Az angol nyelvű, majd szinte a teljes magyar sajtón végigsöpört a hír, hogy Hollandiában eutanázia, vagyis a szándékos „halálba kezelés” útján távozott az élők sorából Noa Pothoven, egy tizenhét éves lány, akit korábban csoportosan megerőszakoltak – ez azonban ebben a formában nem más, mint kattintásvadászat és bulvárosítás.
Pothoven anorexiától és egyéb mentális betegségektől szenvedett, miután 11 és 12 éves korában szexuálisan megtámadták, 14 éves korában pedig
két férfi megerőszakolta, az ellátórendszer pedig alkalmatlan volt arra, hogy segítsen neki feldolgozni a traumát.
Több öngyilkossági kísérlete is volt az azóta eltelt években, és anorexiája miatt szondán keresztül kellett táplálni, mivel elutasította hogy élelmet és folyadékot vegyen magához. Szülei elkeseredettségükben még elektrosokk terápiára is utalták volna lányukat, azonban ezt az orvosok fiatal kora miatt elutasították.
Magyarán az eltelt három évben az egészségügyi rendszer nem talált megoldást a lány mentális problémáira, ahogy családja és környezete sem tudott enyhíteni szenvedésein,
Pothovenen azonban nem hajtottak végre eutanáziát – mindössze szülei és orvosai tudtával abbahagyták kényszertáplálását, minek következtében éhen halt
– írja a Politico.
Anorexia vs. eutanázia
Az eutanázia azt jelenti, hogy egy gyógyíthatatlan beteget saját kérésére olyan gyógyszeres kezelésnek vetik alá, melynek következményeképp lehetőleg szenvedés nélkül – legalábbis nem a kezelés okozta szenvedés nélkül – meghal. Több országban, például Hollandiában és Svájcban is legális, idehaza a törvény nem teszi lehetővé.
Az anorexia ezzel szemben egy mentális betegség, melynek az összes közül a legmagasabb a halálozási rátája. Az anorexiások nagyon kevés élelmiszert fogyasztanak, szoronganak az evéstől és a súlytól és testképzavaruk van, emellett előfordul általános szorongás, depresszió, hangulatingadozás, személyzavar, továbbá hajlamosak bántalmazni magukat.
Amennyiben tehát valaki az anorexia következtében halálozik el, mivel abbahagyják a kényszertáplálást, az nem eutanázia.
Az valóban igaz, hogy Pothoven a szülei tudta nélkül segítséget kért egy eutanázia-klinikán – mivel Hollandiában legális az eutanázia, léteznek ilyenek – azonban ott elutasították, mondván túl fiatal. Ez 2018-ban volt, a DW azt írja, akkori nyilatkozata szerint
„azt gondolják, túl fiatal vagyok, hogy meghaljak. Azt gondolják, be kellene fejeznem a traumafeldolgozási terápiát, és az agyamnak teljesen ki kellene fejlődnie. Ez az ember huszonegy éves koráig tart. Tönkremegyek, mert nem tudok tovább várni.”
Paul Bolwerk holland újságíró a Politiconak elmondta,
„egyre depressziósabb lett, és azt mondta, hogy »rendben, most megnyomom a gombot. Mostantól abbahagyok valamennyi kezelést.« És ez mindenkinek rettentő stresszes volt, beleértve a szüleit, az orvosokat és a pszichiátereket. Szóval otthon maradt, és úgy határozott, se nem iszik, se nem eszik, és ezt mindenkinek igen nehéz volt elfogadni.”
Pothoven egyébként egy díjnyertes könyvet is írt élményeiről „Győzni vagy tanulni” címmel, emellett egy instagram oldalon kommunikált követőivel. Utolsó, azóta törölt posztjában néhány nappal halála előtt bejelentette hogy végez magával. Mint írta,
„Rögtön a tárgyra térek: legfeljebb tíz napon belül meg fogok halni. Többéves harc és küzdelem után vége. Abbahagytam az evést és az ivást egy ideje, és rengeteg beszélgetés és felülvizsgálat után elhatároztuk, hogy elengednek, mivel szenvedésem elviselhetetlen. Bevégeztetett. Már egy jó ideje nem élek, mindössze túlélek, de azt se igazán.
Lélegzem, de már nem élek.”
Ha úgy érzed, segítségre van szükséged, tárcsázd a telefonos lelki elsősegély-szolgálatot a 116-123 számon, ami éjjel-nappal ingyenesen hívható! És olvasd el ezt az oldalt!
Ha másért aggódsz, ezt az oldalt nézd meg.
