A svájci Davosban, a globális elit – t.k. a brit királyi család – egyik kedvenc téli üdülőhelyén épp a napokban zajlik a Világgazdasági Fórum (World Economic, Forum, WEF), melyen a gazdasági és politikai elit tagjai adnak egymásnak randevút különböző hírességek, tudósok, stb. és idén Greta Thunberg társaságában.
Az idei WEF központi témája a klímaváltozás és a környezetszennyezés, ennek ellenére nem várható különösebb pozitív fejlemény a találkozótól.
Az ugyanis egy dolog, hogy meghívták a svéd klímasztrájkoló diákot – aki le is játszott egy kisebb pengeváltást Steven Mnuchinnal, az Egyesült Államok pénzügyminiszterével, számon kérve egymás tisztánlátását és képzettségét – az eddig elhangzottak alapján nem lehet sok jóra számítani.
A találkozó névleges ökológiai fókuszánál ugyanis jóval fontosabb, hogy a WEF kiemelt üzleti partnerei között szerepel 40 multicég, melyek az úgynevezett ISDS rendszer kedvezményezettjei, és profitorientált óriásvállalatokként nem éppen arról ismertek, hogy a közjót vagy környezetünk védelmét helyeznék működésük középpontjába.
Az ISDS egy olyan rendszer, melynek célja, hogy a nemzetközi nagyvállalatok gyakorlatilag magánbíróságokon perelhessenek államokat, amennyiben úgy gondolják, hogy azok szabályozásai vagy döntései profitkiesést okoztak az adott cég működésében, és nincsenek összhangban valamely nemzetközi szabadkereskedelmi egyezménnyel. Magyarán a rendszer lehetőséget ad, hogy egy-egy privát tulajdonú cég gazdasági érdekeit elvileg szuverén kormányok döntései fölé helyezzék, akár olyan helyzetben is, mikor az adott kormány döntése társadalmi, környezetvédelmi célokat szolgált volna, vagyis végső soron az adott állam, polgárainak, vagy tágabb értelemben akár az emberiség érdekében hozzák.
Ezen perek nyomán gyakorlatilag a vállalatok és a befektetők zsebébe vándorol egyes államok pénze.
Fidrich Róbert a Magyar Természetvédők Szövetségétől az alábbi videóban magyarázza el, miért is problémás az ISDS:
A Davosban a környezet- és klímavédelem fontosságáról is folyvást szótejtő cégek és szupergazdag tulajdonosaik valamint képviselőik egyébként azok, akiknek kezéhez a legtöbb kibocsátás tapad globálisan, ráadásul nemritkán olyan munkások kizsákmányolása révén, akik a globális perifériára telepített üzemekben dolgoznak éhbérért.
Here is responsibility for total lifestyle emissions, by income group. pic.twitter.com/ooJkKaqAF0
— Jason Hickel (@jasonhickel) 2020. január 21.
Bár nem minden jelenlévő cég próbálja álszenten elkendőzni környezetkárosító tevékenységét, a Coca-Cola társaság például beleállt, hogy a cég ugyan nem fogja kivezetni a műanyag csomagolásokat, mert szeretik az emberek a visszazárható, könnyű flakonokat. Persze a cég némiképp próbálta magát zöldebbre festeni, mondván a jövőben valamennyi palackját újra kívánja hasznosítani, ehhez azonban az kellene, hogy a fogyasztók szelektíven gyűjtsék őket, ami nem más, mint a felelősség fogyasztóra hárítása, ami a környezetvédelem talán legolcsóbb formája egy cég számára.
A találkozón pedig úgy tűnik, a globális kereskedelem növekedésének lassulása fontosabb ügy a megjelentek számára, mint hogy a globális kereskedelem és a tőkés gazdasági rendszer működéséből fakadóan tönkre teszi azt a környezetet, mely az ember (és más élőlények) számára élhetővé teszi a bolygót.
Többek között ezért követelik környezetvédő szervezetek a WEF felszámolását, és ezért vonultak a Strike WEF csoportosulás égisze alatt az immár ötvenedik alkalommal megrendezett találkozó helyszínére gyalogosan több százan, és demonstrálnak nagyjából másfél ezren. Mitra Tavakoli, a Strike WEF szóvivője elmondta,
„a WEF egy olyan gazdasági rendszert képvisel, mely a társadalmi igazságtalanság és a klímaválság okozója. Nem lehet része a megoldásnak! A rendszer zsákutcába vezet. Ötven évnyi üres ígérgetés elég [volt]. Itt az idő megszabadulni a WEF-től és a kapitalizmustól!”
Payal Parekh nyilatkozata szerint aki szintén médiaszóvivő,
„nincsenek követeléseink a WEF irányába, megszüntetni akarjuk. A WEF azzal büszkélkdik, hogy évekkel ezelőtt meghívták a Római Klubba. Ez nem egy minőségjelző, hanem álszentség! A WEF tagjai vezették a világot katasztrofális állapotba.”
Az aktivistáknak a hatóságok nem engedélyezték, hogy közúton közelítsék meg a helyszínt, így túraútvonalakon kellett a Landquartból Davosig vezető, uszkve ötven kilométeres utat megtenniük. A találkozó résztvevői ugyanakkor használhatták a közutakat, mi több, Hszi Csin Ping kínai elnök néhány éve a kedvéért beüzemelt gőzvontatású nosztalgiavonattal tehette meg az utat.
A találkozó igen komoly biztonsági készültség mellett zajlik, amit megkönnyít Davos viszonylagos elzártsága, de így is hemzseg a település a különböző biztonsági szolgálatok embereitől, a résztvevőket elszállásoló szállodák dolgozóit pedig külön biztonsági átvilágításnak vetik alá, és a kommunikációjukat is korlátozzák az esemény időtartamára.
