Az LMP a létező kapitalizmus neoliberális társadalmi-gazdasági modellje ellenében jött létre. A globális tőkés rendszer kritikája mellett akarta meghaladni a magyar újkapitalizmus majd a NER gyalázatos világát. Ma már a nemzeti tőkésosztály oligarcha elitjét és maffiaállamát is el kell takarítania a megújuló ellenzéknek.

A 2019 májusi EP-választás eredménye világosan mutatja, hogy az LMP az utóbbi években rossz gyakorlatot folytatott és eltért az alapító atyák szándékaitól. Az ökopárt fókuszt és hangsúlyt tévesztett, amikor azt hitte, hogy talpig zöld köntösben, tiszta kézzel, jó szóval és egyedül meg tud birkózni a régi ellenzékkel, a kormánnyal és az ország minden bajával.

Az ökopolitika, a zöld ügyek képviselete helyes út, azt lehet hitelesen és lendülettel tovább vinni, de nem az eddigi módon, és nem önmagában. Az alapszín jó, de több kell, mint zöld!

A méregzöld, dogmatikus vonal már a kispártisághoz is elégtelen a parlamentben, nem hogy a Fidesz leváltásához és egy új pólushoz. A konzervatív/jobboldali/polgári, mérsékelt ökopolitika megbukott, akárcsak a centrista-liberális zöld irányzat.

Egyetlen út maradt: az újbaloldali/globalizációkritikus/rendszerellenes/radikális ökopolitika, a zöld-szocialista irány. A párt érvényes, új politikai stratégiája is ezt az utat határozta meg és nem a mérsékelt centrum pozíciót.

Aki azt hiszi, hogy a politikai termékünk teljes újragondolása nélkül egyszerű tisztújítással az összeomlás határáról vissza lehet jönni az nemcsak téved, de hazudik is. Július elején meglesz a tisztújító kongresszus, de önmagában egy személycsere nem fog megoldani semmit a politikai tartalom és az eszköztár megújítása nélkül.

Az LMP, ha csak zöld lesz, akkor hamarosan nem lesz

A párt Alapító Nyilatkozata a közhiedelemmel ellentétben nem deklarálja azt, hogy az LMP (kizárólagosan) zöld párt. Az ökopolitika szó és mint önálló ideológia megjelenítése, deklaratív és taxatív beazonosítása nem történik meg az Alapszabályban sem, különösen nem a „Más” definíciójaként. A fenntarthatóság követelménye, az ökológiai szemlélet és az ökoszisztémák védelme, valamint az ökoszociális alapokon nyugvó piacgazdaság meghirdetése ott van. A zöldség mellett a szabadság és a szociális egyenlősítés igénye viszont legalább olyan erőteljes volt az alapító atyák szándékaiban. Az értékszintézis nem eredményezett eddig gyökeresen új és egységes ideológiát. A liberalizmus, konzervativizmus és a szociáldemokrácia került egymás mellé, amiből az ökopolitika építkezik ugyan, de nem kerül egy szintre velük, és nem is lép a helyükre az új zöld gondolat. Sőt az európai zöldség adaptálható elmélete és követendő hazai gyakorlata sincs letisztázva.

Az ökopolitika nem egyszerűen „rendszerszemlélet”, hanem a létező rendszer meghaladására irányuló aktív szándék és cselekedet. Itt kompromisszumnak, megalkuvásnak helye nincs.

Számomra már a 2018-as parlamenti választás során érezhető kiábrándulás után nyilvánvaló volt, hogy nehéz lesz megint eladni a „se nem jobb, se nem bal”, a lehet más, de most ilyen és semmilyen üzenetét. Az EP fiaskó ezt is megerősítette. Jelenleg üzeneteink ereje és hitele gyenge, márpedig a langyos, rezsimváltásra alkalmatlannak tartott, a NER-haszonélvezőkkel kollaboráló LMP felesleges.

Az EP kampányban magát szinte kizárólag zöldként beazonosító LMP-ben komoly viták előzték meg a választási narratívákat. Végül a klímakampány nyert, némi multiellenes és kisebbségvédelmi mellékzöngékkel, egy kis atomellenességgel. Ez a 3-4 identitáselem, amibe az LMP belekapaszkodott, mégsem jött be. A kampány után megjelent külső elemzések szerint is ezek eleve gyengék voltak, illetve a hazai politikai közegben nem lehettek eléggé sikeresek. A kampány során a hagyományos ökopolitikai üzenetek mellett elsikkadt a globális zöld tématika rendszerellenzéki pillére (pl: nagyvállalat-ellenesség, antiglobalizáció, kapitalizmus-kritika). Az LMP a túlterhelt centrum és a középosztály témái szerint politizált csakúgy, mint a történelmi sikert elérő nyugat-európai ökopártok. Csakhogy közép-európai félperiférián teljesen más a gazdaságszerkezet és annak folytán a társadalomszerkezet, mint a nyugati mag országokban.

A magyar realitások komoly tőke-munka ellentétet, bérmunkás társadalmat, viszonylag alacsony fizetéseket, ágazati bérfeszültségeket, alulfizetett közszférát, de mindenek előtt óriási egyenlőtlenségeket jeleznek jövedelemben és vagyonban, emberek és vidéki térségek között. Vagyis más fejlődési szinten állunk, mint az EU centrumállamai, így a zöldpárti üzeneteknek az itthoni viszonyokhoz kell igazodniuk.

Az LMP a klinikai halál állapotából csak úgy hozható vissza, ha gyökeresen megváltozik és politikájának irányát újrapozícionálja.

Az LMP tematizáló képessége gyenge, valódi, nagy létszámú, közvetlenül beazonosítható és megszólítható célcsoportjai nincsenek. Az orbáni politikával és a lakájmédiájával manipulált szavazók egy részének megszólítása markáns, lendületes, megújult erővel képzelhető csak el.

Középen már nincsen számunkra hely, és nem is erre szerződtünk. A felső középosztály, az elit és a mérsékelt polgári erők talán a segítségünkkel fognak kiszeretni a viktoriánus rendszerből, de aligha nekünk lesznek érte hálásak. Engedjük őket, hogy lassan megtalálják az új, saját jobboldali (konzervatív-liberális) ikonjukat.

Idén májusban a centrális erőteret uraló Fidesz az abszolút többséget hozó domináns pártrendszert megtartotta ugyan, de az ellenzéki oldal lényegesen átrendeződött. A nemzeti radikális Jobbik és a régi baloldal egykori domináns pártja meggyengült. Az ellenzék multipoláris volta megmaradt, sőt erősödött, hiszen előre tört, duplikálódott a neoliberális centrista ellenzék (DK+Momentum). E pólusok viszont ugyanazt a globális üzleti modellt (a létező, klímaválságot termelő nagyvállalati kapitalizmust) szolgálják, csak másként.

Az LMP a jogvédő-centrista pozíciót a DK és a Momentum térnyerése miatt sem tudja már betölteni, de a hazai pártrendszernek – részben a Jobbik hanyatlása folytán – egyelőre nincs hiteles globalizáció-kritikai pártja. Ezt a pozíciót érdemes volna az eddigieknél sokkal markánsabban felvállalni.

Az LMP-nek akkor van módja a megerősödésre, ha felismeri, hogy hol van rés a hazai politikai palettán, és mérsékelt-centrista identitása módosításával betölti e pozicionális űrt ellenzéki térfélen.

A korábbi utódpárti körök, azaz a régi elit személyi és ideológiai örökösei bázisán egy felületesen kormányváltó erő felépíthető lenne az LMP nélkül is, de egy valódi szociális változásokat eredményező rendszerváltás reálisan nem kivitelezhető a zöld-szocialista párt nélkül. Ez az egyetlen megmaradt értelme és hozzáadható értéke az LMP további hangsúlyosabb országgyűlési részvételének 2022 után.

A tisztújítást követően újjáalakuló, és minden bizonnyal nevet is változtató LMP, mint parlamenti párt legfontosabb küldetése a hazai baloldal megújítása, a radikális antikapitalista rendszeralternatíva, tehát az alsó kétharmad képviselete lehet.

Új szikra kell, új kraft, mert a régi módon nem élhetünk tovább…

A szerző az LMP ügyvezető országos elnökségének tagja és Bács-Kiskun megye önkormányzati képviselője.