Nyár közepe, kánikula, csúcsforgalom. Egy bekötött szemű csiga tempójában vánszorgó busz, szigorúan légkondicionálás nélkül, utolsó erejéből próbál beállni a Bazilika mellett a buszmegállóba. Nem megy neki, mert előtte 3 turistabusz szüttyög. Percek telnek el, végül kinyitja az ajtót, akinek muszáj, az kiszáll az úttestre, ajtó becsuk, vánszorgás folytatódik. Menthetetlen a helyzet, fogok késni.

Ezt a kört idén nyáron eddig legalább tucatszor eljátszottam. Persze, ha nem muszáj, nem választom a buszos közlekedést, de a villamost felújítják, szóval sokszor ez a legésszerűbb forma. Túlélési stratégiákat gyártok, fél órákkal hamarabb indulok el, hogy aztán aszalódjak a buszon, nézzem a hőségtől feszült embereket, akik a legkisebb apróságon is összekapnak, öregeket, akiknek nem adja át senki a helyét, babakocsikat, amikből szinte látom, hogy csap fel a gőz. Azon gondolkodom, hogy ez vajon tavaly is így volt-e, csak azóta elfelejtettem, vagy minden évben rosszabb lesz-e a helyzet. Hogy a bérletem árából hány doboz cigit vehettem volna, hogy oldjam a stresszt, amit a tömegközlekedés okoz. Kényszeresen számolom a turistabuszokat, és minden bajomért felelőst keresek. Utálom, hogy egy olyan egyszerűnek tűnő dolog, mint az utazás, ennyi időt lop el az életemből, és ennyire megterhelő.

Nem igazán akarnám ragozni (bár jól esett végre kiírni magamból ezt a frusztrációt):

aki közlekedik Budapesten, az tudja, hogy miről beszélek.

Egyre több cikk foglalkozik azzal a világszintű jelenséggel, mi szerint egy adott, turisztikai szempontból kiemelt jelentőségű város (Páris, Velence, Barcelona, a sor hosszan folytatható, és akár Budapestet is be lehet ide sorolni) lakossága gyűlöli a turistákat, egyes helyeken a városvezetés kitiltaná őket, vagy hogy hogyan teszik éppen tönkre a megtekinteni óhajtott értékeket (lásd Új-Zélandot) az azokat megtekintő látogatók. Az ellenszenv egyik, de korántsem egyetlen (lásd bunkó bulituristák, környezeti terhek stb.) oka az, hogy a turisztikai szektor egyre nagyobb terhet jelent a város közlekedése számára.

A helyzetre egyre több megoldás születik, egy dolgon nem lehet változtatni: az emberek jönnek és mennek, ki ide, ki oda. Turista mindig lesz, valamit mindig meg kell nézni, valahová mindig el akar menni az ember kikapcsolódni.

Budapesten sincs ez másként, ráadásul hazánk fővárosa azzal a kétes hírnévvel is büszkélkedhet, hogy miközben látnivaló igazán akad dögivel, a nyugatiaknak az árak is megfizethetőek, sőt, sok külföldi szemével (és pénztárcájával) nézve kifejezetten alacsonyak.

A helyzet tehát adott, a kocka el van vetve. A turisták jönnek, a lakosok utálkoznak. Mindkettőnek van létjogosultsága. Igazságot tenni meg nem igazán lehet.

A Magyar Turisztikai Ügynökség szerint 2018 minden idők legjobb turisztikai éve volt, forintosítva a bevételek a GDP közel 11 százalékát teszik ki. De más szempontból is megkerülhetetlen tényező: a turisztikai ágazatokban betöltött állások száma 428 ezer fő, tavaly a munkahelyek 10 százalékát a turizmus generálta közvetlenül, a közvetlen és közvetett hatásokat összesítve pedig a nemzetgazdasági foglalkoztatottság 13,2 százalékát adja a turizmus.

És mit jelent ez turistákra lebontva? A hivatalos adatok szerint a tavaly kereskedelmi szálláshelyet igénybe vevő vendégek száma 12,5 millió fő, az általuk eltöltött vendégéjszakák száma 30,9 millió éjszaka volt.

Ebbe beletartoznak természetesen belföldi és a külföldi turisták is. 2018-ban a külföldi vendégek száma összesen 5,9 millió volt, az általuk eltöltött vendégéjszakák száma pedig 15,3 milliót tett ki. Csak a Németországból érkezők több mint kétmillió éjszakát töltöttek el tavaly hazánkban.

Budapest természetesen a külföldi turisták egyik legfrekventáltabb célpontja. Márpedig ennyi emberrel még akkor is kell kezdeni valamit, ha nem egyszerre jönnek, figyelembe véve, hogy egyes időszakokban (nem nagy meglepetés: ilyen például a nyár) hatványozottan többen érkeznek egyszerre.

A turista azért jön, hogy jól érezze magát. Illetve hogy megnézzen dolgokat. És költse a pénzét. Vagyis azokon a kiemelt területeket, ahol van látnivaló, sok lesz a turista. Mivel nem minden látnivaló van egy helyen (a Hősök tere és a Budai Vár közt pedig még ráadásul folyik egy Duna is), ezért ezeket a turistákat el is kell juttatni egyik helyről a másikra.

És mivel sokan vannak, sokukat kell utaztatni. Vagyis sok lesz a turistabusz – és innentől lehet morogni.

Hogy mennyire sok lakossági panasz érkezik a turistabuszok miatt, az tegnap délután is kiderült, amikor is az I. kerületben, a kerület párbeszédes önkormányzati képviselője és polgármester-jelöltje, V. Naszályi Márta által moderálva az ágazat képviselői ültek le beszélgetni egymással, lakossági fórum keretében.

Már a bevezetőből jól látszott, hogy maguk az érintettek is tisztában vannak vele, egy koraesti lakossági fórumon, ahová jellemzően olyan lakosok jönnek, akiknek mindenről (is) megvan a véleményük úgy általában, exkluzálniuk kell magukat.

Stumpf Éda a Magyar Idegenvezetők Egyesületének képviseletében rögvest fel is sorolta, hogy mik azok a panaszok, amik a kerületből feléjük érkeztek. A turistabusz hangos, büdös, akadályozza a forgalmat, miért nem sétál a turista, miért olyan lassú, és így tovább. És rögvest a saját szemszögükből is megvilágította a helyzetet: „Hogy turista ne legyen egy világörökségi helyszínen, az nonszensz” – mondta, majd jelezte, hogy ennyi turistát nem lehet elsétáltatni a Hősök terétől a Citadelláig, pláne nem lehet idős embereket hőségben máshogy szállítani, főleg nem biztonságban (lásd zsebesek, csalók, bokatörés, kiszáradás), a BKV sem bírna ekkora terhelést, így a turistabusz a legészszerűbb megoldás.

És itt jött az első meglepetés: Stumpf Éda jelezte, hogy már 2 éve írtak szakmai javaslatot a turisztikai ügynökségnek a helyzet rendezésére. Csakhogy ebből nem lett semmi azóta se.

Egyébként az egész este nagy tanulsága is ez volt:

ugyan az érintett szervezetek is tisztában vannak vele, hogy nap mint nap próbára teszi a lakosság tűrőképességét a turizmusból fakadó pluszforgalom, érdemi párbeszéd a városvezetés és az ágazati képviselők közt nem nagyon indult, a problémákra javaslatok léteznek, megoldások nem igazán.

És persze lakossági fórum révén elhangzottak olyan békítő mondatok is, mint „A mi érdekünk az önök érdeke”, bár ez valószínűleg a következő dugóban ücsörgésig nyugtatta csak meg az érdeklődőket.

Érvként feljött az is, hogy az önkormányzatok bevételének jelentős részét adják ki a különböző a turizmusból fakadó adók. Ami lakossági nyelvre lefordítva annyit tesz: amíg jön a pénz, ráadásul egyre több, addig az önkormányzatoknak nem érdekük, hogy szorongassák a turizmusban érdekelt cégeket (ezt persze így nem mondta ki senki).

Azt pedig többen is hangsúlyozták: lehet utálni a turistát, aki hangos, szemetel, meg nyilvános helyen pisil, de egyrészt ez egyénektől függ, közvécé pedig nincs elég a városban, így ha rájön az emberre a szükség, akkor van esély rá, hogy az utcán fog könnyíteni magán (de persze legyen több közvécé, ez jól láthatóan a turizmusban foglalkozók számára is égetően fontos téma).

Pencz Zoltán, a Magyar Közúti Fuvarozók Egyesületének képviseletében kitért arra is, hogy a turistabuszok működésének szabályozatlanságából fakadnak mindazok a problémák, amikkel a lakosság nap mint nap találkozik. Nem meglepő módon ő is jelezte, hogy van olyan szakmai anyaguk, amiben kifejtik, mire van ahhoz szükség, hogy a turisták zökkenőmentesen tudjanak közlekedni, és az ő közlekedésük ne zavarja a lakosságot. Fiókban.

Mentségükre sorolt néhány összehasonlító adatot is: például naponta több mint 300 ezer személyautó ingázik Budapest és az agglomeráció közt, míg turistabuszból mindössze 400-450 járja az utakat. Hogy egy ingázó személyautó a reggeli és a délutáni közlekedést öli meg, a turistabusz pedig napközben okoz nagyobb terhelést, azt viszont nem fejtette ki. Ellenben jelezte, hogy a direkt a turistabuszoknak kialakított parkolók egyik legnagyobb kihívása is az, hogy (miközben kevés van belőlük), a személyautók is előszeretettel használják őket, ezzel tovább súlyosbítva a helyzetet.

A szabályozatlanságról szólva viszont jelezte: Nyugat-Európában több olyan szabály is létezik, amik mind a lakosság komfortérzetét növelik, és amelyeket érdemes lenne átvenni (például azt, hogy előzetes regisztrációhoz legyen kötve, hogy egy turistabusz hova hajthat be, hol parkolhat le, mennyi ideig állhat ott), ehhez azonban valóban a helyzet megoldásának szándékára lenne leginkább szükség.

Azt hozzá hasonlóan többen is jelezték, hogy a jelenlegi helyzet nem csak a lakosságnak, de a turistákat busszal utaztató cégeknek sem kedvez. És ebben közrejátszik az is, hogy a turistabuszos forgalmat a hazai cégeken túl a külföldről szervezett csoportos utazók és a turistahajókon érkező városnézők is nehezítik, akiket busszal szállítanak be a városba – vagy akár más városokba is.

Pencz azzal is szította kissé a kedélyeket, hogy állítása szerint a mostani turistabusz forgalmat még növelni is lehetne, ha rendesen lenne szabályozva a rendszer.

Ehhez azonban kormányhatározattól KRESZ-ig egy sor dolgot kéne módosítani. Állítása szerint azonban „egyelőre nem nőttünk fel ehhez a feladathoz”.

Új szempontot Le Marietta, a Járókelő.hu alapítója annyiban hozott be, hogy szerinte nem csak a szakmában dolgozó szervezetekkel és érdekvédőkkel, de magával a lakossággal sem ártana konzultálni ezekben a kérdésekben. A Járókelő.hu egy olyan oldal, ahová bárki beírhatja a közterülettel kapcsolatos problémáit, ők pedig megkeresik az illetékeseket,

Nem meglepő módon elég sok panasz érkezik a turistabuszok miatt – csakhogy azt az alapító is jelezte, ezek legtöbbje megoldatlanul zárul le. Ami nem megnyugtató.

Le Marietta szerint egyáltalán nem biztos, hogy a turistabuszok, és úgy általában a turisták miatt kialakult helyzetet jelenleg a megfelelő keretben tárgyaljuk. Mert ugyan fontos a GDP, és fontos, hogy az önkormányzatok bevételhez, a turisták pedig látnivalóhoz jussanak, ám a budapesti lakosságot ebből a témából nem lehet kihagyni, hiszen mégis csak a lakhelyünkről van szó. Az pedig – jelezte – kifejezetten fontos, hogy Budapest a budapestiek számára is élhető és szeretett közeg legyen, ahol nem a túlélésért kell nap mint nap küzdeni az utakon.

Túlélésre játszanak György Anita (Magyar Beutaztatók Szövetsége) szerint azok is, akik idehaza külföldi csoportokkal foglalkoznak. Ugyanazokkal a problémákkal (nem lehet parkolni, nagy a dugó, telített a város) küzdenek ők is, csak más szemszögből, hiszen számukra sem kellemes, ha folyton várakozni kell, ha nem tudják biztonságban utaztatni a turistákat, ha a város élhetetlenné válik. Így – nem meglepő módon – ő is olyan szabályok létrehozását sürgette, amelyeket közösen hoznának létre az érintettek, és amelyeket be is tartatnának a hatóságok, nem csak velük, de a külföldi buszosokkal is.

Ezt hangsúlyozta Deák Judit (Magyar Idegenvezetők Egyesülete) is: a döntések hatóságokon múlnak, ezért döntéselőkészítő beszélgetésekből és egyeztetésekből kellene több, illetve legalább egy ember a kormányban, és egy a fővárosi közgyűlésben, aki turisztikai szakember, így értelmes párbeszédet lehetne kialakítani.

„Százezer sebből vérzik a szakma” – fogalmazott, hangsúlyozva, hogy nem érezheti jól magát a turista ott, ahol a lakosság sem érzi jól magát.

Balogh Samu várostervező viszont arra mutatott rá, hogy amennyiben technokrata szemlélettel közelítünk a kérdéshez, akkor nem is lehet azt várni, hogy a helyzet megoldódik. „Értékek és elvek” mentén kell kezelni a problémát, figyelembe véve azt is, hogy Budapesten emberek élnek, dolgoznak, és még megannyi szempont (például a környezet védelme, hogy egy elég hangsúlyosat említsünk) felmerülhet, jelenleg ugyanis rosszul berögzült gyakorlatokat igyekszik mindenki foltozgatni, miközben szemléletváltással és a prioritások átrendezésével lényegesen javítani lehetnek a mostani helyzeten.

„Nem vagyok meggyőződve arról, hogy fel kell menni autóbusszal a Citadellába, ha lenne olyan sikló, ami felviszi az embereket, ezt ki lehetne kerülni”

– említett egy példát. Tisztában van vele, hogy ezek első hallásra sokaknak fájdalmas megoldásoknak tűnnek, hosszú távon azonban mindez megtérülhet, már csak azért is, mert így oldódhatna a feszültség a város lakói és látogatói között.

Mindaddig azonban, amíg ilyen beszélgetések, egyeztetések legfeljebb egy lakossági fórumon jöhetnek létre, elmozdulásra sok esély nincsen. Ha pedig mindehhez azt is hozzávesszük, hogy a turizmus szektor jól láthatóan tovább fog nőni (az eddigi tendenciák alapján legalábbis), akkor az ember szemei előtt jövő nyárra még nagyobb dugók, még több várakozás, még idegőrlőbb közlekedés sejlik fel.

De azért jegyezzük meg: önmagában az, hogy egy lakossági fórumon valóban a lakosságot érintő kérdésekben szervezetek ütköztették álláspontjaikat, ráadásul egy polgármester-jelölt moderálásával, önmagában is üdítő élmény volt. Hazafelé viszont metróval mentem, biztos, ami biztos. A föld alatt még nincs dugó.

A teljes beszélgetést itt lehet megnézni: