1748 órát, 218 és fél munkanapot dolgozik egy átlagos magyar dolgozó egy évben az OECD felmérése szerint, amivel a legtöbbet dolgozó országok élmezőnyében vagyunk. De ezzel az egyik legalacsonyabb fizetés jár együtt, így került az OECD kutatás szerint a magyar melós az utolsó helyre az órabérek alapján.

Az MFOR mutatta be a kutatást, amely a munkaidőt és a fizetéseket hasonlítja össze a szervezet égisze alá tartozó országok között.

Magyarországon eszerint egy dolgozó átlagosan évi 1748 órát dolgozott 2018-ban. Összehasonlításként a vizsgált országok közül nálunk csak a görögök (1956 óra), a csehek és a lengyelek (1792-1792 óra), az írek (1782 óra) és az észtek  (1748 óra) dolgoztak többet az unióban.

A probléma viszont az, hogy míg az észtek 2018-ban 3,8 órás munkanappal dolgoztak többet, átlagosan másfélszer annyit kerestek, mint a magyarok. „A magyar átlagos kereset 8630 euró volt 2018-ban, amivel szemben az észt dolgozók egy nappal több munkáért 13 687 eurót vihettek haza” – írja az MFOR.

A rangsorban mögöttünk álló olasz munkások se panaszkodhatnak magyar kollégáikhoz képest. Miközben 18 órával kevesebbet dolgoztak, majdnem háromszor annyit vihettek haza, mint a magyar dolgozók, 21 461 eurót.

Ha pedig egy olyan rangsort állítunk össze, amelyben a ledolgozott munkaórákat vetjük össze a fizetésekkel, tehát egy átlagos magyar órabért próbálunk számolni, olyan számot kapunk, amivel az unióban tök utolsók leszünk. Az átlagos magyar órabér ugyanis 50 euró környékén van. Összehasonlításként Szlovákiában 54, Csehországban 63, Lengyelországban 54 euró ez a szám.

Hiába tehát a nagy béremelések 2018-ban, még mindig az utolsók között kullog a magyar melósok fizetése. Kérdés persze, hogy idén változik-e majd ez a helyezés. Az év eleji nagy sztrájkok után kialkudott bérek vihetik feljebb az átlagot, de a nagy autógyárak beszállítóinál nem történtek akkora béremelések, illetve a közszféra áldatlan állapotai is húzzák lefelé a bérátlagot.

Kérdés az is, hogy a rabszolgatörvénynek milyen hatása lesz a ledolgozott munkaórákra. Az év elején a szakértők azt mondták, a törvény igazán a nyár végén érezteti majd a hatását, amikor a rendes túlóráztatás lehetősége elfogy a munkáltatóknál, és a munkaerőhiány miatt szükségük lehet a 400 órás túlórakeret kihasználására is.

A közgazdászok között egyébként erős vita van arról, hogy hol van a magyar bérek felső határa, mennyi tartalék van még béremelésre a piaci szektorban. Konszenzusos álláspont viszont, hogy hosszabb távon csupán a termelékenység növelésével lehet a mostani fizetésemelési növekedést fenntartani, ehhez viszont a kormány olcsó bérekre épített versenyképességi gazdasági modelljén kéne változtatni. Erre emlékeztet az MFOR cikkének keretes írása is:

„A magyar dolgozók alulértékeltségét és olcsóságát nemzetközi viszonylatban ezek az adatok cáfolhatatlanul megerősítik. Arról azonban nem szabad elfeledkezni, hogy Magyarország egy alacsony hozzáadott értékkel bíró összeszerelő-üzemként funkcionál. Leegyszerűsítve ez annyit tesz, hogy hiába dolgozunk sokat, ami további jelentős béremelést indokolna más országok teljesítményéhez mérten, a munka által megtermelt érték csekély. A béremelések fedezetét pedig az alacsony hozzáadott értékű munkával megtermeltekből kellene kigazdálkodnia a munkaadóknak, ami a vállalkozás folytatását tehetné kérdésessé. Kulcskérdés tehát, hogy a magyar dolgozók elkezdjenek magasabb hozzáadott értékkel bíró munkát végezni (pontosabban ilyen ágazatokban is elkezdjük növekedni, fejlődni), enélkül – mint több véleményben is megfogalmazták már – kigazdálkodhatatlan és fenntarthatatlan lehet a jelentősebb mértékű béremelés.”