre nem kaptunk választ, azonban korábbi szakmai háttér-beszélgetésekből a következő betegjogi képviselő tapasztalatok szűrhetők le:
Nagyon ritkán, évente 1-2 alkalommal keresik meg őket kifejezetten a hálapénzzel kapcsolatos sérelemmel. Az viszont gyakori, minden hónapban jó néhányszor előfordul, hogy a betegek vagy hozzátartozóik egy más jellegű panasz kapcsán említik, „pedig még hálapénzt is fizettünk”. Nem egyszer előfordult, hogy hálapénzt sikerült visszakérni és visszakapni, illetve arra is volt már példa, hogy sikerült kiharcolni azt az extra szolgáltatást, amiben a beteg megállapodott az egészségügyi dolgozóval, de mégsem kapta meg. Az is előfordul, hogy a betegek nincsenek tisztában azzal, hogy miért is fizetnek pontosan: az orvos úgy állítja be, hogy szükség van TB által nem biztosított gyógyszerre, alapanyagra (miközben erről nincs szó), s az így elkért összeg válik „hálapénzzé”. A beszélgetőtársaink által ismert intézmények hálapénzzel kapcsolatos álláspontja viszonylag egyértelmű, általában megegyezik a szakmai kamarák etikai kódexével, ezt ki is nyilvánítják. Az egyes esetekben inkább a bizonyíthatóság jelent problémát, mivel legtöbbször tanú nélkül kért vagy átadott borítékokról beszélünk. Az etikai eljárásoknak kétséget kizáró bizonyíték nélkül szinte soha nincs érdemi végeredménye, kivéve ha az orvos, vagy egészségügyi szakdolgozó elismeri az ellene felhozott vádakat.
Lehet panaszt tenni a Magyar Orvosi Kamara vagy a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara területi szervezeténél is, annak függvényében, hogy orvosról vagy szakdolgozóról van szó. Arról, hogy a kamarák etikai kódexei mit tekintenek aggályosnak, egy előző bejegyzésünkben írtunk. Ebben az esetben egyfajta eljárási garanciát jelenthet, hogy a határozatukkal szemben a közigazgatási bíróságtól felülvizsgálat kérhető, azonban ennél a típusú közigazgatási pernél kötelező a jogi képviselet, muszáj ügyvédet fogadni.
Rendőrségi feljelentésre is van lehetőség, melynek előnye, hogy világosak az eljárás szabályai. Azonban a büntetőjogi felelősség köre szűkebb, mint a szakmai-etikai szabályok összessége, a bűnösség megállapítására kevesebb lehetőség van, mint a szakmai felelősségre vonásra.
Továbbá az aktív vesztegető nem tekinthető a vesztegetés sértettjének – így feljelentés elutasítása, nyomozás megszüntetése esetén polgári jogi eljárást nem indíthat, nincs lehetőség bíróságra vinni az ügyet.
Ombudsmani vizsgálat indítása is opció lehet, hiszen az alapvető jogok biztosához bárki fordulhat, ha megítélése szerint valamely közszolgáltatást végző szerv tevékenysége vagy mulasztása a beadványt tevő személy alapvető jogát sérti vagy annak közvetlen veszélyével jár. Erre akkor van lehetőség, ha a rendelkezésre álló közigazgatási jogorvoslati lehetőségeket – ide nem értve a közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálatát – már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. Az alapvető jogok biztosa kivételesen természetes személyek nagyobb csoportja alapvető jogainak súlyos sérelme esetén a hatóságnak nem minősülő szervezet tevékenységét vagy mulasztását is vizsgálhatja. Az ombudsman azonban csak a nyilvánosság erejével tud fellépni, mindössze csak a probléma létére van hatásköre felhívni a figyelmet.
Indokolt esetben az Egyenlő Bánásmód Hatóságnál is lehetséges eljárást indítani. Hálapénzzel kapcsolatos visszaélés esetén a megkülönböztetés lehet közvetlen vagy közvetett, a védett tulajdonság pedig az egészségi állapot. Bár az EBH honlapján feltüntetett esetekben nem került elő a hálapénz, az ellátásért megszabott különböző díjszabások miatti hátrányos különbségtétel igen.
Ez a szöveg elsőként a K-Monitor oldalán jelent meg.
A K-Monitor Iroda 2007 óta küzd a közpénzek átlátható felhasználásáért és a korrupció visszaszorításáért. Olyan politikai, gazdasági és társadalmi környezet megteremtéséért dolgozik, ahol az állampolgárok elutasítják, a hatóságok pedig hatékonyan feltárják és szankcionálják a korrupciót.
