Rendhagyó jellegű beszédet tartott a Budapesti Corvinus Egyetem egyik végzős hallgatója az intézmény diplomaosztó ünnepségén, mivel nem csupán a szokásos méltató szavak hangoztak el a frissen végzett Clare Humphreys szájából, de komoly kritikával illette a jelenlegi rendszert. Az angol nyelvű beszédről felvétel is készült, az alább nézhetitek meg:

Humphreys beszédében megköszönte a családjának, tanárainak, az egyetem teljes személyzetének – a tanulmányi hivatal dolgozójától a portásig – mindazt az időt és lehetőségeket, melyeket az intézmény nyújtott neki és társainak, majd rátért mondandója a helyzetben szokatlan lényegére.

Kifejtette, nem csupán ő és társai egyetemi évei érnek véget, hanem az egyetem egy korszaka is lezárul.

„Jövőre a Corvinust egy magyar társadalmat szolgáló állami egyetemből átalakítják magánintézménnyé, melynek tulajdonosai egy bank valamint egy olajtársaság lesz, vezetője pedig a miniszterelnök közeli barátja.”

A végzett hallgató azonban – habár elmondta, tudatában van hogy nem ilyen jellegű beszédet vártak tőle – nem csupán az alma matere miatt aggódik, de az egész bolygó helyzetét aggasztónak találja.

Emlékeztetett, hogy – ahogy azzal mi is részletesen foglalkoztunk az utóbbi időben – a Palkovics-féle Innovációs és Technológiai minisztérium, mely alá a Corvinus jelenleg tartozik, megsértette a Magyar Tudományos Akadémia integritását a kutatóhálózatok elcsatolásával, az épületek elvételével és a finanszírozás átalakításával.

Ez pedig véleménye szerint semmi derűlátásra nem ad okot a Corvinus jövőjével kapcsolatban.

„A Corvinus túlélte a szocializmust [Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem néven, melyet azóta is igyekeznek kitörölni a kollektív emlékezetünkből, például Marx szobrának eltávolításával – KSÁ], de hogy fog járni a neoliberalizmusban? Sajnálatos módon ez a rendszer nagyon ismerős számomra. Gazdasági migráns vagyok, az amerikai felsőoktatási rendszerből. Azért jöttem, hogy elkerüljem a bilincseket és az adósságot, és most végignézem, ahogy az egyetemem éppoly irányelveket implementál, mint amilyenek megfojtják az otthoni barátaimat.”

Humphreys beszédében kifejtette, nem tartja megfelelőnek a kompetitív rendszert, mely a kollaboratív helyett véleménye szerint az elkövetkezendő évtized végére jellemző lesz az egyetemre – ráadásul egy olajtársaság fennhatósága alatt. Ugyanakkor reméli, ez nem fog bekövetkezni, és az intézmény a társadalom javát fogja szolgálni, és talán képes lesz betölteni a CEU távozása után maradt űrt.

De kitért az emberiség előtt álló legnagyobb kihívásra, a közelgő klímakatasztrófára is, melynek hatásainak enyhítésére, és a bolygó jövőjének meghatározására bő egy évtized áll az emberiség rendelkezésére.

Ezért nem szeretne egy olyan egyetemet képviselni, mely egy olajvállalat tulajdonában működik és a társadalmi fejlődés gátja, ellenben képviseli önmagát, és azon, számtalan emberrel osztott vágyát, hogy segítsen a világnak a lehető legkevesebb szenvedés árán túlélni a hatodik tömeges kihalási hullámot.

„Ez a mi feladatunk és kihívásunk – és a világnak arra van szüksége, hogy cselekedjünk most.”

Ehhez pedig közös cselekvésre van szükség, a világ minden táján, mint mondta.