- Június 8-án homofób matricákkal tiltakozott a Mi Hazánk ifjúsági szervezete a Pride ellen az Auróránál.
- Június 17-én még a wc is megrongálódott, amikor Budaházyék megzavarták a Pride egyik eseményét.
- Június 21-én pedig újabb, a Pride-hónap keretei között megrendezett eseményt zavart meg Budaházy György a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági mozgalom tagjaival.
Igen, javában zajlik a Pride-hónap, rengeteg programmal, a legismertebb megmozdulás, a felvonulás pedig kevesebb, mint 2 hét múlva, július 6-án lesz majd.
És úgy tűnik, hogy idén a szélsőjobboldal különféle formációi az elmúlt évekhez képest kifejezetten nagy elánnal vetették bele magukat az eseményekbe, mint az a fent sorolt három hírből is kitűnik.
Gyűlölet-bűncselekménynek nevezzük a magyar büntető törvénykönyv értelmében nem csupán az előzetes indítékkal elkövetett, közösség tagja elleni erőszakot (bántalmazás; kényszerítés; riadalomkeltésre alkalmas, kihívóan közösségellenes magatartás), de a közösség elleni izgatást, vagyis az uszítást is, ami egy csoporttal szemben gyűlöletet kelt és erőszakos magatartást válthat ki a közönség tagjaiban. Innen nézve különösen fontos kiemelni, hogy az idei Pride-hónap egyes eseményeit „hazafiaknak” az alábbi módokon ajánlják, egy erre a célra készített listán:
- „Kereszténység belekeverése az LMBTQIA.. elmebetegségbe. Hithű keresztényeknek kötelező megjelenés!!!”
- „Ezen az eseményen állítólag ‘szívesen látnak’ heteroszexuálisokat is, hát kukkantson be, aki tud és olvasson be nekik!”
- „Különösen veszélyes ténykedés, hazafiaknak kötelező tiltakozni ellene!”
- „Budapest PRIDE, vagyis buziparádé: Ellentüntetés kötelező!”
Fontos kiemelni, hogy az eddigi három alkalommal egyetlen egyszer sem került sor semmilyen fizikai erőszakra, konkrét atrocitásra. De a tendencia látható, és egy dologban biztosak lehetünk: a cél a gyűlölet- és félelemkeltés.
2019 van, Budapesten járunk. És ez itt a baj.
Valószínűleg nincs ember, aki meglepődne azon, hogy Tarlós István, Budapest főpolgármestere egyetlen szóval se kommentálta, hogy két hét alatt három alkalommal léptek fel szélsőjobbosok, hogy az LMBT-közösség tagjait megfélemlítsék.
Ennél sokkal feltűnőbb, hogy azok a főpolgármester-jelöltek, akik épp az előválasztás lázában égve róják a köröket, tesznek vonzóbbnál vonzóbb ajánlatokat bicikliseknek, állattartóknak, zöldkedvelőknek és megannyi egyéb érdekcsoportnak,
akkor, amikor egy közösséget konkrét fenyegetés ér, méghozzá egy, a városban zajló programsorozat alkalmából, hallgatnak.
Holott amúgy természetesen mindhárom jelölt rendkívül támogatónak igyekszik feltűnni, már ha egyáltalán felmerül a kérdés: a Partizán által megrendezett első előválasztási vitán, amikor az volt a kérdés, elvállalnák-e, ha főpolgármesterként felkérnék őket a Budapest Pride megnyitására, mindhárman igent mondtak. Sőt, Kálmán Olga (független, a DK támogatásával) szerint egy főpolgármester egy ilyen felkérésre nem mondhat nemet, Kerpel-Fronius Gábor (Momentum) nagy megtiszteltetésnek venné már magát a felkérést is, Karácsony Gergely pedig azzal példálózott, hogy hát nála, Zuglóban még a szivárványzászló is ki lett tűzve a polgármesteri hivatal épületére (ahonnan egyébként még az éjjel lelopták).
És bár persze értékelendő gesztus egy zászló kitűzése – de talán ennél egy fokkal fontosabb lenne, hogy amikor egy közösséget nyíltan megfélemlítenek, akkor üres gesztusok helyett (amelyek a hallgatás tükrében még kiüresedettebbnek hatnak) nyíltan elítélje egy politikus az eseményeket.
Már csak azért is, mert mint minden ilyen esetben, fontos lenne, hogy azok a döntéshozók, véleményformálók, az ország és/vagy a város életét irányítani akaró személyek, akik a felelősséget valóban viselni akarják, kiálljanak a sérülékeny csoportok mellett, és megmutassák, hogy nem lehet büntetlenül hergelni, uszítani egy közösség ellen.
Mert minden alkalommal, amikor szó nélkül marad egy ilyen eset, az nem csak a szélsőséges csoportok erejét növeli, de a néma homofóbiának, a csendes gyűlölködésnek is táptalajává válik, miközben a megtámadott csoportnak azt üzeni: senki sem áll ki mellette.
Végtelenül káros ilyen esetekben a hallgatás.
Az, hogy mindeddig egyik főpolgármester-jelölt sem szólalt meg, nem egyszerűen sajnálatos. Mert lehet, hogy éppen véghajrája van egy kampánynak, és sok mindenre nem jut emiatt idő, de a lehető legrosszabb üzenet ilyenkor épp az, ha a városvezetésre bejelentkező aspiráns totálisan ignorál egy csoportot, amelynek rendezvényeit, amúgy is fenyegetett életterét és lehetőségeit próbálja tovább szűkíteni, vagy „csak” szétbarmolni előre megfontolt, rosszindulatú szándékkal egy szélsőséges gyülekezet.
És nem azt várom el, hogy Kálmán Olga, Karácsony Gergely vagy Kerpel-Fronius Gábor személyesen menjen oda, és álljon minden Pride-esemény ajtajában, hogy elbeszélgessen Budaházyval, vagy a Mi Hazánk ifjaival.
Hanem hogy a nagy kampányolgatás közepette, amikor ígérgetésekből nincs hiány, legalább álljanak ki és ítéljék el a szélsőjobboldali provokációt, aminek egyértelmű megfélemlítés a célja. Mutassanak példát, hogy milyen is az a színes, befogadó, elfogadó Budapest, aminek a vezetői akarnak lenni.
