A kedden Nagy-Britannia miniszterelnökévé választott Boris Johnsont a teljes brit közvélemény alapvetően botrányhősként, majd a 2016-os népszavazási kampányt követően az új EU-ellenes nacionalizmus arcaként ismerhette meg. Mostani kampányában próbálta ezt az imidzset gazdasági ígéretekkel felpuhítani.
Ezek nagyrészt mind a Munkáspárt szinte töretlen előnyére próbálnak reagálni a közvélemény-kutatásokban, hiszen egyszerre ígér az állami szolgáltatások, a közoktatás és a rendőrség számára juttatott plusz költségvetési milliókat és óriási adócsökkentéseket is, miközben Johnson azt is hangsúlyozta, hogy október végére megegyezéssel léptetik ki az országot az Európai Unióból.
Ebben lesz segítségére egyik főtanácsadójaként a Brexit-kampány kulcsembere, Dominic Cummings is (akinek tevékenységéről még film is készült), aki új szerepében a politikai döntéshozatalra fog fókuszálni, míg Johnson másik segítője, Edward Lister pedig a stratégiai kérdésekre összpontosít majd.
Cummings kinevezése egyesek szerint kissé elhamarkodott, nem utolsó sorban például azért, mert négy hónappal ezelőtt azzal borzolta a kedélyeket, hogy nem jelent meg egy parlamenti bizottság előtt, ahol az általa vezetett Brexit népszavazási kampány során terjedő álhíreket vizsgálják.
Az egészet még kínosabbá teszi ráadásul, hogy a politikus a Brexit-népszavazás óta számos hosszú posztban sértegette személyes blogján azokat az embereket, akikkel most együtt kell dolgoznia.
A parlamenti bizottságot ignoráló Cummings kinevezése kiverte a biztosítékot a brexitellenes képviselőknél, de még egy korábban a konzervatívoknál ülő képviselő, Sarah Wollaston is azt mondta, megdöbbentő hiba lenne Cummings kinevezése.
