Idén kilencedik alkalommal szervezte meg a Város Mindenkié csoport a lakhatási szegénységre figyelmet felhívó Lakásmenetet. A hajléktalan aktivisták és szövetségeseik célja volt, hasonlóan az előző évekhez, hogy rávilágítsanak a Magyarországon is tömegeket érintő lakhatási válságra, hangsúlyozzák a kormány és az önkormányzatok felelősségét, és bemutassák a válság megoldását jelentő szakpolitikai válaszokat.

A Mércén vasárnap jelent meg a hajléktalan embereknek ingyenes jogsegélyt szolgáltató Utcajogász Egyesület elemzése, amelyben végigveszik, melyek a legrosszabb és a legjobb kerületi lakhatási szabályozások.

A tüntetés a Nehru parkban kezdődött, ahol a beszédek előtt egy perces néma főhajtással adóztak a demonstrálók az aradi vértanúk emlékének. Ezután Lakatosné Jutka, az AVM aktivistája köszöntötte a megjelenteket.

„Ma is nagyon sokan élnek szülőkkel közös háztartásban, mert nincs elegendő pénzük saját lakhatásra, családok azért élnek túlzsúfolt lakásokban, mert nem tudják megfizetni a piaci árú lakhatást. (…)Lakhatási válság van. A kormány hallgat. (…)”

mondta, majd Kovács Vera szociális szakember, az Utcáról Lakásba Egyesület munkatársa emelkedett szóra. Elmondta, hogy amióta a pályán van, úgy érzi szélmalomharcot vív munkatársaival, a lakhatási nehézségekre nincs megoldás, vagy csak kivételesen.

„A lakhatási válság nem oldja meg magát” -mondta, és kifejtette, hogy politikai döntések, széleskörű társadalmi felelősségvállalás szükséges a a lakhatási válság felszámolására. Ennek kapcsán felkérte az egybegyűlteket, hogy írják alá az Európai Állampolgári Kezdeményezést, melynek a célja az, hogy egymillió EU állampolgár aláírásával követelje az Európai Bizottságtól, hogy teremtsen jobb törvényi és pénzügyi keretfeltételeket ahhoz, hogy Európában minden ember számára lehetővé váljon a megfizethető lakhatás. A közelgő önkormányzati választások kapcsán felkérte a tüntetőket:

„Olvassátok el a jelöltetek programját, és nézzétek meg, hogy tud-e válaszolni a kérdéseitekre [a lakhatási válság felszámolása kapcsán]!”

Kemény András, szociális munkás, a Szociális Ágazatokban Dolgozók Szakszervezetének tagja ezt követő felszólalásában elmondta, hogy mint egy nappali melegedő munkatársa, közvetlen közelről látja a hajléktalan embereket, akik, mint kifejtette:

„Pontosan ugyanolyan emberek, mint mi mindannyian. Ezért jár nekik az emberhez méltó élet, jár nekik a tisztességes lakhatás.”

Szerinte sokan korábban el se tudták képzelni, hogy valaha is hajléktalanok lesznek. Feketén dolgoztatják őket, az utca-menedékhely-átmeneti szálló körforgásában élik le az életüket, melyből szerinte a kiút a szociális bérlakás.

Tóth Fanni, az AVM szövetséges aktivistája saját tapasztalatairól számolt be. Szerinte fel kell ismernünk, hogy ez egy nagyon sokakat érintő probléma. Elmondta, hogy meg kellene szüntetni az értelmetlen kilakoltatásokat, és fejleszteni kéne a szociális bérlakás-hálót. Ő is szociális bérlakásban nőtt fel, és folyamatosan aggódnia kell azon, hogy a következő években hol fog lakni.

Ezzel úgy érzi, nincs egyedül. Sorstársának titulálta a kollégistákat, tanulókat, fiatal felnőtteket, akik nincsenek abban a helyzetben, hogy megfizethessenek egy rendes lakást.

„A lakhatás legyen alapjog!”

– fejezte be beszédét.

A több százfős tömeg ezek után átvonult a Nehru parkból az Erzsébet térre. A menet közben olyan jelszavakat skandált a tömeg, mint

„Lakhatást ne zaklatást!”

„Airb’n’b takarodj, a lakhatás alapjog!”

„Foci helyett lakhatást, börtön helyett bérlakást”

Miután a tüntetők megérkeztek a térre, Horváth Lívia, egyetemista felszólalásában arról beszélt, hogy bár az ő lakhatása egy kollégiumban szerencsésen megoldott, leszögezte, sok társa nem ilyen szerencsés. Elmondta, hogy túl magasak az albérletárak Budapesten, és még azok a szerencsések, akiknek a szülei be tudnak segíteni. Elmondása alapján egy átlag fiatal több időt tölt munkával, mint saját tanulmányaival.

A következő felszólaló Karácsony Gergely főpolgármester-jelölt volt, akit Tarlós István mellett legesélyesebb jelöltként hívtak meg beszédet tartani (Tarlós nem is reagált a felkérésre). Karácsony szerint, aki egy Göncz-idézettel nyitotta meg beszédét – a magyar köztársaság 10 éve halott. Szerinte azonban lesz lehetőség a demokratikus gondolatot visszacsempészni az önkormányzatokba.

„A szolidaritás csak akkor él, ha mindenkire kiterjed, ha nem lehet porciózni. Sajnos 2010 előtt is sokan voltak, akik nem hitték el, hogy a város mindenkié”

– mondta a főpolgármester-jelölt, majd hozzátette, hogy olyan várost szeretne, ahol a szegényeket nem üldözik, hanem támogatják, ahol nem stadionok épülnek, hanem bérlakások.

„Megtanultuk azt, hogy ha a város nem mindenkié, akkor egyikünké sem lesz”

– mondta, majd azt is közölte többek közt, hogy ő az egyetlen budapesti polgármester, akinek a kerületében elhelyezés nélkül senkit sem lehet kilakoltatni.

Karácsony után Misetics Bálint szociálpolitikus mondta el beszédét. Ebben példákat mondott hajléktalan sorsokra, majd felszólította a tömeget, hogy puszta sajnálat helyett szolidaritással segítsenek ezeknek az embereknek. Három alapvető elvet nevezett meg ebben a harcban:

1. „a lakhatás nem kiváltság, nem kegy, de nem is csupán árucikk, hanem alapvető emberi jog;”
2. „a lakhatás nem magánügy, hanem közügy, amellyel kapcsolatban – a rendvédelemhez, az oktatáshoz vagy az egészségügyhöz hasonlóan – az államnak felelőssége és feladata van; „
3. „az államnak nem a magasabb jövedelmű, vagyonosabb társadalmi rétegek lakhatását kell támogatnia, hanem azokét, akiknek erre szükségük van.”

A beszédek végeztével koncerteket hallgathattak az egybegyűltek, többek közt fellépett Szabó Benedek is. A menetben résztvevőket a Food Not Bombs aktivistái látták el enni- és innivalóval.