Már csak egy hét van a középiskolai jelentkezésig: február 19-éig kell az általános iskoláknak továbbküldeni a jelentkezési lapokat.

A lapok kitöltése, az iskolatípusok, iskolák, tagozatok, szakmák kiválasztása mindig rémálomként jelent meg a szülők, a gyerekek előtt. Most azonban még a szokásosnál is sokkal nehezebb kitalálni, mi is a jó döntés. Az már eddig is látszott, hogy a szakképzésbe jelentkezők vakon tapogatóznak, és az alternatív tantervű iskolát választók sem mehetnek biztosra. A NAT megjelenésével kiderült, hogy a „tagozatos” – hivatalosan: emelt szinten oktató – osztályokba jelentkezők sem tudhatják, hogy azt kapják-e majd az iskolákban, amire számítanak.

A szakképzés ősszel életbe lépő alapvető változásairól nem létezik átfogó összefoglaló, véletlenszerű, hogy a szülőkhöz milyen információ jut el. Ráadásul csak a hétvégén jelent meg a szakképzési törvény végrehajtási rendelete, benne a választást igencsak befolyásoló információkkal: most került nyilvánosságra, hogy az egyes iskolatípusokban milyen, olykor jelentős mértékű ösztöndíjak, egyéb anyagi juttatás várhatók. Az alternatív tanterveket áprilisig át kell dolgozni, a nem megfelelő tanterv akár az iskola bezárásához is vezethet.

Az új NAT az eddigieknél lényegesen kevesebb szabad vagy átcsoportosítható órakeretet biztosít az iskoláknak. Nem lehet tudni, hogy milyen emelt szintű oktatáshoz lesznek kerettantervek. Így egyáltalán nem biztos, hogy az eddigi specialitásokat bele tudják gyömöszölni az alaposan beszabályozott keretekbe, el tudják-e indítani az eddigi tartalommal azokat a tagozatokat, amelyeket hivatalos beiskolázási tájékoztatójukban beígértek, amelyekre a gyerekek jelentkeznek, amelynek a felvételijére készültek.

A szülőknek tehát tizenkilencre kell lapot húzniuk – és ha „befuccsolnak”, ugyanúgy nincs visszakozás, mint a hazárdjátékban.

A jelenlegi szabályozás szerint olyan iskolába, amit most nem írnak be a jelentkezési lapra, később sem lehet jelentkezni. Elvileg csak az jelent kivételt, ha a gyermeket sehova sem vették fel – ebben az esetben a májusban kezdődő rendkívüli felvételi eljárásban válogathat az üresen maradt helyek közül. Egyéb esetben arra van csak lehetőség, hogy március közepén módosítsanak a sorrenden a később szerzett információk fényében, esetleg a megjelölt iskolán belül az iskolával egyeztetve másik osztályt jelöljenek meg. Kérdés azonban, hogy tájékozottabbak lesznek-e március közepén, mint most.

Van azért egy „kiskapu”: ha egy iskolába nem jelentkeztek elegen – a szakképzésben ez eléggé általános –, általában örömmel fogadják augusztus végéig a máshova felvett „átiratkozókat”. A tájékoztatás, tájékozódás tehát később is hasznos lehet.

Minimális elvárás lenne az oktatási kormányzattal szemben, hogy a legfontosabb tudnivalókat, a már ismert változásokat folyamatosan elérhetővé tegye az interneten, és eljuttassa az iskolákhoz, a pedagógiai szakszolgálatokhoz, továbbtanulási tanácsadókhoz. Ez az elvárás azonban egészen megdöbbentő mértékben nem teljesül.

Nézzünk néhány példát arra, hogyan néznek ki azok a hivatalos információforrások, amelyek a jelentkezők tájékoztatására szolgálnak.

Az induló osztályok jegyzékében, amely alapján a jelentkezők megjelölik, hova jelentkeznek, nem tesznek különbséget szakgimnázium és technikum között – hiszen a jegyzék megjelenésekor ez a különbség még nem volt ismert. Pedig például, aki képzőművészeti képzésben akar részt venni, annak nagyon nem mindegy, hogy képzőművészeti szakgimnáziumba megy festőnek vagy kreatív technikumba grafikusnak: a juttatásokban a különbség több millió forint lehet a technikum javára, viszont a szakgimnáziumot 12. év után elhagyhatja érettségivel, a technikumot viszont csak a 13. után tudja befejezni.

Az Oktatási Hivatal honlapján semmiféle utalás nincs arra, hogy a szakképzés rendszere megváltozik. A szakképzési rendszer bemutatása címszó alatt csak elavult linkek találhatók. A honlapról is elérhető tájékoztató kiadványban ugyan van két bekezdés a szakképzési rendszer átalakításáról, ez azonban novemberben jelent meg, és a benne szereplő fogalmak mást jelentenek, mint ahogy a decemberben megjelent szakképzési törvényben definiálták őket. A továbbtanulással kapcsolatos határidők között már nem létező képzési formákra – Arany János kollégiumi-szakközépiskolai programba, Szakképzési HÍD programba – történő jelentkezés határidejei szerepelnek, és nincs utalás az új lehetőségekre, például az orientációs évfolyamra vagy a Szakképzési HÍD programot felváltó Dobbantó programra.

A Nemzeti Pályaorientációs Portálon – hiába szerepel 2020-as dátum az impresszumban – 2016-os a legutolsó információ. A Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Hivatal tavaly létrehozott pályaorientációs portálján a régi és az új rendszer értelmezhetetlenül összekeveredik a Szakképzési rendszer címszó alatt.

A Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat szeptemberben adta ki továbbtanulásról tájékoztató kiadványát, ebben még a régi rendszer bemutatása szerepel, szó sincs benne technikumról, szakképző iskoláról, orientációs évfolyamról vagy Dobbantó programról. Ez annyiban érthető, hogy akkor még nem jelent meg semmilyen jogszabály, a változások csak tervként, híresztelésként léteztek – de a honlapon jelenleg is, minden megjegyzés nélkül csak ez a kiadvány érhető el.

Sok szakképző intézmény honlapja sem utal a változó rendszerre, régi képzéseiket mutatják be, a már nem érvényes elnevezéseket használják.

Úgy tűnik, az oktatásirányítás nem tartja kiemelt jelentőségűnek a tájékoztatást: nincsenek olyan anyagok, amelyeket az iskolák, a szakszolgálatok „beépíthetnének” honlapjaikba, nincs egy tájékoztatásért felelős szerv, csoport, nincs egy olyan mailcím vagy telefonszám, ahova akár a szülők, akár az iskolák, akár a tájékoztatásért felelős szakemberek kérdéseikkel fordulhatnának.

A pedagógiai szakszolgálatok továbbtanulást, pályaválasztást segítő szakemberei részére sem tartottak központi tájékoztatókat. Annyit tudnak, amit a nehezen értelmezhető, sokszor hiányos, ellentmondásos jogszabályokból ki tudnak bogarászni, vagy a szakképzési centrumok tájékoztatóin hallottak. Utóbbi azonban nem feltétlenül megbízható, hiszen elsődleges célja a szülők megnyugtatása, meggyőzése az átalakuló szakképzés előnyeiről.

De hogy is jutna energia és idő a megfelelő tájékoztatásra, ha pár hónap alatt kell olyan nagy volumenű változásokat jogszabályokkal megalapozni és levezényelni, mint a szakképzés és a köznevelés teljes szétválasztása.

Márpedig a változásokat – legyen szó akár a szakképzési reformról, akár egy új Nemzeti alaptantervről, akár az iskolaérettség változó elbírálásáról – mindig „adj uramisten, de rögtön” kell bevezetni. Hiábavalók a halasztást kérő szakmai érvek és a kellő felkészülés idő hiányának alkotmányellenességét sorra megállapító ombudsmani jelentések. És hiába veszélyezteti a sietség a kitűzött célok elérését is.

A továbbtanulási tájékoztatással, a pályaorientációval kapcsolatos helyzet sajnos várhatóan a rendszer „beállásával” sem fog javulni. Július elsejétől minden területen szétválik a köznevelés és a szakképzés. A pedagógiai szakszolgálatok és az ott dolgozó segítő szakemberek a köznevelésben, a tankerületeknél maradnak, a szakképzésben pedig egy teljesen új pályaorientációs rendszert építenek ki – ennek szakmai előírásait egyelőre nem ismerjük. Hogyan képzelhető el így objektív tanácsadás arról, hogy egy tanulónak gimnáziumi vagy szakképzési területen ajánlható továbbtanulás?

Kritikánkra lehetne az a válasz: a mai világban nem lehet elvárni, hogy mindent évekre előre tudjunk. A világunk „VUCA” világ^[1] – változékony, bizonytalan, komplex és nem egyértelműen értelmezhető. Természetes, hogy ez megjelenik az oktatási döntésekben is.

Ha az oktatás valóban meg kívánna felelni a „VUCA” világ kihívásainak, akkor a jelenlegi tendenciákkal ellentétben

• fel kellene készítenie a tanulókat az új, nem egyértelmű megítélésű helyzetek, a bizonytalanságok kezelésére – és nem tíz évre előre meghatározni a pontos tananyag-tartalmakat, a kérdésekre adandó válaszokat;
• magabiztos, saját lehetőségeivel tisztában lévő felnőtté kellene őket nevelni – ehhez pedig az oktatásban nem a számonkérésre és az egységesítésre kellene helyezni a hangsúlyt;
• olyan iskolarendszert kellene működtetni, amelyben 14 éves, kialakulatlan személyiségű és érdeklődésű gyerekeknek és szüleiknek nem kell választani eltérő életesélyt jelentő iskolatípusok és ismeretlen, kipróbálhatatlan szakmák között;
• természetesnek kellene venni, ha a helyzet, saját személyiségük, érdeklődésük változásával az iskolában, a munkában is változtatni akarnak, és nem sajnálatosnak, a megfelelő szabályozással elkerülendő pénzpocsékolásnak tartani a pályamódosítást;
• hangsúlyt kellene fektetni az oktatásban az életpálya-építési készségek elsajátíttatására;
• működtetni kellene egy olyan információs és tanácsadó rendszert, amely segíti a gyorsan változó helyzetnek megfelelő választásokat az oktatásban, a munkában és az élet más területein.

Az oktatási változásoknál pedig törekedni kellene arra, hogy helyzet- és hatáselemzéssel, a kritikák figyelembevételével, a reális megvalósíthatóság átgondolásával, a gyorsaság előnyeinek és hátrányainak mérlegelésével csak az elkerülhetetlen mértékben növeljük a mindig meglévő bizonytalanságot.