A vártnál is több, 40.000 ember vonult fel szombaton Drezdában, Szászország fővárosában, hogy nyilvánvalóvá tegyék, nem hagyják, hogy „a gondoskodó államot, a menekülés jogát és a bevándorlást kijátsszák egymás ellen”. A megjelentek nagy száma jelzi a helyzet rendkívüliségét: Szászország  – másik két keletnémet tartományhoz hasonlóan – először néz szembe azzal a lehetőséggel, hogy a szélsőjobboldal akár kormányközelbe kerülhet a tartományban: az Alternative für Deutschland (AfD) ugyanis áttörésre készül a szeptember 1-i szászországi és brandenburgi, illetve az október végi türingiai tartományi választásokon.

A tüntetők a legkülönbözőbb társadalmi szervezetek hívására jöttek össze, a mozgósításban több, mint 300 szervezet vett részt: a legnagyobb szakszervezetek, a katolikus és a lutheránus egyház, értelmiségi szervezetek, feministák, antifasiszták, az önmagában rendkívül színes lakhatási mozgalom képviselői, valamint a szélsőjobbal szemben álló politikai pártok.

A tüntetésen a Tageszeitung online tudósítása szerint felszólalt mások mellett Petra Köpping, Szászország integrációs minisztere, aki nemrég jelentkezett be a Németországi Szociáldemokrata Párt (SPD) elnöki székére. Köpping szerint fontos, hogy megmutassák, mennyien éreznek együtt azokkal, akik a terror és a háború elől menekülnek a hazájukból.

„Szászország nem lesz barna pötty Németország térképén”

– mondta a tartományi miniszter, aki néhány nappal ezelőtt halálos fenyegetést kapott. Az Interventionistische Linke nevű antikapitalista mozgalom képviselője úgy fogalmazott,

„az emberek, akik el akarják venni a jövőnket, nem a gumicsónakokban, hanem limuzinokban érkeznek.”

Áttörhet a gát

A szeptember 1-i és október 31-i választások felboríthatják a szokatlanul törékenynek tűnő német belpolitikát: a 2017-es szövetségi választáson az AfD szavazatainak többségét az összlakosság mindössze kevesebb, mint negyedének otthont adó „új szövetségi tartományok”-ból kapta. A 2015-ös menekültválság nyomán országosan középpárttá combosodó AfD-nek most lesz lehetősége arra, hogy a három szóban forgó tartományban jelentősen megnövelje súlyát, a tartományi intézményeken keresztül erőforrásokhoz jusson, és jó eredmény esetén destabilizálja a helyi politikát. Jelenleg az sem tűnik kizártnak, hogy némely tartományban kormányra kerüljön a párt.

Az őszi választások országos jelentőségét elsősorban ez a lehetőség adja:

a politika súlypontja évek óta érezhetően tolódik jobbra, és a keleti tartományok politikai folyamatait követve sokan tartanak attól, hogy a három tartományban 20-26% közé mért AfD megerősödésével a Kereszténydemokrata Unió (CDU) tartományi szervezetei a szélsőjobb felé nyitottabb politikát folytatnak majd, erre a Merkel utáni CDU vezetésére pályázó jobbszárnyban is mutatkozik igény.

A két párt helyi szervezeteit amúgy sem választják el világok, a keleti AfD a szélsőjobbos színtér infrastruktúráján (paramilitáris szervezetek, jobbos (öreg)diákegyesületek, radikális zenei- és sportszíntér) túl, éppen a CDU helyi szervezeteinek lemorzsolásával lett jelentős erő.

Zainab G. war heute mit ihrem Bruder bei #Unteilbar. In Bautzen, wo sie wohnt, sei es mit dem Rassismus schon besser als vor vier Jahren, als sie ankamen, sagt sie. Aber eben immer noch nicht gut, und auch deswegen war sie heute auf ihrer ersten Demonstration. #dd2408 pic.twitter.com/DR3oIvIw9P

— Malene Gürgen (@MaleneGuergen) August 24, 2019

A három tartomány mozgalmas nyáron van túl: számos baloldali társadalmi szervezet a nyarat is keletnémet kisvárosok piacain és különböző közösségi terekben töltötte az AfD ellen mozgósítva, a szombati demonstráció tehát egy hosszú kampány utolsó felvonása volt, melyben az a kérdés került középpontba, hogy megkerülhetetlenné válhat-e az AfD a keleti tartományok politikai intézményeiben, és áttörheti-e ezáltal a karantén falait a szélsőjobb.

A Zöldek is áttörés előtt, a nagypártok szenvednek

Az „AfD-veszély” által dominált kampány persze vissza is üthet, hiszen a kampányban jelentőségüket veszíthetik a CDU-tól a hangvételében és javaslataiban az SPD-nél radikálisabb szociáldemokrata Linkéig húzódó, különböző világnézetű pártok kampányai. A Brandenburgban és Türingiában kormányzó, de az elmúlt években domináns szerepéből valamelyest veszítő die Linke számára például kihívást jelent, hogy tartományi kampányok javaslatai kitűnjenek az AfD-ellenes ligából. A szászországi szervezet például feltétel nélküli alapjövedelmet javasol, melyet a fokozatosan munkahelyek nélkül maradó lausitzi szénvidéken tesztelnének.

Az AfD mellett a balközép, polgári liberális Zöldek számíthatnak még komoly áttörésre a tartományokban, elsősorban az SPD és a CDU kárára. A keleti tartományokban korábban rendre a bejutásért küzdő ökopárt már a keleti városokban is jelentős erőt képvisel: az EP-választáson országosan történelmi sikert elérve, 20.5 %-kal az SPD-t simán megelőző párt Potsdamban, Lipcsében és Cottbusban is nyerni tudott. A türingiai Kathrin Göring-Eckhart szerint, akit a Zöldek az elmúlt két szövetségi választáson listavezetőként küldtek a Bundestagba, a párt keleten nem csak a pártszerkezet szövetségi szinten tapasztalható felborulása, a két történelmi nagy párt válsága nyomán erősödik: a régió lakói a szénkitermelés tisztítása miatt az elmúlt 30 évben egyre élhetőbb környezetben éltek, és inkább a munkák eltűnése okozott problémát, ezek a kérdések a szociáldemokrata pártok felé terelték a választókat. A zöld témák megítélése Göring-Eckhart szerint a klímaváltozással kapcsolatos növekvő tudatosságnak köszönhetően megváltozott.

Unsere #unteilbare Solidarität heute und morgen, unser entschlossener antifaschistischer Kampf – damit Alle in Frieden und Würde leben! @dieLinke pic.twitter.com/KssLOHqpBZ

— Martina Renner (@MartinaRenner) August 24, 2019

A keleti tartományi választások az SPD és a CDU számára újabb vereségeket hozhatnak. A 2017-es szövetségi-, majd a tavalyi tartományi választások kudarcai után az EP-választáson történelmi vereséget szenvedő, és történelme során először a 3. helyre szoruló SPD-t vezető-választás közben érik az újabb kihívások. A Szászországban a törvényhozásba jutásért küzdő párt helyzetéről sokat elmond, hogy

a párt vezetéséért folyó küzdelemben Olaf Scholz alkancellár és pénzügyminiszter hét eleji bejelentéséig nem jelentkezett elsővonalbeli, országos politikus, a jelöltek többsége pedig a koalíció elhagyásával kapányol.

Semmi nem utal arra, hogy az SPD, amelyre a keleti tartományokban amúgy is csak másodhegedűs szerepét osztották, ezen az őszön állna meg a lejtőn.

A CDU keleti nehézségeiről és kampányának szervezettségéről a pártvezető egyik megjegyzése nyomán kialakult botrány árulkodik. Annegret Kramp-Karrenbauer egy interjúban Hans-Georg Maaßen, a szövetségi Alkotmányvédelmi Hivatal korábbi vezetője kapcsán vetette fel, hogy nem való a CDU-ba. Maaßen az egy évvel ezelőtti, egy szír férfi által elkövetett gyilkosság ürügyén a szászországi Chemnitzben bevándorlókra vadászó neonácik mentegetésével vált néhány hónapra a nyilvánosság egyik főszereplőjévé. (Ezekben a hetekben tízezrek tüntettek a szövetségi kormány bevándorlási politikája ellen, ami jelentősen erősítette az AfD imidzsét.) Az áldozat szerepét kedvelő AfD kampányának kapóra jött a pártvezető kijelentése ahhoz, hogy az AfD és a CDU között hezitáló szavazókat a bevándorlás-ellenességében autentikusabb és határozottabb párthoz terelje. A CDU tanácstalanságát mutatja, hogy – noha a tegnapihoz hasonló #unteilbar-demonstrációkhoz korábban csatlakozott a párt – Szászország CDU-s miniszterelnöke, Michael Kretschmer – noha elmondása szerint mélységesen egyetért a felvonulás céljaival – az Antifa jelenlétére hivatkozva távolmaradt.

A kelet új pártja

A keletnémet szélsőjobb sikerét – bár rengeteg összetevője van – nem lehet elmesélni az egyesülés traumájának felidézése nélkül: az „új szövetségi tartományok”-ban a ’90-es évek első felében a kelet-európai országokéhoz hasonló gazdasági a szociális katasztrófa zajlott le, a (volt) NSZK feltételeivel diktált egyesülés kitörölhetetlen nyomot hagyott a gazdaság erején és szerkezetén. Az NDK-s vállalatok privatizáció során például az ezzel megbízott szerv, vagyis a keletnémetek ÁPV Rt.-je (amely egy rövid ideig ezáltal a világ legnagyobb munkáltatója lett), az állami vállalatok 80%-át nyugatra értékesítette, az NDK-vagyonnak pusztán 5%-a maradt keleti vállalatok és személyek kezében (ma ez az összes keleten működő vállalat pusztán 15%-ára igaz!).

Emiatt a mai napig hatalmas összegek áramlanak nyugatra: számos keleten működő vállalat fizet például nyugaton adót, fenntartva ezzel a két országrész közti szakadékot.

A ’90-es években a keleti állampártból szerveződött PDS, majd a részben ennek romjain, részben az SPD-ből opportunizmusa és harmadik utas szociáldemokrata politikája miatt kiábrándult nyugati szociáldemokraták által alapított die Linke artikulálta a kisemmizettek dühét. A Linke mára a keleti munkásosztály körében valamelyest veszített népszerűségéből, és mára egyértelműen az AfD vált a „vesztesek” pártjává. (Noha az AfD, ahogy a 2017-es szövetségi választás megmutatta, elsősorban nem a Linke szavazóit hódítja el, hanem elsősorban korábban a választástól távolmaradókat, és a CDU támogatóinak jelentős részét szólítja meg). Ezt a tényt egyetlen adattal kiválóan lehet illusztrálni: messze az AfD szavazói között vannak a legtöbben azok, akik szerint 1990 előtt jobban mentek a dolgok.

In der großartigen ⁦@maz_online⁩|Umfrage zur Landtagswahl in Brandenburg kann man sehen, in keiner Partei ist der Anteil der Menschen, die sagen, vor 1989 sei die Lebenssituation besser gewesen, annähernd so hoch wie bei der AfD. Gestehen wir uns endlich ein, dass wir wohl pic.twitter.com/GDEamdCQ7i

— Jana Hensel (@jana_hensel) August 12, 2019

A 2013-ban euroszkeptikus politikusok által polgári konzervatív pártként alapított AfD keleti szárnya a 2014-15-ös, Németországot is megrázó menekülthullám örvén artikulálta újra a „vesztesek” panaszait, amikor a bevándorlóktól és a velük rokonszenvező baloldaltól munkájukat és kultúrájukat féltő „hétköznapi emberek” pártjaként lépett fel. A párt bevándorlás-ellenes, politikájának középpontjába az egalitárius eszmék elleni hergelést helyező keleti súlypontú szárnya, a Flügel azóta fokozatosan átvette a hatalmat a CDU-val együttműködésre kész konzervatívoktól, és az esetleges keleti sikerek is a párt jobb szélét fogják tovább erősíteni. (A Flügel komoly személyi kultusszal bíró szellemi vezetője, Björn Höcke a párt türingiai vezetője, Andreas Kalbitz, az egyik fő stratéga pedig a brandenburgi pártszervezetet vezeti.)

Ahogy a bevándorlásbarát CDU-politikus, Walter Lübcke meggyilkolása apropóján írt cikkében írja Tamás Gáspár Miklós, „[m]int a világon mindenütt, a feminista, környezetvédő, antirasszista-antifasiszta, befogadó, LMBTQ-barát, multikulturalista, antinacionalista, föderalista, büntetésellenes-permisszív, kisebbségvédő – ma már rendszerint „kultúrmarxistának” vagy „liberálisnak” (mindkét esetben tévesen) pocskondiázott – baloldal látszik az „establishment”-nek és az „elit”-nek, holott sehol sincs hatalmon (s ezt a szélsőjobboldali korszellem nyomására egyre többen elfogadják persze a hagyományos baloldalon is), s evvel fordul szembe a „vesztesek” radikalizmusa a kapitalizmus helyett.”

Esélyek és tétek

A közvélemény-kutatások szerint az AfD Brandenburgban (20-22 %) az SPD-vel, Szászországban (24-26%) a CDU-val futnak versenyt az első helyért. A választások minden rögzült pozíciót veszélyeztetnek: az SPD Brandenburgban, a CDU Szászországban kormányoz a fal leomlása óta, jelenleg egyik párt sem lehet teljesen biztos a folytatásban. A Linke valamennyi szavazatot biztosan veszít, a Zöldek azonban vélhetően jelentősen megerősödnek.

A legsúlyosabb kérdés az, hogy előállhat-e bárhol olyan helyzet, hogy az eddig sikeresen karanténban tartott AfD nélkül nem lehet kormányt alakítani.

Brandenburgban a legvalószínűbb forgatókönyv, hogy a kormányzó SPD – die Linke koalícióhoz csatlakoznak a Zöldek, a hárompárti koalíciónak az előrejelzések szerint szűken ugyan, de meglesz a többsége. Vörös-vörös-zöld koalíció működik jelenleg Berlinben és Türingiában is, ha tehát az AfD nem szerepel sokkal jobban a vártnál, Brandenburg megúszhatja a káoszt és a jobbos fordulatot.

Sonntagsfrage zur Landtagswahl in Brandenburg (#ltwbb) • Forschungsgruppe Wahlen / ZDF: SPD 21 % | AfD 20 % | CDU 18 % | DIE LINKE 14 % | GRÜNE 14 % | FDP 5 % | BVB/FW 4 % | Sonstige 4 %
➤ Verlauf: https://t.co/lx41aS4cGn pic.twitter.com/N7yXhySw9n

— Wahlrecht.de (@Wahlrecht_de) August 23, 2019

Szászországban – ahol jelenleg CDU-SPD koalíció kormányoz – egy fokkal trükkösebb a helyzet. Itt könnyen előállhat olyan helyzet (amennyiben a kétségesnek tűnő CDU-SPD-Zöldek koalíció nem jön össze), hogy a CDU-nak döntenie kell, a szászországi CDU-tól nagyon messzire álló Zöldekkel és a konzervatívok által szélsőségesnek tartott die Linkével kötnek koalíciót, vagy megdöntik a tabut, és kormányra lépnek a szélsőjobbal. A párt helyi és szövetségi vezetése rendre mindkét opciót kizárja, egyes CDU-sok szerint a Zöldekkel és a Linkével való koalíciónál egy kisebbségi kormány is kívánatosabb. Kérdés, hogy éles helyezetben felülkerekednének-e azok a CDU-ban is létező álláspontok, hogy „a polgári erőknek” mégiscsak össze kéne fogniuk.

Sonntagsfrage zur Landtagswahl in Sachsen (#ltwsn) • Forschungsgruppe Wahlen / ZDF: CDU 31 % | AfD 25 % | DIE LINKE 14 % | GRÜNE 10 % | SPD 9 % | FDP 5 % | FREIE WÄHLER 3 % | Sonstige 3 % – #sltw19 #ltwsn19 #Sachsenwahl
➤ Verlauf: https://t.co/OgclmCvVQf pic.twitter.com/htwX0MG1zK

— Wahlrecht.de (@Wahlrecht_de) August 23, 2019

A legkétségesebbnek Türingiában tűnik a helyzet, ahol a Linke, a CDU és az AfD között hármas csata folyik a győzelemért, a szélsőjobb a szavazatok 20-24%-ára számíthat. Mind a konzervatívok, mind a radikális baloldal kizárja a másik kettővel való együttműködés lehetőségét, a jelenlegi vörös-vörös-zöld koalíció többsége egy hajszálon múlik. Itt azonban még van két hónap kampányolni, és szeptember 1-i eredmények és a másik két tartomány koalíciós tárgyalásai hatással lehetnek a türingiai szavazókra.