Már-már banálisan szikár, rövid, lényegre törő szöveget talál, aki esetleg kíváncsi lenne a világ eddigi legiszonyatosabb háborújának európai (fegyveres) részét lezáró fegyverszüneti okmányra. Összesen hét mondatból áll, azok sem valami bőbeszédűek. Többnyire szűkszavúan rögzítik a nyugati szövetségesek és a Szovjetunió által már jóval korábban előírtakat, vagyis az azonnali és minden feltétel nélküli megadást, a fegyverek (hajók, tank, mindenféle harceszköz) sértetlen átadását a győzőknek.
Magát az eredeti szöveget is szinte megalázóan alacsony beosztású tisztek előtt kellett aláírnia Reimsben Alfred Jodlnek, a Wehrmacht vezérkari főnökének 1945. május 7-én, bár ezt a szovjet fél nem ismerte el végleges fegyverszüneti dokumentumnak, így a legmagasabb szintű katonai vezetők részvételével végül másnap, 8-án éjjel került sor a végleges (előbbitől tartalmában gyakorlatilag nem különböző) dokumentum aláírására.
Mivel a késő éjjeli ceremónia moszkvai idő szerint már éjfél után zajlott le, Oroszországban, illetve a volt szovjet megszállás alatti államokban máig május 9-ét tekintik a háború befejezésének.
Már ahol megemlékeznek róla.
Szomorú tény, hogy a hazai társadalmi emlékezetben nincs megfelelő helye ennek a dátumnak, akár nyolcadikáról, akár kilencedikéről legyen szó. Ezen nem változtat az a másik tény sem, hogy a náci terrort a sztálinista szovjet megszállás követte nálunk (erről – nagyon helyesen – megemlékezünk minden évben az 56-os forradalom kapcsán).
Magyarország 350 ezer katonája esett el, és 460-500 ezer civil vesztette életét (ebből minimum 400 ezer a holokauszt alatt). A lakosság majdnem 10 százaléka odaveszett, népességarányosan a negyedik legnagyobb veszteséget szenvedett országként fejeztük be a háborút.
„Nem felejthetünk el egyetlen egyet sem ezen halottak közül. Az ő történetük a mi történetünk”
– ezt Britta Stark (SPD) tagállami parlamenti elnök mondta a holokauszt áldozatairól, amikor 2015-ben Brandenburg – Mecklenburg-Elő-Pomeránia után – már a második német tartományként nyilvánította hivatalos emléknappá május 8-át Befreiung vom Nationalsozialismus und des Kriegsendes (a nemzetiszocializmus alóli felszabadulás és a háború vége) néven.
Mi is megérdemelnénk.
