Magyarországon május 26-án szavazhatunk arról, mely képviselők szerezzenek majd mandátumot az Európai Parlament új ciklusában, ennek apropóján az Új Egyenlőség hívta meg az ellenzéki pártok EP-listavezetőit és képviselőjelöltjeit a budapesti Benczúr Hotelbe, hogy bemutassák programjaikat, és ütköztessék álláspontjaikat az Európai Unióról.

A vitán részt vett Dobrev Klára, a DK-ból, Cseh Katalin a Momentumból, Vágó Gábor az LMP-ből, illetve Jávor Benedek az MSZP-Párbeszéd közös listájáról, és Lukács László a Jobbikból.

A vita moderátora, Bíró-Nagy András (a Policy Solutions társigazgatója és az Új Egyenlőség szerkesztője) 5 témakörben tett fel kérdést a résztvevőknek, akiknek blokkonként 5-5 perce volt válaszolni.

Mi egy EP-képviselő feladata?

Az első, vitában érintett körkérdés a leendő EP-képviselők szerepfelfogására vonatkozott. Cseh Katalin elmondta, hogy szerinte a politika hitelességi válságba került, ezért az elsődleges feladat abban áll, hogy ezt a hitelességet visszaállítsák. Ehhez generációváltásra van szükség, ott kell lenni a közösségi médiában, járni kell az országot, ki kell kérni a gyanús adatokat, fel kell hívni a figyelmet a korrupcióra és el kell járni ellene.

Dobrev Klára ingázni fog, ha megválasztják képviselőnek, mert szerinte legalább olyan fontos itthon lenni, mint Brüsszelben vagy Strasbourgban, hiszen az uniós politika nem külpolitika, hanem belpolitika is. Civil testületet állítana fel, amelynek kikérné a tanácsait szakpolitikai ügyekben; megindokolna minden igen, nem és tartózkodó szavazást; valamint számon kérhető programmal indul, az Európai Egyesült Államok programjával.

Az MSZP-Párbeszéd lista negyedik helyén lévő Jávor Benedek felidézte, hogy mik voltak a céljai, mielőtt átvette előző EP-mandátumát: hogy bebizonyítsa, nem csak politikusi parkolópályának használható az EU, hanem fontos jogalkotási munkában való részvételre és hazai politikai aktivitásra is. Ehhez a jövőben is tartaná magát, azonban a környezet változni fog, és más kihívások lesznek – a szociális pillér, az energiaunió, a biztonságpolitika, a klímaváltozás kérdései, amelyekre reagálni kell.

A jobbikos Lukács László arról beszélt, hogy a mai korban a politikusoknak egy meghatározott témával kell foglalkozniuk, ők pedig kiemelten két témát csinálnának másként, az egyik a bérek felzárkóztatását sürgető Bérunió kezdeményezése, a másik pedig az európai közmédia létrehozása. Ezeket pedig a civilek bevonásával szeretnék elérni.

Vágó Gábor tömören úgy kezdte: „nem adhatok mást, mint a lényegem, harcos, aktivista, tényfeltáró szakember”, aki nem csak ígérgetni fog a klímaváltozás ügyében, hanem konkrét lépéseket is fog tenni. Az ő elképzelésében nem a belpolitikát kell bevinni az EU-ba, ott olyan ügyeket kell képviselni, mint a környezetvédelem. Lépne azok ellen a lobbisták ellen, akik befolyásolják az uniós pártcsaládokat és politikusokat, itt megemlítette az ALDE-t is, amelyhez a Momentum kijutása esetén csatlakozna.

A pártok programjai

Ezt követően a meghívottaknak arra kellett válaszolniuk, hogy mi különbözteti meg az ő programjukat a többi pártétól. Dobrev Klára először a közös nevezőt emelte ki az ellenzéki pártok között, ami az, hogy mindannyian erősebb Európát szeretnének. A DK azonban ezt – más pártokkal szemben – az Európai Egyesült Államok létrejöttében látja, amelynek közös bevétele is kell, hogy legyen, amit egy európai szintű multiadó bevezetéséből fedeznének.

Jávor Benedek elmondta, hogy ők szociális és zöld Európában gondolkoznak, olyan konkrét intézkedési javaslatokkal, mint az európai minimálbér, vagy az európai minimálnyugdíj, és európai munkavállalói érdekképviseleti garanciákat is szorgalmaznának. Amiben mást kínálnak ők, az az, hogy Ujhelyi Istvánnal közösen már az előző ciklusban is sokat letettek az asztalra: személy szerint pert nyert a Monsantoval szemben a nagyvállalati lobbi elleni küzdelem részeként, elérte, hogy védjék a bejelentőket uniós szinten, és részt vett egy program elindításában is a tényfeltáró újságírás támogatására. Azt is elmondta, hogy a DK javaslatával szemben nem elég egy erősebb Európa, más Európára is szükség van, amely szociális és fenntartható.

Lukács László kiemelte, hogy a Jobbik több szempontból kritikusabb az Unióval szemben, mint a többi párt, de mégis mellette lévő programot tett le az asztalra. Egységes, szolidáris és biztonságos Európát szeretnének, amelynek egyik pillére az igazságosság, a másik pedig a biztonság. Utóbbiról elmondta, hogy a Jobbik határozottan rendpárti, és saját határőrséget szeretnének, amibe az Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökség (Frontex) is besegítene, ha előbbiről valamelyik tagország lemondana.

Vágó Gábor szerint az LMP a magyar politikatörténet legzöldebb programjával állt elő.  A körkörös gazdaság bevezetését említette meg, illetve a GDP-fetisizmus ejtését, amelyekkel kapcsolatban elmondta, hogy egy felmérés szerint a magyar társadalomban is többségben vannak azok, akik fontosabbnak tartják a környezet védelmét, mint a gazdasági fejlődést. Szerinte azért fontos ezt előtérbe helyezni, mert ha a globális klímaváltozást nem oldjuk meg, akkor minden elosztási kérdés elévültté válik, ugyanis nem lesz mit elosztani.

Cseh Katalin arról beszélt, hogy a magyaroknak európai életet akar, jelenleg azonban nem lehet európainak nevezni a magyarok életszínvonalát, ha Nógrádban 10 évvel korábban halnak meg emberek átlagosan, vagy külföldre kényszerülnek emberek munkát vállalni. A kampánybuszukon is olvasható üzenetet hozta fel: az új ciklusban költsenek minden, az országba érkező uniós támogatást csak kórházakra, iskolákra és munkahelyekre.

Mi az Unió legégetőbb válsága?

A következő körben a képviselőjelölteknek arra kellett válaszolniuk, hogy mi lesz szerintük az Unió legnagyobb válsága, és hogyan válaszolnának rá. Ezt a kört Jávor kezdte, aki két válságot emelt ki, a klímaválságot és a tagállami, valamint tagállamok közötti szinten is jelentkező társadalmi szétszakadást. Elmondta, hogy a válságokat akkor lehetne megoldani, ha arra jogosítványokkal rendelkeznének az EU-s intézmények.

Lukács László inkább kihívásokról, mint válságról beszélt. Szerinte van egy politikai kihívás, amit úgy lehetne megoldani, ha mindenki megmarad a normalitás talaján, valamint emellett a keleti és déli államok lemaradását említette, amely annak az eredménye, hogy elmaradt az ígért felzárkózás. Ha ez folytatódik, akkor szerinte Európának nem lesz jövője.

Vágó „nem árult zsákbamacskát”, szerinte a klímavédelem a legfontosabb válság, és ennek fényében lehet értékelni más dolgokat is, mint például a lakhatási válság. Ezt például úgy kell megoldani, hogy az energiatudatos megoldás legyen. Elmondta, hogy nem az EU politikai szerkezete a kérdés, mert a nemzetek európáját és az Európai Egyesült Államokat is kézben tudják tartani a multik. Ennek a valódi oka a kései kapitalizmus morális válsága, hogy nincs közösségi tudat Európában. Ezt pedig kihasználják a szupergazdagok, míg mások egyre szegényebbek. Ezért szerinte nem csupán pártpolitikai, hanem társadalmi szövetséget kell létrehozni, amelynek a csírái szerinte megjelentek a mostani diák- és aktivista mozgalmakban.

Cseh Katalin politikai válságról beszélt, amelynek keretében az Európai Uniót szétszakítják a populisták. A Momentum listavezetője eltüntetné a törésvonalakat, egy kivételével: ami az európai egységet szétverők és az egységet hirdetők között húzódik. Az egységet hirdetőknek alternatívát is kell kínálniuk, európai értékek mentén kell egy erős és kevésbé bürokratikus, jogállamiságra épülő Európát építeni. 

Dobrev Klára szerint a legégetőbb kérdés, hogy nőnek az egyenlőtlenségek, meg kell próbálni igába hajtani a globalizációt. A multikat már nem lehet nemzetállami keretek között kezelni, az idejétmúlt szabályozások nem alkalmasak arra, hogy a harminc országban jelen lévő multikkal felvegyük a kesztyűt. Ő ezért azt javasolja, ha a multik is globálisan működnek, akkor a szabályozás is nemzetállamok feletti szinten történjen velük szemben. Erre lehet megoldás az Európai Egyesült Államok.

Hogyan értékelik az EU-s csatlakozást 15 év távlatából?

Lukács László úgy fogalmazott, még mindig jobbra húzná az EU-t a Tinderen* (ezzel pedig kezdetét vették a tinderes hasonlatok a vitán). Ha pedig 1-től 5-ig kéne értékelnie, akkor egy hármast adna. Összességében azonban pozitív képet lát, sok értelmes fejlesztés történt az egészségügyben is, ami azonban lerontja a képet, az az intézményes korrupció. A megoldás szerinte: még jobban a kezünkbe kell venni a közös dolgaink irányítását.

Vágó is összességében pozitív képet lát, azonban negatívumként elmondta, hogy a rendszerváltás ígéretével szemben, miszerint cukrászdát nyithatunk Bécsben, helyette mosogathatunk a cukrászdában hátul. Orbán politikáját azonban nem kenné az Unióra, hiszen nem készültek fel arra, hogy valaki majd ennyit lop. Ahhoz, hogy ez máshogy legyen, alapjaiban kéne újragondolni az EU felépőítését. Összességében, tinderes hasonlattal élve – azért nem nyomna Super Likeot az EU-ra.

Cseh Katalin tinderes hasonlatában ahhoz hasonlította az EU és az ország kapcsolatát, mint amikor valakit egy gyönyörűszép ember Super Likeol, aztán nem ír neki. Szerinte mindig is ide vágytunk, a „boldog, fejlődő, szabad nyugati” országokhoz, és nem éltünk vele, ennyi pénzt pedig soha többé nem fogunk szerinte kapni ingyen.

Dobrev Klára szerint részben éltünk a lehetőségekkel, részben nem: csináltunk utakat, játszótereket, kisvállalkozásokat, sok pénz azonban Mészárosnál, kutyafittneszben, fociban kötött ki. Azonban még mindig azt gondolja, az a vékony hajszál, ami elválaszt minket a putyini Oroszországtól, az Európai Unió. Optimista, mert szerinte a populisták okozta válság az Unió erősödéséhez fog vezetni, és fél, hogy a magyarok ebből az erősebb Unióból nehogy kimaradjanak.

Jávor Benedek más megközelítésben értékelte az EU-t. Szerinte ugyan a tagállamoknak is van szerepe a felzárkóztatás elmaradásában, és Magyarország a csoporton belül is a legrosszabbul teljesít, vannak azonban az EU részéről strukturális okok is, a kohéziós politika kudarca, amely nem tudott egyenlőtlenségeket csökkentő kapcsolatot létrehozni a félperiféria és a magországok között. Ennek az állatorvosi lova szerinte a görög válság esete. A megoldáshoz szakítani kell azzal a neoliberális politikával, amit a Fidesz is képvisel, és érvényesíteni kell végre a régiós és a magyar érdekeket az Európai Unióban.

Mit tartanának sikernek a választásokon, és hogyan mozgósítanák az embereket?

Vágó szerint a túlélési ösztön fogja elvinni az embereket szavazni, mert ha nem változtatunk, végig nézhetjük, ahogy elsorvad a világ és Európa is – ezért ilyen fontos EP-választás még nem volt, mert egy globális krízisre kell azonnali, gyors választ adni. Azt tartja sikernek, ha ezt az ügyet kellő számban tudják majd képviselni Európában.

Cseh Katalin szerint 1, vagy 2 képviselőt tudnak reálisan küldeni az EP-be, a választás pedig azért fontos, mert most egy arányos választási rendszerben tudják megmutatni magukat. A legnagyobb tétnek azt nevezte, hogy fel tudják-e venni a versenyt a populistákkal.

Dobrev Klára azért küldené szavazni a választókat, mert az EU-n kívül nincs élet, és ha Orbán győz, gyorsan kívül találhatjuk magunkat.

Jávor Benedek legalább 3 mandátumot vár a választáson (ami azt jelentené, hogy ő is bejut), de számára az igazi siker az lenne, ha minél több ellenzéki mandátum születne, mert szerinte „elemi érdekünk”, hogy a többi párt is sikeres legyen, ezzel ugyanis meg lehetne fordítani a trendet itthon, hogy aztán faluról falura szerezzék vissza az emberek az országot. Ahhoz, hogy Európát megváltoztassuk, szerinte szükség van minden Európa iránt elkötelezett Közép- és Kelet-európai képviselőre.

Lukács László elsősorban azt tartaná sikernek, ha magas lenne a részvétel, mert az legitimációt adna a választásnak. Elismételte, hogy szabad és biztonságos Magyaországot és Európát szeretnének.

Kérdések

A vita végén a közönségből is kérdezhettek páran. Az egyik kérdező, aki egy szakszervezeti titkárként mutatkozott be, Cseh Katalint arról kérdezte, miért támogatják Magyarországon a szakszervezeteket, ha a „munkásokat nyúzó” francia Macron-elnök a politikai szövetségesük.

Cseh erre válaszul elmondta, hogy nem élnek szimbiózisban a francia elnök politikai mozgalmával, és nem értenek egyet több belpolitikai intézkedésével sem, például a tüntetésekkel kapcsolatban. Magyarországon pedig támogatják a munkásokat, hogy álljanak ki az igazságtalanságokkal szemben, és ott voltak a rabszolgatörvény-ellenes tüntetéseken is.

Egy másik kérdező pedig, aki a „levesbe az adók 75%-ával pártból” érkezett, a minimálbér bevezetését, illetve a vagyoni egyenlőtlenségek növekedésének az okát kérdőjelezte meg, valamint azt állította, hogy a magántulajdon az, ami védi a környezetet, és az állami beavatkozásokat is kritizálta.

Ez utóbbi kérdésre többen is válaszoltak, Jávor szerint az utóbbi időben a magántulajdonról inkább az ellenkezőjét bizonyították be, és úgy tűnik, hogy az ellenőrzés, szabályozás, és kontroll nélküli piaci mechanizmusok és a magántulajdon kifejezetten a közjavak, közlegelők eltünését hozzák magukkal. Kiemelte, hogy a 2008-as válság egyik nagy tanulsága pont az, hogy nem szabad kontroll nélkül engedni a piaci mechnanizmusokat. Még a Financial Timesban is arról értekeznek Jávor elmondása alapján, vezető amerikai pénzügyi cégek menedzserei, hogy a nagyvállalati kapitalizmus lényegében megbukott és társadalmi feszültségekhez vezet, ők pedig inkábbb választják az adózást, mint a vasvillát.

Dobrev Klára elmondta, hogy annak ellenére, hogy ő személyesen hisz a szabad piacban, mégis látja, hogy nem igaz az az állítás, miszerint az innovatív, gyorsan pörgő gazdaság vagyoni koncentrációja majd lecsorog a társadalom szélesebb rétegeihez is. Az államnak szerinte nagyon fontos értékteremtő szerepe van. „Muszáj ezt az egész világot újra gondolni” – mondta, hiszen emberek milliói mennek tönkre.

Vágó pedig ezt azzal egészítette ki, hogy felháborítónak tartja, hogy a nagyvállalatok külön bíróságokra járhatnak, ahol államokat perelhetnek be, csak azért, mert elmarad a profitjuk.

A vitát élő videóban is közvetítettük a Mércén, ami itt nézhető vissza.