90 éves korában, július 19-én este elhunyt Heller Ágnes világhírű magyar filozófus. Heller élete végén is aktív, a közéletről, a politikáról gondolkodó ember maradt, ezért utolsó interjúiból idézünk.

Hellert főleg a nacionalizmus és az Európai Unió mint a nemzetállamok felett működő szervezet konfliktusa izgatta élete végén, erről beszélt a Klubrádiónak is, ahol elmondta, szerinte Orbán nem populista, hanem etnikai nacionalista, Európa jövője pedig az Európai Unió, amihez viszont európai öntudat kellene. Heller arról is beszélt, szerinte a független nemzetállamok megerősödése és Európa meggyöngülése háborúhoz vezet.

Ez utóbbi gondolatot fejtegette a neokohn.hu-nak adott interjújában is:

Neokohn: A minap egy rádióinterjújában igen pesszimistán nyilatkozott arról, hogy ön szerint mihez is vezetne az EU felbomlása. Valóban háborút jósol a kontinensnek?

Heller Ágnes: Igen. Gondoljon bele abba, mi történt a közelmúltban Erdélyben a magyar és a román fél között. Képzeljen bele abba is, hogy nincs az EU. Ezek a nemzetállamok a maguk erőteljes etnikus nacionalizmusával egyelőre Brüsszelre haragszanak. Ott vannak az ellenségeik, a Sorosok és társai.

De ha a brüsszeli szövetség felbomlik, akkor ki lesz az ellensége egy etnikus nacionalistának? Csakis egy másik etnikus nacionalista.

Nem olyan rég volt a balkáni háború, annak is egy ilyen etnikus nacionalizmus volt a kiváltó oka. Ehhez nem kell nagy fantázia, hogy ezt az ember lássa.

Ugyanitt beszélt arról is milyenek látja a Fideszt és az által kialakított magyar politikai rendszert:

Neokohn: Orbán Viktor a szerint a Fidesz ilyen párt (konzervatív – Mérce).

Heller Ágnes: Az ő pártja egy szélsőjobboldali párt.

Neokohn: Miben is?

Heller Ágnes: Ne vicceljen! Mindenben. Az összes konzervatív otthagyta már ezt a pártot. Ez egy zsarnokság. Egy ember dönt minden felett. Mindig az történik, amit ez az egy ember akar. A Horthy-rendszer autoriter volt. Ott volt egy uralkodó osztály. Még ha rondán is, de ez az osztály uralkodott Magyarországon. Hét különböző miniszterelnök váltotta egymást abban a korszakban. Ez egy zsarnokság, és szélsőjobboldali.

Neokohn: Ez ennyire egyértelmű?

Heller Ágnes: Teljesen. Az etnonacionalizmus egy szélsőjobboldali világkép. Nagyon közeli rokona a rasszizmusnak. Könnyű az átjárás az egyikből a másikba. Nincsenek szabadságjogok, semmilyen hatalom-ellenőrző és kiegyensúlyozó funkció nincs érvényben. A végrehajtó és a törvényhozó hatalmi ágak gyakorlatilag ugyanazok, a bírói ágat igyekeznek lenyúlni, akárcsak a Tudományos Akadémiát. Minden egyetemtől gyakorlatilag már elvették a függetlenségét, az iskolákat központosították, mindent centralizáltak. Ez olyan mint a Kádár-rendszer. Csak az totalitárius volt, ez ma még nem az, de fejlődhet ilyen irányba.

A 168 Órának is interjút adott 2 hónapja Heller Ágnes, ekkor fiatalkoráról, a Holokausztról és a vészkorszak túléléséről is beszélt:

Ha az embert majdnem megölik, onnan nem fog tudni félni, mitől féljen már? Kétféle traumatikus hatás jelentkezett. Nem mertem bemenni az Újlipótvárosba. Egyszerűen rosszul lettem, szédültem, hányingerem lett. Ez 1956-ban múlt el. Tudtuk, hogy Varga Iván ott volt a Parlamentnél a sortűz idején, és megijedtünk, hogy meglőtték, rohantunk az újlipótvárosi lakásába megnézni, hogy rendben van-e. Akkor döbbentem rá: úristen, átmentem a határon – vége a traumának.

A másik másfajta trauma volt. Amikor ott lőtték agyon a Duna-parton előttem az embereket, akkor én mereven néztem a Dunát, és arra összpontosítottam, mikor fogok beleugrani, merthogy nem volt kérdés, hogy bele fogok ugrani. Jó úszó voltam. Hosszú évek múlva, az ötvenes évek végén jött ki, hogy nem tudtam végigmenni a hídon, mert mindig úgy éreztem, hogy bele kell ugranom a Dunába.

Elmentem egy pszichológushoz a Hold utcai SZTK-ba, egy nagyon kedves öreg bácsihoz, Rapaport Samuhoz, ő kezelte egyébként annak idején József Attilát is, és elmondtam neki a tünetet és azt, hogy mi történt velem ’45-ben. Azt mondta, ezen ő nem tud segíteni. Adhat nekem nyugtatót, de inkább azt ajánlja, hogy legyek úrrá magamon, és ez is történt. Először villamossal mentem, aztán végigmentem a villamos mellett úgy, hogy időnként a víz felé is néztem, aztán már a járdán. Eltartott egy ideig.

2 éve pedig az Új Egyenlőség készített hosszú életút interjút a filozófussal: