Az Akadémiai Dolgozók Fóruma (ADF) szervezésében kutatók, hallgatók valamint szimpatizánsok demonstráltak ma a Magyar Tudományos Akadémiánál a testület rendkívüli közgyűlése alkalmából – melyen az akadémikusok arról szavaztak, milyen formában tartanák támogathatónak az Akadémia további működését.
A demonstrálók az esős, kellemetlen időjárás ellenére reggel kilenctől várakoztak az Akadémia épülete előtt, és a megmozdulás elvileg egészen a közgyűlés végéig tartott.
A tüntetésről készült videónkat az alább lehet megtekinteni:
Ahogy az egyik demonstráló mondta,
„most zajlik a rendkívüli akadémiai közgyűlés, melyen arról döntenek, mi lesz az Akadémia további sorsa, ezért az Akadémiai Dolgozók Fóruma szervezett egy reggeli demonstrációt, épp most érkeznek meg a közgyűlés tagjai, tulajdonképpen a jelenlétünkkel is szeretnénk megmutatni azt, hogy itt vagyunk, és hogy szeretnénk, hogy jó döntés szülessen.”
Más azt emelte ki, hogy sorfalként állva a közgyűlés tagjait is biztatják, valamint támogatásukról biztosítják a demonstrálók, hisz ők sincsenek könnyű helyzetben – amikor pedig Palkovics miniszter megérkezett, a jelenlévők heveny hurrogással fejezték ki ellenszenvüket.
Az Akadémia elnöksége a következő témákat terjesztette be a közgyűlés elé, ezekről szavaztak ma:
- Részesüljön-e alapfinanszírozásban az MTA kutatóhálózata?
- A kutatóhálózat az MTA alatt, vagy azon kívül folytassa működését?
- Határozati javaslat arról, hogy az új irányító-testületbe milyen szervezet és milyen arányban delegáljon tagokat.
Az alapfinanszírozást illetően az Akadémia álláspontja – melyet eddig is széles körben hangoztattak – hogy természetesen szükség van rá, a második kérdésben pedig az akadémiai dolgozók között általában az MTA alatt maradás élvez nagyobb támogatottságot.
Az irányító szervezet tekintetében az Akadémia vezetése egy opciót visz a közgyűlés elé elfogadásra. Ennek lényege, hogy az akadémikusok, a kutató hálózat valamint a kormány egyharmad-egyharmad arányban osztoznak a feladaton, ezzel szemben a Palkovics László-féle Információs és Technológiai Minisztérium javaslata szerint a kormány kinevezettjei felearányban lennének az irányító szervezetben.
A szavazás jelentősége abban áll, hogy hány százalékkal támogatják a tagok az Akadémia vezetésének koncepcióját, amennyiben ugyanis az arány elég magas, azt tudja használni érvként a tárgyalódelegáció az ITM-mel folytatott tárgyalások során.
A közgyűlés információink szerint az elnökség valamennyi javaslatát elfogadta, valamint forrásaink szerint 74 százalékos többséggel elfogadta, hogy minden döntés és tárgyalás kényszer hatása alatt született.
A közgyűlésen arról is határoztak, hogy amennyiben a kutatóhálózat kikerül az Akadémia fennhatósága alól, az MTA a továbbiakban nem vállalja a felelősséget azokért.
Eközben nem érdemes elfeledni, hogy Palkovics reggel gyakorlatilag megfenyegette az Akadémiát, miszerint amennyiben a közgyűlés nem szavazza meg a kormány koncepcióját, törvénymódosítással fognak annak érvényt szerezni. A közgyűlés előtt kifejtette,
„Elég hosszú ideje folyik a munka, és ugyan maradtak még nyitott kérdések, a lényegi szempontot a kormány egyértelművé tette: a kutatóintézet-hálózat működését az Akadémia szervezetén kívül, a köztestülettől függetlenül kívánja megoldani. Ennek egyetlen egyszerű oka van: legitim igény, hogy a hálózatot finanszírozó közösség – az adófizetők, a választók által megválasztott kormány vagy éppen az ipar – lássa, hogy mi történik a forrásokkal. Nincs ez másként Németországban vagy az Egyesült Államokban sem. A cél tehát az, hogy egy másfajta kontroll alatt működjön a hálózat, ami azonban nem azt jelenti, hogy az Akadémiának ebben ne lenne szerepe a továbbiakban. Azt illetően, hogy a közgyűlés ezt meg is szavazza, nem vagyok optimista”.
Lovász László, az MTA elnöke ezzel szemben a közgyűlés megnyitójában elmondta,
„Közgyűlésünk legjobban várt és legfontosabb témája a kutatóhálózat sorsa. Decemberben hitet tettem az akadémiai kutatóhálózat integritása mellett, és a Közgyűlés nagy többséggel támogatott. Majd fél évvel később, sok-sok nehéz, embert próbáló vita és tanácskozás során olyan erejét ismertem meg Akadémiánknak, a testületnek és a kutatóhálózatnak egyaránt, ami büszkeséget és némi megrendülést is kiváltott belőlem”.
A közgyűlés után Lovász elnök és Palkovics miniszter sajtótájékoztatót tartottak, ezt a Mérce Facebook oldalán élőben közvetítettük:
Lovász ismertette a döntéseket, miszerint a közgyűlés az intézethálózatot az Akadémián belül kívánja tartani, az intézethálózat irányítására vonatkozó közös bizottság által kidolgozott javaslatot elfogadta, emellett meglátása szerint a kormány álláspontját is beépítették – a közgyűlés
„elfogadta, hogy az irányító testület elnöke a miniszterelnök és az akadémia vezető testülete által közösen ajánlott, a miniszterelnök által kinevezett személy legyen, ezzel kielégítettnek látja a kormány irányításra vonatkozó igényét”.
Mint Lovász elmondta, az elfogadott határozat szerint a kutatóintézet-hálózat alapfinanszírozás nélkül nem tud működni, arra legalább a jelenlegi szinten szükség van. Amennyiben a minisztérium pályázati úton kívánja finanszírozni a kutatásokat, azt a jelenlegi normán felül kell folyósítania az intézeteknek.
Ezen kívül határozott a közgyűlés arról is, hogy megbízza az Akadémia vezetőségét, hogy további tárgyalásokat folytasson a minisztériummal.
Lovász ismertette emellett a nyilatkozatot is, miszerint
„a kényszerítésnek azon módszerei, melyekkel a minisztérium élt, nem tartja elfogadhatónak az akadémia”.
Ezután Palkovics röviden kommentálta a történteket:
„a dolgot egészen másképp látom”,
majd kifejtette, többször szavaztak különböző módon, a kormány álláspontja ugyanaz, amit tavaly óta kommunikálnak – majd elmondta, ez gyakorlatilag mindenben szembe megy az Akadémia közgyűlése által elfogadott határozatokkal, emiatt további tárgyalásokat tart szükségesnek.
Palkovics ezen kívül hozzátette:
„határozott szándéka a kormánynak”, hogy elvegye a kutatóhálózatot az MTA-tól
Lovász pedig a korábbi harcias, kérlelhetetlen hangnemből némiképp visszavéve azzal zárta felszólalását, hogy reméli, a kormány nem kívánja szétverni az intézményt – viszont hogyan dönt, azt meglátják majd,
„mi meg vigyázzba állunk”.
