Bár jelenleg a főpolgármester és a miniszterelnök is az együttműködés fontosságáról üzenget Budapest ügyében, de ez inkább a főpolgármester érdeke, mint a miniszterelnöké. Nehezen látszik, hogy Orbánnak miért érné meg több pénz adni Budapestnek mint eddig.
Karácsony Gergely szavai szerint bízik abban, hogy meg fognak állapodni Orbánnal a Budapestet érintő kérdésekben, Orbán szerint pedig továbbra is érvényben van az eddigi megegyezés, és a miniszterelnök arról beszél, kész lesz a kormány megállapodni Budapesttel.
De ezek a szavak leginkább olyanok, mint amikor két autó halad egymással szemben, és az a kérdés ki rántja el előbb a kormányt.
Orbán Viktornak ugyanis nem érdeke megegyezni a Budapestnek jutó többletforrásokról. Ha ilyen célja lenne a kormányzatnak, akkor már az előző ciklusokban is több jutott volna a fővárosnak, nem nőne Budapest hitelállománya folyamatosan, és nem kormányzati kegyektől függne egy-egy fejlesztés. De még ha lenne is ilyen célja a kormánynak, akkor sem lenne érdeke a Fidesznek megerősíteni egy potenciális ellenzéki vezetőt, egy főpolgármestert. Ha Budapest jól tud működni, az azt fogja mutatni, hogy az ellenzéki mégiscsak kormányzóképes, és újabb tégla dől ki a Fidesz győzhetetlenségéről és helyettesíthetetlenségéről szóló mítoszából.
De nyilvánvaló az is, hogy maga Orbán se Karácsonyra, se a többi új városvezetőre nem támadhat rá nyíltan. Már azzal, hogy 3,2 millió választó települése került ellenzéki kézre is, recseghet a kormányzati propaganda léce, de ha ezeket a választókat még egy támadással maga ellen is fordítaná Orbán, az már hosszabb távon is nagyon nehéz helyzetbe hozhatná a miniszterelnököt.
Pontosan ezért a kormányzat részéről két taktika látszik. Egyrészt Orbán nyíltan nem megy szembe Karácsonnyal, tárgyalásról beszél. Amely tárgyaláshoz Karácsonynak joga is van az Orbán és Tarlós között született 15 pontos budapesti megállapodásnak köszönhetően, amely még olyan részt is tartalmaz az állandó egyeztetés mellett, hogy a Budapestet érintő napirendi pontokhoz a kormányülésre kötelező meghívni a főpolgármestert. Ami a mai politikai helyzetben elég abszurdan nézne ki.
De akár ez sem lehetetlen, hiszen a csata most arról szól, ki tudja inkább mutatni a kompromisszumképességét, és ki tudja először a másikra rásütni, hogy megszegte a megállapodást.
Ugyanis ha elfogadjuk azt alapállásnak, hogy a kormányzat nem fog akarni adni plusz pénzt és forrásokat Budapestnek, akkor Karácsonyéknak is érdeke a konfliktus, amivel meg tudják majd mutatni, hogy a lerohadó BKV, az elromló közművek, a szeméthelyzet, a be nem tartott ígéretek nem az ő hibájukból vannak, hanem a kormányzat kompromisszumképtelensége miatt. De ezt a konfliktushelyzetet nem indíthatják ők, hiszen akkor a kormány könnyedén rájuk süti, hogy elve nem akartak megállapodni.
Ebből a szempontból érdekes az elmúlt 2 nap kormányzati kommunikációja is az ügyben. Miközben Orbán Viktor miniszterelnök a megyegezésről és a 15 pont betartásáról beszélt a Parlamentben, addig Hollik István üzent Karácsonynak, próbálva a közvetlenül megválasztott főpolgármester legitimációját csökkenteni, hogy a közgyűlés által legitimált kérésekkel jelentkezzen csak be Orbánhoz. Illetve érdekes az ATV-nek kiszivárogtattatott terv, amely szerint külön Budapest-minisztérium jönne létre.
Ezek a megszólalások és taktikai lehetőségek ugyanis egyrészt azt szolgálják, hogy Orbán Viktorról lekerüljön a Karácsonnyal való fej-fej melletti tárgyalás nyomása, olyan szinteket iktassanak be, ahol már bejöhet maga a konfliktus a főváros és a kormány között, miközben a miniszterelnök nem sérül ebben a kérdésben, és Karácsony nem is emelődik fel vele egy szintre.
Másrészt pedig felvetik a lehetőségét annak, hogy a Fidesz egyszerűen ezeket a tárgyalásokat el akarja bürokratizálni, egy minisztériumi szint beemelése, mindenfajta végrehajtási eljárás kérése Karácsonytól politikaiból adminisztratív és jogi vitát tud csinálni a kormány és a főváros között, amit sokkal nehezebben tudnak kibogozni és követni a választók.
A kérdés az, hogy a még szusszanásnyi idővel se rendelkező Karácsonyék mit lépnek.
A feladat pedig nem egyszerű, hiszen a fővárosban is először rendet kell tenni, egységes politikai akarattá gyúrni a 13-ai győzelmet, és ezt a legitimációt beleforgatni a kormányzattal való tárgyalásba.
A kulcskérdés az lesz a következő 5 évre nézve, hogy ezt a kommunikációs csatát ki tudja megnyerni, de az sem elképzelhetetlen, hogy egyszerűen mindkét fél a saját táborának el tudja mondani majd az igazát, akkor jön csak az igazi állóháború Budapesten a és a nagyvárosokban.
