Az ENSZ idei klímakonferenciáját, a COP25-öt Madridban tartják, miután a tüntetések miatt Chile bejelentette, hogy nem tudják Santiagoban megrendezni. Ez pedig lehetőséget adott Spanyolország legnagyobb szennyezőinek és mind a munkásokat, mind a környezetet kizsákmányoló, klímagyilkos tevékenységekből profitot kovácsoló cégeinek, hogy a konferencia támogatásával polírozzák kicsit zöld imidzsüket – írja a Corporate Europe Observatory.

Sőt, mi több, a konferencia költségeinek egy részének a felvállalásával ezen cégek nem csupán a róluk kialakult társadalmi képet befolyásolják, de magukra a megbeszélésekre, és az egyes államok delegáltjai által képviselt irányelvekre, vagyis végső soron az elkövetkezendő évek klímavédelmi intézkedéseire is hatással lehetnek. És ne legyen illúziónk, a jelek és a gazdasági logika szerint nem azért fognak lobbizni a döntéshozóknál, hogy szigorodjanak a vállalások, vagyis adott esetben romoljanak az üzleti kilátásaik.

Vagyis a konferencia ilyen jellegű finanszírozási háttere azzal a veszéllyel jár, hogy a döntéshozók nem fognak valódi változást elősegítő irányelveket, kötelezettségeket elfogadni.

Ugyan a találkozónak még messze nincs vége, hiszen a jövő héten is folytatódnak a megbeszélések a résztvevő országok vezetői között, azonban már látszik, hogy noha egyre-másra hozzák nyilvánosságra a megnyugtatóbbnál megnyugtatóbb anyagokat – szombaton pont a halott zónák térnyeréséről – az egyes államok egyre-másra halasztják el klímacéljaikat. Az pedig nem látszik, hogy elfogadnának bármilyen eget rengető nemzetközi kötelezettséget, ami valóban segítene abban, hogy az elkövetkezendő évtizedekben túléljen az emberi civilizáció.

A CEO több más szervezettel együtt egy infografika, valamint egy ténykönyv formájában is összegyűjtötte, mely cégek finanszírozzák a madridi COP25-öt, és hogy ezen cégek milyen módon zsákmányolják ki a dolgozókat és a környezetet, vagyis hogyan fordítják a kevesek érdekében anyagi tőkére az emberiség jövőjét.

Lássuk tehát a cégeket!

Az Iberdrola Spanyolország egyik legnagyobb energiaipari cége, és a COP25 „gyémánt” fokozatú támogatója. Ami azt jelenti, hogy miután 2018-ban több, mint hárommilliárd euró profitot realizált, kétmillióval támogatta a találkozó megszervezését.

A cég szereti megújulókat középpontba állító energiatermelőként láttatni magát, ezzel szemben jelentős részben gáz- atom- és az ezeknél csupán kicsit környezetbarátabb nagy vízierőműveket üzemeltet, portfóliójának csupán egy aránylag szűk szegmensét teszik ki a megújulók.

A közelmúltban megrendelt új termelési kapacitásainak kétharmada gáztüzelésű erőmű, melyek üzemeltetése üvegházhatású szén-dioxid kibocsátásával jár (habár mindenképp tisztábbak, mint például a széntüzelésű erőművek). Mindazonáltal amennyiben üzletről van szó, a cég messze nem olyan elkötelezett a megújulók irányában, mint amikor marketingelnie kell magát, amit jól jelez, hogy az Endesa céggel együtt lobbiztak a spanyol kormánynál a „szolár adóért”, melynek célja annak megnehezítése lett volna, hogy a lakosság házi napkollektorokkal fedezze energiaigényét.

A cég Dél-Amerikában is aktív, ahol a beszámolók szerint – más nagy multinacionális cégekhez hasonlóan – súlyosan kizsákmányolja munkásait, a piac liberalizációja óta – ahol ez megtörtént – elszaladtak az energiaárak, miközben nem nyújt megfelelő minőségű szolgáltatást.

Az Iberdrola az uniós lobbizásban is aktív, miközben eurómilliókat költ a tevékenységre és állandó lobbistái vannak Brüsszelben, sikeresen hátráltatja a zöld átállás folyamatát, meggyőzve a döntéshozókat, hogy továbbra is támogassanak fosszilis energiaprojekteket.

Mindezek nem akadályozzák meg abban, hogy ökopozitív vállalatként mutassa be magát, és a konferencián jelen legyen fizetett kerékpáros aktivistáival, akik többek között szénerőművek bezárását és a közlekedés villamosítását támogató irányelvek megfogalmazását javasolják. Amiből a cég egyébként szintén profitálna.

A korábban már említett Endesa Spanyolország legnagyobb szennyezője, és egyben legnagyobb energiatermelő cége – melynél mindössze a megtermelt energia mindössze 7,6 százaléka származik megújuló forrásokból. Jelen van számos európai országban és Marokkóban is.

Csaknem másfél milliárdos profit mellett szintén kétmillió euróval támogatja a konferencia megszervezését, miközben az ország üvegházhatású gázkibocsátásának csaknem tíz százalékáért felel egymaga, miután évente több, mint tízmillió tonna szenet és kétmillió tonna olajat éget el csaknem másfél millió köbméter földgáz mellett.

A társaság az olasz Enel energiaipari konzorciumhoz tartozik, mely a világ hetvenhetedik legnagyobb cége, és Dél-Amerikában is aktív, hozzá tartozik a környezetvédelmi hatástanulmány nélkül épült kolumbiai El Quimbo vízierőmű, melynek hatására több, mint ezer hektár értékes erdő pusztult el, és 12.000 őslakosnak kellett elhagynia lakhelyét. A megtermelt áram olcsó energiaként szolgál a térség extraktív gazdaságának, többek között bányáknak és palagáz-szivattyúknak, Chilében pedig súlyos kenőpénz-botrányba keveredett a cég.

Az Endesa mindössze évi százezer eurót költ EU-s lobbitevékenysége, az Enel azonban évente több, mint kétmillió eurót szán a politikusok győzködésére, nem kevesebb, mint tizenkilenc brüsszeli munkatárssal. Ennek meg is van az eredménye, a két cég 100 és 180 millió eurót kapott szén-dioxid megkötő projektjeikre, melyek azonban a mai napig nem léptek túl a kezdeti fázison, és kétséges, hogy valaha túl fognak.

Miközben a cég a szénerőművek támogatásának további húszéves meghosszabbításáért lobbizik, igyekszik magát zöldre mosni, ennek jegyében a konferencia kezdetén a legnagyobb spanyol lapok komplett címlapját megvette, hogy zöld elköteleződését reklámozza.

A francia Suez egy nemzetközi közműcég, leginkább víz- és hulladékkezelő szolgáltatóként ismert, és a ténykönyv szerint profitja többek között attól függ, mennyire lesznek negatívak a klímaváltozás hatásai. Vállalati stratégiája, hogy a közműszolgáltatások minél szélesebb körű liberalizációjáért küzd, hogy helyzetbe kerülve profitot hajthasson a vízhez kapcsolódó szolgáltatásokból.

Fő tulajdonosa, az Engie a világ egyik legnagyobb szennyezője, világszerte számtalan széntüzelésű erőművet üzemeltet, a Suez pedig 2018-ban szállt be az észak- és dél-amerikai olajbizniszbe kutatólaboratóriumok és olajkutak megnyitásával.

A Suez lobbistái rendszeresen küzdenek a szén-dioxid szennyezés kommodifikálásáért, vagyis hogy a szennyezésnek legyen piaci jelleggel értékesíthető egysége, ezáltal az egyes cégek és országok kereskedhessenek a károsanyag-kreditekkel.

A cég tevékenysége széles körű tiltakozásokat váltott ki Dél-Amerika szerte, miután több országban felvásárolta a privatizált vízműveket, ami az árak jelentős emelkedéséhez, ezzel párhuzamosan a szolgáltatások színvonalának csökkenéséhez vezetett. Brüsszeli lobbitevékenysége pedig leginkább a szabályozások lazítására fókuszál, korábban pedig a repesztéses olajbányászat támogatói között is megtalálhattuk embereit.

A spanyol Santander bank az ország legnagyobb, Dél-Amerikában is komoly érdekeltségekkel rendelkező bankjaként 7,8 milliárdos profit mellett egymillióval támogatta a konferencia megszervezését. Emellett 2018-ban 6,7 milliárdot fektetett fosszilis energiaprojektekbe, amit nem hirdet olyan büszkén, mint 2,7 milliárdos zöldenergia-befektetéseit.

Lengyelországban szénerőművek építését finanszírozta, és szerződéses kapcsolatban áll a szaúdi Aramco olajvállalattal, melynek keretében részvényessé válik a cégben, emellett befektetőként jelen van olyan cégekben, melyek Dél-Amerikában erdőirtásos mezőgazdasági tevékenységeket végeznek.

Az ENSZ irányelvei tekintetében igen rosszul teljesít az etikus üzlet terén a csoport, az EU-ban pedig a legmagasabb szinteken lobbizik, miközben többek között Spanyolországban és az Egyesült Királyságban is adóelkerüléssel és szabálytalan hitelezéssel vádolják.

A szintén spanyol BBVA (Banco Bilbao Vizcaya Argentaria) bank 5,3 milliárdos profit mellett nem kevesebbet vállalt, mint az állami vezetők és az ENSZ-főtitkár fenntartható és környezettudatos étkeztetése. Spanyolország második, és a világ negyvenkettedik legnagyobb bankja, több kontinensen és számos országban jelen van.

Miközben igyekszik minél zöldebb képet festeni magáról számos fosszilis energiaprojektet finanszíroz, többek között a Dakota Access Pipeline-t az Egyesült Államokban, mely ellen úgy őslakosok mint környezetvédő csoportok tiltakoztak, azonban a kormányzat karhatalmi erővel biztosította az építkezések folytatását. Finanszírozott továbbá más vezetékeket is Dél- valamint Közép-Amerikában.

Portfólióban megtalálhatók emellett a nagy vízierőművek, többek között Törökországban egy olyan, melynek üzembe lépésével 15.000 ember otthonát fogja ellepni a víz, és több millió euró értékben finanszíroz fegyvergyártókat is, ahogy az EU-ban is kiterjedt lobbitevékenységet folytat – természetesen nem a bankszektor megregulázása érdekében.

A 2018-ban 3,3 milliárdos profitot realizáló, világszerte csaknem 350 millió ügyféllel rendelkező spanyol Telefónica telekommunikációs cég a COP25 hivatalos technológiai partnere, és a világ 141. legnagyobb cége.

Dél-Amerika szerte ismert munkajogokat sértő tevékenysége, előfordult hogy egy-egy üzletágból valamennyi munkást kirúgta, mikor jobb munkakörülményeket és magasabb fizetést követeltek, az EU-ban pedig leginkább arról ismert, hogy aktívan lobbizott a roamingdíjak kivezetése ellen. Habár nem járt sikerrel, a cégnek azóta is kétmilliós éves lobbiköltségvetése és hat állandó ügynöke van Brüsszelben.

Ezeken a nagyobb cégeken kívül több, relatíve kisebb vállalatot is megtalálhatunk a COP25 partnerei között, melyek földkisajátításokban, további fosszilis projektekben, vagy épp fegyverüzletekben érdekeltek.

Mindenesetre a tőkés világgazdaság legnagyobb haszonélvezői, a multinacionális nagyvállalatok ügynökei egymást tapossák, hogy némi pénzt tolhassanak a madridi klímakonferencia megrendezésébe, és amellett, hogy ezáltal kicsit zöldebbre fessék magukat, még a döntéshozók jóindulatát is elnyerjék adott esetben.

A jelenlegi tendenciák alapján nem is tűnik valószínűnek, olyan – ne adj isten kötelező erejű – irányelvek elfogadása, melyek komolyabban sértenék ezeknek a cégóriásoknak az üzleti érdekeit az elkövetkezendő években. Miközben a világ lakosságának jobbára rosszabb helyzetben lévő részének érdekeit már most nagyon is komoly mértékben sérti a klímaváltozás, mint olyan.