Kilép pártjából, a Demokraták közül Matteo Renzi volt olasz miniszterelnök, és legközelebbi híveinek, a centrista „renziánusoknak” a csoportja- ezt jelentette be ma a volt kormányfő és toszkánai pártelnök.
Renzi a La Stampa-val azt közölte, továbbra is „minden jót kíván” a baloldali szárnyból jövő Nicola Zingaretti főtitkár által vezetett pártjának, és az Öt Csillaggal közös kormánykoalíciót sem szándékozik felrúgni, ugyanakkor új pártba, mint ahogy Renzi fogalmazott, „új projektbe” kezdett bele.
Bár az már legalább a 2016-os, sikertelen renziánus alkotmánymódosító népszavazás óta közismert volt, hogy Renzi a saját személyével szimpatizáló szavazók bázisán, és a hagyományosan a Demokratáktól jobbra lévő fiskálisan szigorú, és az EU-nak magát alávető megszorítópolitikában hisz, most pedig úgy látja, egy új, középen álló formációval a Forza Italia- és a kereszténydemokrata szavazók mérsékelt rétegeit is meg tudná szólítani.
Az már a polgári radikális Öt Csillag Mozgalom vezetőivel, Salvini bizalmatlansági indítványa utáni tárgyalások legelején kiderült, hogy a polgári radikális mozgalom és vezetői, valamint szellemi atyja, Beppe Grillo ragaszkodnak ahhoz, hogy a 2018 előtti Renzi-kormány botrányokba és az általuk elutasított, EU-párti megszorításokkal vádolt tagjai ne vállalhassanak miniszteri pozíciót az új kormányban.
Luigi di Maio, az Öt Csillag vezetője pedig külön ragaszkodott ahhoz is, hogy Renzi egyik legközelebbi szövetségese, a Dél-Tirolban induló, apja bankházának korrupciós ügyével már botrányba keveredő Maria Elena Boschi, a bukott „alkotmányos reformokért” egykor felelős miniszter semmilyen formában ne térhessen vissza vezető pozícióba.
Boschi a miniszteri posztok kihirdetése után kimaradásukat azonban úgy kommentálta, reméli, hogy Renziék mellőzése nem a Demokraták „toszkán csoportja” elleni diszkrimináció.
Zingaretti főtitkár, aki 2013 óta a központi Lazio tartomány vezetője is, határozottan visszautasította, hogy a Demokraták bárkit diszkriminálnának egyszerűen az alapján, hogy honnan jött. Ugyanakkor hozzátette, Renzi szerinte óriási hibát követ el, ha éppen most, a kormányzás alatt alakít majd új pártcsoportot.
Renzi viszont a La Stampa szerint panaszai közé sorolta azt is, hogy noha Zingaretti a baloldali koalíciós kormánypárt névleges vezetője, valójában Renzi régi kritikusa és ellenlábasa, a 2009-es előválasztási kampánya óta ugyancsak személyes követőtáborral rendelkező, balközép kulturális miniszter, és Renzi régi ellenlábasa, Dario Franceschini az, aki a pártot valójában irányítja, emiatt pedig Renzi és Boschi nem látják saját alcsoportjuk jövőjét a formáción belül.
Franceschini maga viszont továbbra is bízik abban, hogy Renzit és csoportját meg lehet tartani a Demokrata Párton belül, és azt mondta, reméli, hogy Renzi maga is belátja, „politikai hazája továbbra is a Demokratáknál van.”
Miközben tehát a baloldali kormánykoalíciónak szembe kell néznie azzal a helyzettel, hogy a húsz képviselőt és nagyjából tíz szenátort magába foglaló renziánusok külön pártjával való tárgyalás tovább bonyolítja a kormányzást, Matteo Salvini volt miniszterelnök-helyettes és a szélsőjobboldali Liga gőzerővel készül a jövő évben esedékes időközi választásokra. A Liga főleg azzal folytat már most is tízezres tömeggyűléseken kampányt az új kormány ellen, hogy az „tönkreteszi Olaszországot” a bevándorláspolitikában Salvini tiltásainak feloldásával, és „lefekszik az EU északi államainak” az új Európai Bizottságba jelölt, volt demokrata miniszterelnök, Paolo Gentiloni segítségével.
Gentiloni a Politico elemzése szerint is nehéz helyzetbe kerülhet, ha októberben megerősítik a gazdasági ügyek európai biztosának pozíciójában. Ha ugyanis a megszorításellenes olasz érdekeket következetesen kívánja képviselni, az Ursula von der Leyen vezette Bizottsággal kerülne szembe, ha viszont megenyhül a gazdagabb EU-tagállamok megszorítási követeléseinek irányába, Salvini őt fogja zászlajára tűzni a kampányban, mint „az olasz nép árulóját.”
