Az Európai Unió hivatalos, az Eurostat és a nemzeti statisztikák alapján készített jelentéséből kiderül, hogy míg az olyan kockázati tényezőkben, mint a dohányzás, alkoholfogyasztás és elhízás az élvonalban járunk az EU-ban, addig az egészségügyre fordított közkiadások jelentősen elmaradnak az uniós átlagtól. Az ellátás minősége mellett probléma az is, hogy sok magyarnak közvetlenül kell finanszíroznia az ellátását, ami aláássa a méltányosságot, sokaknak katasztrofális kiadásokat jelentve.
A magánegészségügyet megfizetni képesek jobban élhetnek, a legszegényebbek a TB-ből is kiszorulnak
A születéskor várható élettartam ugyan több, mint négy évvel emelkedett 2000 és 2017 között, 71,9 évről 76 évre, ez még mindig majdnem öt évvel alacsonyabb az uniós átlagnál, és a legalacsonyabb a visegrádi országok között. Az ember neme nálunk az átlagosnál jelentősen nagyobb szerepet játszik a várható élettartamban: a magyar nők 7 évvel élnek tovább a férfiaknál, és a társadalmi-gazdasági státusz szerinti különbségek is jelentősen nagyobb szerepet játszanak itthon, mint az átlag körüli országokban.
Egy most harmincéves, felsőfokú végzettséggel rendelkező férfi várhatóan 12(!) évvel él tovább, mint egy alacsonyabb végzettségű társa, ami az uniós átlag majdnem kétszerese, ez a szám a nőknél 6,4 év, ami két évvel több, mint az EU-s átlag. Ennek oka egyrészt, hogy az alacsonyabb iskolai végzettséggel rendelkezők nehezebben jutnak megfelelő egészségügyi ellátáshoz, másrészt jóval nagyobb mértékben jelennek meg az egészségügyi kockázatok, nagyobb a dohányosok és az egészségtelenül étkezők aránya.
Az egészségügyi országprofilok elsősorban az Eurostat által készített statisztikákon és az OECD-hez eljuttatott hivatalos nemzeti statisztikákon alapulnak. Céljuk, hogy rövid áttekintést nyújtsanak az EU és az Európai Gazdasági Térség egészségügyi helyzetéről, az országok összehasonlítása alapján kiemelve egyes országok sajátosságait és kihívásait. Az idén megjelent profil 2019 augusztusában készült a júliusig elérhető adatok alapján.
Az egészségtelen életmód a halálozások feléért felel
A zárt térben való dohányzás korlátozása és a trafiktörvény ellenére Magyarország még mindig a legerősebb dohányosok között van az EU-ban, csak Görögországban és Bulgáriában füstölnek többet, mint nálunk: a férfiak egyharmada naponta dohányzott és a 15-16 évesek közül is minden harmadik kamasz állította, hogy rágyújtott az elmúlt hónapban. Az alkoholfogyasztással és az egészségtelen táplálkozással összefüggő halálozásokban is élen járunk. Magyarországon az egy főre jutó alkoholfogyasztás 10%-kal magasabb az európai átlagnál, a kamaszok közül minden második berúgott legalább egyszer a megkérdezést megelőző hónapban.
A felnőttek 60%-a nem fogyaszt naponta gyümölcsöt, 70%-a zöldséget sem eszik minden nap, ez meg is látszik: minden ötödik magyar felnőtt volt túlsúlyos 2017-ben, míg a 7 évesek közt az arány még magasabb, az iskolakezdők közül majdnem minden negyedik elhízott.
Ebben nem csak a visegrádi országokat szárnyaljuk jóval túl, az arány az OECD államai közt is kiemelkedő: nálunk csak az USA, Mexikó, Chile és Új-Zéland népei túlsúlyosabbak.
Az ezredforduló óta beállt tartós javulás ellenére a fent említett kockázati tényezők szövődményeként kialakuló szív- és érrendszeri megbetegedések még mindig a vezető halálokok Magyarországon. Ugyan a keringési rendszer megbetegedése okozta halálozások száma 12%-kal csökkent, ez jóval elmarad az Unióban átlagosan mért 40%-os csökkenéstől.
2016-ban esztergomnyi ember lett volna megmenthető
Az egészségügyi ellátásunk korházközpontú, nem fordít megfelelő figyelmet a megelőzésre és a járóbeteg-ellátásra. A megfelelő kezeléssel elkerülhető halálozások az ötödik, míg a megelőzhető halálozások száma a harmadik legmagasabb az EU-ban. Hiába járunk élen az olyan egészségügyi kockázati tényezőkben, mint dohányzás és alkoholfogyasztás, Magyarország az uniós átlag alatt költ megelőzésre.
A rák megelőzése, felismerése és kezelése terén is nagy hiányosságokról számol be a jelentés, ez annak fényében különösen aggasztó, hogy Magyarországon a legmagasabb a daganatos megbetegedésekben elhunytak száma.
A jelentés készítői szerint a magyar egészségügyi rendszer krónikusan alulfinanszírozott
Míg az EU országai átlagosan a GDP 7,8%-át költik az ágazatra, addig mi csak 4,9%-ot. Ezzel szoros összefüggésben a magyar emberek az egészségügyi kiadásaik egyharmadát maguk fedezik, ez az uniós átlag kétszerese. Minden magyar jogosult a sürgősségi, életmentő ellátásra, de az ezen felüli szolgáltatások a társadalombiztosításban való tényleges részvételtől függnek. A TB által fedezett ellátási csomag szűkebb más uniós országokhoz képest, sokkal többet költünk saját zsebből például gyógyszerekre és fogorvosra.
Bár szinte mindenki hozzájut a számára szükséges egészségügyi ellátáshoz, a magas arányú zsebből fizetendő hozzájárulás komoly problémát okoz. A betegek által fizetett hozzájárulás fele gyógyszerekre és gyógyászati segédeszközökre megy el. Ennek köszönhetően, a magyar háztartások közel 12%-a szembesült katasztrofális egészségügyi kiadásokkal 2015-ben, azaz a táplálkozásra és lakhatásra fordított összegen kívül, a jövedelmük legalább 40%-át kellett ellátásra költeniük. Ebből látszik, hogy a legszegényebbeket védő intézkedések nem elég erősek, az állam mégis a magánegészségügyi szektor felé próbálja tolni a betegeket, ami a magyarok közel felének nem opció.
Kevés az orvos, és megelőzésben is gyengék vagyunk
Az uniós átlaghoz képest egy magyarra kevesebb ápoló és orvos jut, ezt egyre csak súlyosbítja a szakma kiöregedése és az elvándorlás is. 2010 és 2016 között 5500 orvos hagyta el az országot. Ugyan a 2018-as béremelést követően lassult a kiáramlás, az aktuális átlagbérek még mindig alacsonyak más uniós országokhoz képest.
Az orvosok száma országosan is elmarad az európai átlagtól, de a régiós egyenlőtlenségek miatt egyes térségekben még súlyosabb a helyzet. Bár a kormányzat szolgálati lakás programokkal és rendelőfelújítási támogatásokkal igyekszik a legszegényebb régiók betöltetlen praxisait vonzóvá tenni pályakezdők és fiatal orvosok számára, a legszegényebb észak-magyarországi régióban így is fele annyi orvos van, mint a leggazdagabb Közép-Magyarországon. Ebben komoly szerepet játszik az orvostársadalom elöregedése is: 2000 és 2017 között az 55 év feletti orvosok aránya majdnem megduplázódott, 25%-ról 43%-ra emelkedett, míg a háziorvosok körében minden harmadik orvos már betöltötte a nyugdíjkorhatárt.
Majdnem kétszer annyi orvosi ágy jut ezer lakosra, és kétszer hosszabb az ápolási idő Magyarországon, mint az EU-s átlag, ami jól mutatja a központosított egészségügy kórházcentrikusságát. A jelentés szerint a kórházak számának csökkentésével a megmaradó intézmények felszereltségének javítása biztosítottá válhatna. A hatékonyságot növelhetné továbbá az egynapos sebészeti beavatkozások arányának növelése és az intézményi szintű autonómia magasabb szintű biztosítása.
A jelentés szerzői szerint az alapellátás és megelőzés javítása, nagyobb arányú hangsúlyozása csökkenthetné az amúgy is eladósodó kórházak terheit és a megelőzhető halálozások ijesztő mértékét.
A rendszer alulfinanszírozottsága miatti magas lakossági önrész a legszegényebbeket aránytalanul érinti, az orvosok alulfizetettségének is a legelmaradottabb régiók az elszenvedői, súlyosbítva a gazdasági-társadalmi különbségeket, csorbítva az egészséges élethez való jogot.
A helyzeten persze az segítene, ha a kormány számára végre prioritás lenne a magyar emberek egészsége.
