Bécsben élő magyarok szerveztek tüntetést az ottani magyar követség épülete elé a családon belüli és a nők elleni erőszak ellen, valamint az Isztambuli Egyezmény ratifikálásáért.

A beszédek sorát Lang Alex üzenetének felolvasásával kezdték, aki szerint

hiába tekintjük régi poénoknak a „pénz számolva, asszony verve jó”-szintű vicceket, valójában nem sok minden változott az elmúlt évtizedekben.

„Bár fontos lenne, hogy Magyarországon is ratifikálják az Isztambuli Egyezményt, véleményem szerint ez csak vágyálom. A társadalom túlnyomó része sajnos egyáltalán nem érett meg arra, hogy elfogadják a modern, európai, 21. századi kihívásokat. De talán egyszer eljutunk arra is, hogy több százezren követelik majd a női egyenjogúságot” – üzente.

Perintfalvi Rita teológus, a Grazi Egyetem oktatója is küldött beszédet, amit szintén a jelenlévők olvastak fel:

„’89-ben el nem hittem volna el, ha valaki azt mondja, 30 év múlva újra 19. századi retorikával beszélnek majd a nőkről a magyar közéletben. Ahogy azt sem hittem volna, hogy egy magát demokratikusnak mondó kormány képes megtámadni a tudomány szabadságát és betiltani a társadalmi nemek kutatását, amelynek dolga éppen az lenne, hogy rákérdezzen olyan súlyos társadalmi problémákra, mint a nők elleni erőszak”.

A teológus szerint külön hatalmas probléma, hogy a Fidesz mindeközben kereszténydemokratának nevezi magát. Írásában hozzátette, ez olyan kereszténység, amelyet csak ők képzelnek el maguknak.

„Ahol a nők elleni erőszak megszüntetéséért nem küzdenek minden egyes eszközzel, ott magát az Istent értik félre” – hangzott el a tüntetésen.

Tutuntzisz Ákos szociálpolitikus beszédében hangsúlyozta, fontos kimondani az Isztambuli Egyezményről, hogy nem egy nőügyről van szó, hiszen biológiai nemtől függetlenül mindenkire vonatkozik. Továbbá megemlítette azt is, hogy eközben fontos észben tartani, minden harmadik nő megtapasztalja a nők elleni erőszak valamilyen formáját élete során.

Székely Anna Lívia, a budapesti Fridays for the Future mozgalom tagja is felszólalt az eseményen, aki egy személyesebb beszéddel készült, és a családon belüli erőszak azon abszurd vonzatáról beszélt, amikor az otthonunkban elszenvedett bántalmazás pont azt a teret rombolja le, aminek a biztonságot kellene nyújtania:

„Ismerem az érzést, amikor a hosszabb utat választod, hogy a szeretteiddel legyél. Amikor gyűlölöd a hétvégéket, rettegve számolod a napokat visszafelé. Remegve próbálod megjósolni, mi fog történni. Ismerem az érzést, amikor a puszta rettegés miatt nem mersz hazamenni” – mondta el az aktivista.

Zvolenszky Zsófia filozófus, az ELTE oktatója szintén beszédet küldött, amit a szervezők olvastak fel. Írása a nőellenes kommunikáció eseteiről és a torzult jogosultságtudatról szólt.

Úgy véli, sokan úgy érzik, nem érinti őket a nők elleni erőszak ügye, ezért nem is kell felszólalniuk, viszont ez baj, hiszen ettől a bántalmazó férfi is azt gondolja, elfogadott a nőkkel szembeni viselkedése.

„E helyzetben passzívnak lenni nem semleges, hanem káros” – írta a filozófus.

Zvolenszky beszéde megemlékezett arról is, amikor a #metoo alatt férfiak olyasmiket mondtak, mint például „már nem is merek egy csinos nőt felvenni munkatársnak, mert félreértik, ha rámosolygok”, és kiemelte, hogy az ilyesmi valójában burkolt fenyegetés: ha a nők nem hagyják abba a hangjuk hallatását, szép lassan nem lesz állásuk.

A beszédek után a Gumiszoba oldal szerkesztője, aki az egészet közvetítette Facebookon, elmondta, mi lenne a végső cél:

• A rendőrség ne várja meg, amíg az áldozatot megölik, és ne küldje vissza a nőket abba a házba, ahol együtt laknak bántalmazójukkal.
• Ne adjanak emberölési kísérletért csak felfüggesztett börtönbüntetést.
• Ne hívják zaklatásnak azt, ami konkrét fizikai erőszak.

Továbbá felhívta a figyelmet arra is, hogy az emberek ne kérdezzék meg, miért nem költöznek el a bántalmazott nők:

„Ezek a bántalmazások nem a pofonnal kezdődnek, hanem az érzelmi bántalmazással, ami elveszi az erejüket a védekezéstől is. Mi a következő lépés? Hogy elszigetelik őket az összes segítő hozzátartozótól, baráttól. A nő így ki van szolgáltatva a férfinak, főleg gazdaságilag.

Mit csináljon így a szerencsétlen nő, darabokra traumatizálva, karján a két síró gyerekkel – hova meneküljön? Milyen pénzből? És ha el is menekül, milyen megélhetést tud találni? Hol fog lakni? Akkor meg jön a gyermekvédelem, és elveszik a gyereket, visszaviszik a bántalmazóhoz, mert hát „csak az anyukát bántotta, a gyereket nem”.

A tüntetés itt nézhető vissza teljes egészében:

Ha támogatásra van szüksége, mert Önt vagy ismerőseit bántalmazás vagy szexuális erőszak érte, itt talál részletes információkat.