Az óceánok oxigénszintje soha eddig nem látott mértékben csökken a globális felmelegedés hatásaként, ez pedig leginkább a nagytestű tengeri élőlényeket veszélyezteti elsősorban, áttételesen azonban jóval messzemenőbb hatásai vannak a teljes ökoszisztémára nézve – írja a Guardian a COP25 klímakonferencián szombaton nyilvánosságra hozott tanulmány alapján.
A tanulmány szerint a „halott zónák” terjedésével létfontosságú óceáni ökoszisztémák omlanak össze.
A halott zónák azok az óceáni területek, melyekben a víz oxigéntartalma túlságosan alacsony ahhoz, hogy bizonyos tengeri fajok, például cápák, bálnák, tonhalak és egyéb nagyobb állatok meg tudjanak élni. Az ilyen területek kiterjedése és száma folyamatosan növekszik, és míg az 1960-as években végzett felmérés 45-öt talált, napjainkban legalább 700 ilyen létezik a világ tengereiben.
Az oxigénszegény területek növekedése a korábban mélyebb vizekben élő állatokat a felszín közelébe kényszeríti, miközben a vízfelszínen is terjednek a halott zónák, ezáltal pedig az állatok a túlhalászás veszélyeinek is fokozottabban vannak kitéve.
A tanulmányt készítő Nemzetközi Természetmegőrzési Egyesület vezérigazgatója, Grethel Aguilar kifejtette,
„Ahogy a melegedő óceánokból eltűnik az oxigén, a tengeri élet kényes egyensúlya megbomlik. A halászokat és a partvidéki közösségeket érő károk miatt életbe vágó fontosságúak a konferencia döntései.”
Miközben a halféléknek és nagyobb állatoknak több oxigénre van szükségük, egyes fajok, mint például mikrobák és medúzák könnyedén túlélnek oxigénszegény környezetben is, vagyis miközben a halak kiszorulnak egy területről, utóbbiak a korábbinál nagyobb számban tudnak tenyészni, ami szintén az óceáni élővilág felborulásával jár.
Miközben pedig a világ tengerei már így is túlhalászottal és súlyos műanyag-szennyezettséggel küzdenek,
26 százalékkal savasabbak az iparosodás előtti szinthez képest, mivel rengeteg légköri szén-dioxidot kötnek meg.
Ez elsősorban a kagylófélék életét nehezíti meg, mivel sokkal nehezebb számukra a mészkőházak növesztése – azonban azt is jelenti, hogy a kagylófélékkel táplálkozó más állatok kevesebb élelemhez jutnak, és értelemszerűen a kagylófélék eledelei is nagyobb mértékben tudnak szaporodni.
Az alacsony oxigénszintet többek között a tengerek melegedése is okozza, mivel a melegebb víz kevesebb oxigént tud megkötni. A számítások szerint az évszázad végéig az óceánok a megkötött oxigén 3-4 százalékát veszíthetik el, ami a felsőbb vízrétegekben fog leginkább megnyilvánulni, ahol a tengeri élővilág egy jelentős része koncentrálódik (legalábbis az, amivel az emberek általában találkoznak).
Az oxigénhiánynak vannak azonban távolabbi okai is: az intenzív mezőgazdaságban használt vegyszerek, hozamnövelők a földekből kimosódva a folyókon keresztül a világ óceánjaiba kerülnek, ahol robbanásszerű algaszaporulatot idéznek elő – aminek a bomlása később rengeteg oxigént emészt fel.
Vagyis az ipari mezőgazdaság nem csupán a szárazföldi területeket teszi tönkre a talajromlás, erdőirtás, vegyi szennyezés és rengeteg üvegházhatású gáz kibocsátása útján, de a tengeri halott zónák növekedését is gerjeszti környezetszennyező működésével.
Két évvel ezelőtt kutatók arra jutottak, hogy az amerikai húsipar a felelős a Mexikói-öbölben talált 8.000 négyzetmérföldes, vagyis nagyjából 20.000 négyzetkilométeres halott zóna kialakulásáért. Ez Magyarország területének nagyjából az ötöde.
Az óceánok létfontosságúak a klímaváltozás elleni küzdelem szempontjából, mivel rengeteg hőt és szén-dioxidot nyelnek el a légkörből, ezzel alapvetően lassítva a felmelegedés folyamatát, azonban ezáltal egyszersmind sérülnek az ökoszisztémák is.
Azonban a közvetlen károkat okozó gazdasági tevékenység, mint a hozamnövelő szerek óceánba juttatása és a túlhalászat megszüntetésével sokat lehetne javítani a tengeri élővilág állapotán, aminek hatására az óceánok a továbbiakban is hatékonyan tudnának szén-dioxidot megkötni a légkörből, csökkenve ezzel az üvegház-hatást.
Monica Verbeek, a Veszélyeztetett Tengerek csoport főigazgatója elmondta,
„egy egészséges óceán bőséges élővilággal képes hatékonyan lassítani a klíma-összeomlást. A tengeri élővilágra napjainkig a legalapvetőbb hatása a túlhalászatnak volt. A túlhalászat befejezése egy gyors, teljesíthető akció, mely helyreállítaná a halállományokat, ellenállóbb óceáni ökoszisztémákat teremtene, visszafogná a szén-dioxid szennyezést, növelné a szénelnyelést és sikeresebb halászatokat, valamint virágzó partmenti közösségeket eredményezne.”
Jelenleg a túlhalászatból hatalmas halászhajóflottákkal rendelkező nagy cégek profitálnak, miközben a tradicionálisan halászattal foglalkozó partmenti közösségek nyögik a negatív hatásokat, mivel sokkal nehezebb fogást találniuk, miután az ipari halászok fejlettebb technológiájukkal lehalásszák előttük a tengert.
