Jelenleg uszkve 80 milliárd forinttal tartoznak a kórházak az egészségügyi beszállítóknak, ebből 20 milliárd forint több, mint egyéves tartozás, ha pedig elszakad a cérna a beszállítóknál, az akár a kórházi ellátás folytonosságát veszélyeztetheti – Rásky László, az Orvostechnikai Szövetség főtitkára beszélt erről a 24.hu-nak.
Rásky szerint a beszállítókat megrémítette Orbán Viktor csütörtöki sajtótájékoztatója, valamint Kásler Miklós emberminiszter kijelentései a beszállítók extraprofitjáról és a helyzet rendezéséről.
A miniszterelnök az éveleji kormányinfón arról beszélt, hogy vannak nagy multik a piacon, melyek extraprofitot termelve élősködnek a magyar egészségügyön, Kásler pedig nyugodtan hozzányúlhat ezekhez az extraprofitokhoz, ezzel kapcsolatban a hó végéig vár tőle intézkedést.
Az EMMI tavaly decemberben a következőket nyilatkozta az adósságok újratermelődéséről:
„Ennek több oka lehet, például az irreálisan magas beszállítói árak, a rossz gazdálkodási gyakorlat. Ezért nemcsak a kórházi adósság megszüntetése a cél, hanem a kórházak gazdálkodásának és finanszírozásának átalakítása, a jól gazdálkodó, adósságmentes kórházak jutalmazása, a felelős gazdálkodás ösztönzése, az indokolatlanul magas beszállítói árak (a nyerészkedés) kiszűrése.”
Rásky szerint azonban szó sincs nyerészkedésről, tekintve, hogy a beszállítóknál jelentkezik a több tízmilliárdos hiány, emiatt már többen azon morfondíroznak, hogy az adósságok rendezéséig csak készpénzes térítés mellett szállítanak, vagyis az adott kórház az áru átvételekor kénytelen lenne fizetni, a főtitkár szerint
„Olyan is elképzelhető, hogy lesz, aki csak készpénzes szállítást vállal. Ezt azt jelenti, hogy csak akkor pakol le a teherautóról, ha a kórház gazdasági igazgatója leballag a kórház raktárába és készpénzben egyenlíti ki az aktuális szállítmány ellenértékét. De ezek sem fenntarthatóak sokáig: ha az állam nem rendezi a kórházak adósságait, a cégek egyszerűen leállítják a szállítást. Ha pedig nincs szállítás, akadozik, legrosszabb esetben leáll a kórházi ellátás. Mindannyian tudjuk, hová vezethet ez: ellátatlan betegekhez, megelőzhető halálesetekhez.”
A szakértő arról is beszél, hogy a magyarországi orvostechnikai beszállítói árak az Unióban kifejezetten alacsonynak számítanak, még V4-es összehasonlításban is, és hogy a magyar rendszer szerint általában a minőséget hátrébb sorolva, a legolcsóbb ajánlat mellett döntenek a kórházak a közbeszerzések során.
Rásky határozottan elutasítja a túlárazás vádját. Ugyanakkor arról nem beszél, hogy ezeknek a termékeknek, eszközöknek a piacán sok esetben kevés szereplő osztozik egy-egy szegmensen, vagy adott esetben akár lehet, hogy csak egy beszállítótól lehet megrendelni az adott terméket, így az általa emlegetett árverseny erősen korlátozott.
Ahogy az is egyértelmű, hogy piaci, magáncégekről van szó, melyek profitért dolgoznak, ráadásul olyan kiváltságos helyzetben vannak, hogy tudhatják, hogy amennyiben leszállítottak valamit, előbb-utóbb ki lesznek fizetve, mert az egészségügyi rendszernek szüksége van a termékükre és az állam idővel betömködi a lyukakat.
Az egészségügy olyan, speciális ágazat, melynek igen kényes szituációkat teremthet, ha ki van szolgáltatva a piaci tényezőknek, és magáncégektől, piaci árakon kell beszereznie a működéséhez szükséges eszközöket szabott árazás vagy állami tulajdonú beszállítók híján.
Mindazonáltal az egyelőre nem világos, Kásler milyen módon kívánja január végéig leszállítani a kérdés megoldását a miniszterelnöknek, az viszont látszik, hogy a helyzet minden részes fél szerint tarthatatlan, és miután az egészségügyi szakdolgozók bére lassan – olyan lassan, hogy annak sok megtartóereje azért nincs – növekedni kezdett, ez is egy kritikus, megoldandó feladat a magyar egészségügy terén.
