Főként az adósságállomány csökkenésének és az ingatlanárak növekedésének tudható be a magyarok átlagvagyonának növekedése az elmúlt 15 évben – derül ki a Credit Suisse befektetési bank globális vagyoni jelentéséből (Global Wealth Report), amelyet a G7 összegzett.

A gazdasági portál szerint régiós összehasonlításban nálunk növekedett legkisebb arányban a lakosság átlagvagyona 2002 és 2018 között.

A leglátványosabb gyarapodásra 2002 és 2010 között került sor, 2010 óta a folyamat azonban jelentősen lelassult. A svájci befektetési bank adatai alapján azonban úgy tűnik, a vagyoni egyenlőtlenségek nem nőttek ebben a másfél évtizedben.

Az, hogy a kétezres évek első évtizedében jelentősen növekedett a lakosság átlagvagyona, mindenhol megfigyelhető Közép-Kelet-Európa országaiban. Abban viszont már kettészakad a régió, hogy 2010 után is folytatódott-e ez a látványos növekedés. Miközben ugyanis Csehország, Szlovákia és Bulgária ebben az utolsó nyolc évben is tudott számottevő gyarapodást produkálni, ehhez képest Magyarország, Lengyelország és Románia csak kis mértékben, vagy utóbbi esetében egyáltalán nem növelte az áltagvagyon mértékét.

A teljes vizsgált időszakra nézve mindenesetre megállapítható, hogy itthon került sor a legkisebb mértékű gyarapodásra. 2002 és 2018 között a magyarok átlagos vagyona megduplázódott (18.280 dollárról 37.590 dollárra), de ugyanebben az időszakban a bolgárok, románok és csehek átlagvagyona négyszer nagyobb lett, a lengyeleké és szlovákoké pedig megháromszorozódott.

Csehország minden szempontból elhúzott a régió többi országa előtt: miközben 15 éve még a csehek átlagvagyona enyhén kisebb volt a magyarokénál, mára megfordult a rangsor, a csehek pedig legalább másfélszer gazdagabbak lettek, mint mi.

De ezzel párhuzamosan Csehországban a vagyoni egyenlőtlenségek is megnövekedtek, itt már nemzetközi összevetésben is jelentős mértékű lett. Itthon azonban érdemben nem változott ez a mutató.

Márpedig a vagyoni különbségek kérdése igen fontos, hiszen az átlagvagyon önmagában még önmagában nem fedi fel, hogy a megtapasztalt vagyoni gyarapodás mennyire széles- vagy szűkkörű. Az átlagszámításnál ugyanis a szélsőséges értékek jelentősen tudják torzítani a végeredményt.

Vegyünk egy ötfős csoportot: az első embernek 2 forintos vagyona van, a másodiknak 3, a harmadiknak 4, a negyediknek 5, a hatodiknak pedig 1500. Ebben az esetben a csoport átlagvagyona (2+3+4+5+1500)/5 = 302,8 forint. Ez a szám így azonban nem tükrözi, hogy a csoportunk 80 százalékának valójában 5 forint, vagy annál kevesebb a vagyona.

Emiatt a torzító hatás miatt az átlagjövedelem mellett a mediánjövedelmet is figyelembe szokták venni, ami a számok sorrendbe rakott középső értékét jelenti: a mi esetünkben (2, 3, 4, 5, 1500), a középső érték a 4 – ami sokkal reálisabban reflektálja a csoportunk nagy részének vagyoni helyzetét.

Az átlag és a medián hányadosa pedig elég jó kezdetleges mutató a vagyoni egyenlőtlenségek felmérésére: minél nagyobb a kettő közötti különbség, annál nagyobbak az egyenlőtlenségek is – ahogy ez az általunk választott szélsőséges példából is jól látható.

Magyarországon az elmúlt 15 évben nagyjából 2,5 körül mozgott ez a hányados, ami az Egyesült Államok 6,55-ös mutatójához képest egy sokkal egyenlőbb társadalomról árulkodik.

A G7 arra is ránézett, hogy miből is áll a magyarok vagyoni gyarapodása, és itt sem talált túl biztató jeleket.

Hosszabb távon, a 2008-as válságot megelőző évekhez képest ugyanis sem a pénzben tartott, sem a nem pénzben tartott vagyon nem gyarapodott, annyi történt csupán, hogy csökkent a háztartások adósságállománya, ez pedig a vagyoni számok emelkedéséhez vezetett.

Egy másik fontos tényező az ingatlanárak drasztikus növekedése, amely az ingatlantulajdonosok vagyoni értékének növekedését eredményezte – azzal együtt, hogy egy több millió embert érintő lakhatási válság kialakulásához is hozzájárult.