A madarak és fák napján szembe kell néznünk a ténnyel: Magyarországon jelenleg a klímaváltozás mellett a legnagyobb veszélyt a fákra a Fidesz jelenti.

Három hír erről a hétről: Pécsett 15 fát akarnak kivágni az uniós pénzből bővülő Cella Septichora látogatóközpontjának bővítésénél. Kőbányán, az Újhegyi lakótelepen tömegével vágják ki az egészséges fákat parkolóépítés miatt, pedig a fideszes polgármester korábban megígérte, hogy ilyen nem lesz. A Bükkben a Tar-kőnél tarra vágtak egy hektárnyi 180 éves erdőt.

Ez csak három hír ezen a héten. Évente százas nagyságrendben történnek hasonló esetek, ahol a hatalom, vagy helyi képviselői, vagy az előbbiek jóváhagyásával „magán” beruházók fákat, erdőket irtanak ki. Mindannyian hallottunk a Kossuth téri fák elpusztításáról, a Városliget beépítéséről, a Római part felett lebegő fenyegetésről, vagy a természetpusztítás tucatnyi esetéről a Balaton körül. Sajnos túl hosszú lenne a cikk, ha mindet fel akarnám sorolni.

Joggal merül fel a kérdés: mi folyik ebben az országban? Miért gyűlöli a fideszes hatalom a fákat?

A válasz sokrétű, több mintázat is megfigyelhető. Ám ha a mélyére ásunk, akkor az látszik, hogy közös tőről fakadnak. Ez pedig az, hogy

a Fidesz számára az élet, az élő rendszer nem önérték.

Ezért ha gazdasági vagy politikai hasznot remél valamilyen beruházástól vagy tevékenységtől, akkor szívfájdalom nélkül pusztítja el az egyébként egyre fontosabbá váló természetet. A pusztítás ezen kultúrája pedig mélyen gyökerezik a kialakuló pártállamban.

Nem a fideszes hatalom az egyetlen, amelyik mostohán bánik az élő rendszerekkel. Nagyberuházások miatti természetpusztítás, fakivágások máshol is előfordulnak. A kapitalizmus eleve nullára értékeli a természetet, mindennek csak a használati értékét nézi, és azt vallja, hogy minden helyettesíthető, megvehető, átváltható pénzre.

A fideszes hatalomtól mindez csak azért tűnik furcsának, mert szeretné azt elhitetni magáról, hogy valamiféle értékek mentén működik – holott az egyetlen érték, amit vall, az a haszonelvűség.

Egy érző (és a környezetért, a bolygóért felelősséget érző) ember számára az az alap, hogy nem vágjuk ki a fát, nem irtjuk ki a zöldet, ha ennek nincs különös indoka. Magyarországon azt kell indokolni, hogy ott maradhasson.

Az, hogy valami szép, esztétikus, megnyugtató, jól esik az ember lelkének – az kevés ahhoz, hogy létét indokolja, ha nincs gazdasági vagy politikai értéke.

Persze a fáknál ennél súlyosabb a dolog. Hiszen számtalan módon bizonyított, hogy egy nagy, lombos fa (pláne egy 180 éves erdő) nem egyszerűen szép, hanem hasznos is. Tisztítja a levegőt a légszennyezettségi krízis közepette, javítja a klímát a fenyegető klímakatasztrófa árnyékában, árnyat ad a hőségben, mikor az átlaghőmérséklet 1,5 fokkal nőtt, megnyugtatja a stresszes embert, sőt még az ingatlanok értékét is növeli. Akkor miért nem fontos a Fidesznek?

A válasz lesújtó: azért, mert azok az emberek nem fontosak neki, akiket a fakivágások károsan érintenek, vagy emiatt felháborodnak. A Fidesz ugyanis nem az embereket képviseli, hanem csak a választók relatív többségét. És amíg ami ennek a tábornak (a magyarok durván egyharmadának) a szavazatai megtarthatók más eszközökkel, addig semmi sem készteti őket arra, hogy a „maradék” érdekeit figyelembe vegyék. Hiszen nem veszítenek se szavazatokat, se pénzt.

Nagyon ritkán előfordul, hogy a Fidesz meghátrál. Ilyen esetet láthattunk a Csarna-völgybe tervezett kisvasútépítés lefújásánál. Hogy pontosan miért, nem tudjuk, de az eset reményt ad, és azt mutatja, hogy érdemes ellenállni és tiltakozni, van olyan együttállás, amikor a hatalom enged.

A fákkal való törődés látszatát adja az is, hogy időről időre bejelentik, hány millió fát ültetnek idén s jövőre. Ezzel csak az a gond, hogy egyrészt ez pusztán pótlás a gazdasági faültetvényekben; másrészt

a klímaváltozás miatt a most ültetett erdőknek a Kárpát-medencében minimális esélyük van megnőni!

Ezért duplán is óriási bűn kivágni az idős állományokat: nemcsak évtizedek kellenek a pótlásukhoz, de ez a pótlás a klimatikus viszonyok miatt ellehetetlenül. Ahol most erdőt kivágnak, annak annyi, ott már nem nő másik. Az előrejelzések szerint az Alföldön már semmi esélye megnőnie egy őshonos fajokból álló erdőnek, és a hegyvidékeken is csökken ennek lehetősége. Hisz az őshonos fajok, a  bükk, a tölgy vagy a fenyők nem a 2-3 fokkal melegebb klímát bírják, s különösen nem bírják a melegedést követő kártevőket, betegségeket, s a szárazodás miatt legyengült immunrendszerükkel ellenállni is kevésbé képesek. Az erdőpusztulás, kiszáradás országszerte felgyorsult.

Szomorú, de a most kivágott bükkös a Tar-kőnél már csak azért sem fog visszanőni, mert a klimatikus viszonyok megváltoztak.

A bükk a század végére ki fog halni Magyarországról.

A kiemelt beruházási törvény egy fagyilkos törvény.

A legtöbb esetben emiatt nem lehet megvédeni a halálraítélt fákat, mert egyszerűen az eljárásból kiiktatják annak lehetőségét, hogy a betonlobbin kívül más szereplők érdekei vagy véleménye érvényesüljön.

Ez a törvény ugyanis lehetővé teszi, hogy bármilyen – köz- vagy magán – beruházást „nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségűvé” nyilvánítson a kormány, amihez csak az kell, hogy elérje a 90 millió forintos összeget, és legalább 15 munkahelyet teremtsen. Következménye, hogy az engedélyezési idők drasztikusan lecsökkennek: például a szakhatóság eljárására csak tizenöt nap áll rendelkezésre, hiánypótlási felhívásra pedig csak egy alkalommal kerülhet sor. Az ügyfeleket már nem kell külön levélben értesíteni a hatósági döntésről, elég azt a „hirdetőtáblára” öt napra „kifüggeszteni”. Ha valaki nem nézi a hatóság honlapját minden nap, nem tud beleszólni, fellebbezni – sokszor ugye értesítés híján nem is tud a beruházásról, amíg az el nem kezdődik. Ráadásul a fellebbezésnek nincsen halasztó hatálya, ami fakivágásoknál tudjuk, mit jelent. A kiemelt beruházásoknál a jogszabályi korlátokba öntött közérdek képviselete így lényegében megszűnik.

A kiemelt beruházási törvényt ezért, ha a környezetünket meg akarjuk védeni, meg kell semmisíteni.

Hiába van tehát  környezetvédelmi, városvédelmi, műemlékvédelmi törvényünk – a Fidesz csókosainak ezeket a törvényeket nem kell betartaniuk. Két „törvény” érvényesül csak: lojalitás a vezérhez és tejelés Pénztáros Lőrincnek – ez pedig nem az élő rendszerek és az élet tisztelete felé visz.

Ezért kell szigorítani például a Natura 2000 területek szabályozását, és szankciókat állítani mellé. Alkalmazni kell a fenntartható gazdálkodásból származó faanyag jelöléseket, s először közösségi felhasználásban, majd magánhasználatban is betiltani a nem így termelt faanyag használatát. Erősíteni kell EU-szinten a már létező zöld infrastruktúra stratégiát.

A városi fapusztítások ellen EU-szinten úgy lehet fellépni, ha az EU-s forrásokból megvalósuló beruházásoknál szigorú fa- és zöldfelületvédelmi előírásokat alkalmaznak, amit ellenőriznek és szankcionálnak is.  Ugyanígy előírás lehetne a helyiek és érintettek valós bevonása, akár helyi népszavazás megtartásának követelménye adott mértékű favágás esetén.

Európai szintű védelem a fáknak és az erdőknek, hogy ne lehessen a tagállami korrupt kormányoknak semmibe venni a fák és az erdeink értékét.

A szerző az LMP listavezetője az európai parlamenti választásokon. A cikkben közreműködött: Heltai László, az LMP terézvárosi képviselője és a párt gazdaságpolitikai szakértője.