Terjedelmes, és nem kevésbé dörgedelmes Facebook-bejegyzésben fogalmazott meg nagyívű kritikát Pokol Béla jogász, alkotmánybíró arról, amit a Fidesz és Orbán Viktor propagandamédiájáról gondol.
Az államelmélettel a kilencvenes évek óta foglalkozó Pokol Béla Orbán Viktor rendszerének és az új Alaptörvénynek az egyik legszűkebb értelemben vett „szellemi atyja”, akinek a rendszerváltás utáni politikai berendezkedés éles kritikájáról, és az „SZDSZ-es”, liberális konszenzus megtörésének szükségességéről szóló írásai nagyon nagy mértékben inspirálták azt a módot, ahogyan 2010 után Orbán Viktor és kormánya a „Nemzeti Együttműködés Rendszerének” kiépítésébe fogott.
Orbán éppen ezért is emelte 2011 szeptemberében, nem kevés tiltakozás közepette, az egyik legfőbb állami méltóságba.
Mostani írásából azonban nyilvánvaló, immár Pokol Bélának is elege lett a mindent uraló, hegemonikus propagandagépezetből , és azt „megmocskoló gépezetnek” minősítette:
Eredeti módon Pokol régi főellenségeihez, az SZDSZ-hez és médiastratégiájához, valamint a kilencvenes-kétezres évek balliberális tömegtájékoztatási hegemóniájához hasonlítja a Fidesz propagandagépezetét.
Szerinte éppen ez e hegemónia, és „megmocskoló” jellege szedte szét végül a 2010 előtti rendszert, és már úgy látja, pontosan ugyanez történik a Fidesz politikai hegemóniájával is, amelyet a propagandamédia-birodalom puszta működési logikája immár végletes hanyatlásba dönthet:
„az utóbbi években a most már komoly médiabirodalommal rendelkező jobboldalon is látható a „megmocskoló” részlegek felépülése, és az éppen kijelölt másik oldali politikus vagy háttér-értelmiségi jelzett technikákkal való hiteltelenítése. Nem mentes az iróniától persze erre hallani a régi SZDSZ-es háttérértelmiségből a „lakájmédia” minősítést, mert ez csak az ő munkájuk technikáinak átvételét és leutánzását jelenti – és ők aztán tudják saját gyakorlatból, hogy miként működik ez! -, de látni kell, hogy e technika túlburjánzása vitte a sírba a balliberálisok első pártját.
Ez ugyanis fertőző. Nem lehet tiszta hittel egy politikai tábor igazát belülről szubjektive elfogadni, és ezt büszkén hirdetni, ha egyben látja a jobboldali gondolkodó és hívő, hogy tábora apparátusának tekintélyes része célzatos karaktergyilkolásokkal és megmocskolásokkal küzd a másik oldal ellen, és nem értelmi síkon.”
Írta, miután nevek közlése nélkül kifejtette az irányú véleményét, hogy éppen egy hasonló, karaktergyilkolásra, és a politikai ellenfél befeketítésére épülő médiarendszer volt az, amely az SZDSZ vezetéséből annak idején végül kigolyózta Tölgyessy Pétert.
Pokol szerint azonban az akkoriban vele és a jobboldallal szembenálló, kormánypárti „szellemi verőlegények” tevékenysége végül minden politikai mozgalmat, pártot, kormányt és államapparátust szétzilál, amely ezekhez az eszközökhöz folyamodik:
„Ha az ember már utólag elfogulatlanul nézi a szadeszes átalakulást a ’90-es évek elejétől a kezdeti inkább szellemi emberek – filozófusok, közgazdászok, szociológusok, jogászok, bölcsészek stb. – dominanciájával, majd az ezredfordulóra egyre inkább a szellemi verőlegényeket jelentő médiamunkások, a csak erre alkalmas megmaradó értelmiségiek és a puszta szervező emberek középpontba kerülésével, akkor ezt a változást mint az egész pártstratégiájukon belül az ellenféllel való politikai küzdelmet a puszta „megmocskolásra” átépítéseként is leírhatja. Ez pedig egyben a menthetetlen bukásuk menetét is mutatja, mely 2010-re végleg megpecsételődött.”
A bejegyzés tehát a mostanában nagyon ritkán megszólaló Pokol Bélától szokatlanul éles kritika és figyelmeztetés az ellen, amit Orbán Viktor új, Közép Európai Média- Sajtó Alapítványába (KESMA) tömörült, központi üzenetekkel vezérelt tömegmédiája folytat.
Noha Pokol Béla nyilvánvalóan elfelejti, hogy a kiépülő, igaz, lényeges módon kisebbségben lévő, szubkulturális jobboldali sajtó és a köztelevízió egyes, „egyezményes alapon” jobboldalibb beállítottságú műsorai már 1992-től hasonlóan propagandisztikus karaktergyilkosságokkal támadták politikai ellenfeleiket, és látványos, hogy bejegyzésében nem a 2015 óta tartó bevándorlásellenes gyűlöletkampány alapelemeit kritizálja, hanem főleg az ellenzéki politikai szereplőkről százával megjelent, és valóban tucatnyi, a kormánymédia számára vesztes sajtópert jelentő álhírgyárat, mindez mégis komoly figyelmeztetés lehet a NER egyik főméltóságától.
Nem lehet persze pontosan megállapítani, mi késztette arra az alkotmánybírót, hogy éppen most ossza meg a kormánymédiára irányuló gondolatait, ugyanakkor ismeretes, hogy éppen pénteken este jelent meg a kormánypropagandához tartozó, Riposzt című bulvárlapban egy cikk, amely különösebb alap nélkül „kéjbarlang” üzemeltetésével vádolta meg az MTA Számítástechnikai és Automatizálási Kutatóintézetét (SZTAKI), közvetlenül az MTA kutatóhálózatát ellehetetlenítő Palkovics-törvény várható elfogadása előtt.
Korábban pedig az a lejárató anyag pörgött végig a kormánymédián, amely szerint Lovász László MTA-elnök, „magyarellenes” találkozót folytatott le román tudósokkal Kolozsváron.
