Merre van az arra? A magyarországi cigányság már sokszor találkozott ezzel a dilemmával, sokszor és sokan kínáltak politikai alternatívát számunkra, de lássuk be, ez idáig egyik politikai közösség sem tudott megoldásokkal előrukkolni olyan fontos területek terén, mint oktatás, egészségügy, lakhatás vagy épp a foglalkoztatás.

Mint ahogy azt már az egész magyar társadalom tudja, ezen a négy területen a hazai cigányság mélyen alulreprezentált, és mindez számokban kifejezve több mint 500 000 embert jelent.

Mégis merre van az arra? A rendszerváltás utáni fiatal demokráciánkban ez a kérdés sokkal könnyebb volt, hiszen az akkori liberális politikai miliő kedvezőbb táptalajt jelentett a kisebbségek és így a romák számára is. Ennek a kérdésnek a megválaszolása pedig sokkal egyszerűbb és tisztább volt. Az akkori korai demokrácia befogadóbb, megértőbb volt, és nem engedett teret a szélsőségek szélesebb elterjedéshez.

Emlékezni lehet arra, hogy a politikai korrektség akkor még nem volt szitokszó, és akkor még nem lehetett nyíltan rasszista kifejezéseket tenni a sajtóorgánumokban.

Mindez abban az időben történt, amikor az akkori prikezsia^[1]párt, a MIÉP is jelen volt a magyar parlamentben. Ennek ellenére azonban sikerült őket politikailag annyira elszigetelni, hogy nem lehettek erősebbek, és pár év elteltével aztán ki is estek a parlamentből.

Azonban ehhez arra volt szükség, hogy az összes demokratikus parlamenti párt hosszú távon határolódjon el a MIÉP ideológiai programjától. A MIÉP megszűnése azonban nem jelentette a rasszizmus megszűnését, és azt sem, hogy a neonácik nem fogják magukat újra szervezni.

A legmegfelelőbb alkalmat az újraszerveződésükhöz a 2006-os őszödi beszéd nyújtott táptalajt. A rasszista politikai űrt végre be tudták tölteni a prikezsia gárda megalakulásával, és a közös ellenségkép megtalálásával. A cigányok és zsidók egyszerű létezése valahogy mindig is összekovácsolja a rasszista embereket, valahogy mindig jók a cigányok és a zsidók arra, hogy saját szerencsétlensége és esetlensége miatt valaki mást hibáztasson a rasszista ember. Megtalálják bennünk az ősellenséget, és elkezdenek minket legyilkolni. Megtették ezt számos alkalommal, legutóbb a rasszista sorozatgyilkosságok alkalmával, amikor is cigányokra vadásztak a prikezsia gárda szellemi támogatói és tagjai.

2010-ben aztán a prikezsia gárda Jobbik néven bejutott a magyar parlamentbe.Jól illusztrálta ezt az a világsajtót is bejárt kép, amikor Vona Gábor a prikezsia gárda egyenruhájában tett parlamenti képviselői esküt.

A gyilkosságok és rasszista akciók  segítségével (mint például Gyöngyöspatán) össze tudták kovácsolni és hadrendbe tudták állítani a rasszista emberek nagy tömegét, megmutatva ezzel az erejüket. Létrejöhetett egy olyan politikai erő, akik gyilkosságok és megfélemlítések nyomán bejutottak a parlamentbe.

Valami más is történt azonban, amire akkor még nem figyelt vagy épp nem figyelhetett még senki: a többi politikai párt megirigyelte a Jobbik sikereit, erejét és támogatottságát.

Új kampányokba kezdtek hát, megszólítva ezzel a jobbikos és egyben rasszista embereket. Szerettek volna ők is egy szeletet a rasszista tortából, mert gyengének érezték magukat, látván a prikezsia gárda támogatottságát. Híján voltak a kreatívabb és szofisztikáltabb programoknak.

A baloldal hallgat és némaságba burkolózik, mikor a hazai cigányságról van szó.

Már nem hangos a baloldal az integrációtól, a kulturális autonómiától és a romák intézményeinek önállóságától. Olyannyira nem, hogy egyetlen cigány sincs a padsoraikban a parlamentben, mert aki volt, őt is kigolyózták.

Egyetlen egyszer nem jártak azóta a telepeken, és nem figyeltek fel a cigányok jajveszékelésére és kiáltásaira, amikor gyilkoltak minket. Engedték, hogy a nácik megfélemlítsék és elüldözzék az első és egyben egyetlen igaz szívű EP-képviselőnket, Mohácsi Viktóriát. Engedték és asszisztáltak ahhoz, hogy egy cigány EP-képviselőnek politikai menedékjogért kelljen folyamodnia, és később, mint tudjuk, megkapja azt. Hosszan lehetne még sorolni, hogy a baloldal hallgatása és inaktivitása mennyi kárt okozott a hazai cigányságnak.

Intő példája ez annak az attitűdnek, amikor rádöbbent az ember arra, hogy mennyi mindent árthat egy párt már csak azzal is, hogy nem tesz semmit.

Mind a baloldali, mind pedig a jobboldali keresztény-konzervatív pártok elkezdték simogatni a Jobbik és a prikezsia gárda eszméit.

De azzal, hogy a Jobbik programját kezdték el ezek a pártok saját maguk is hirdetni, kevésbé volt tartható az a kommunikáció, hogy a Jobbik rasszista párt.

Nem nevezhették a Jobbikot rasszista pártnak a pártok frakciói, hiszen ha ezt tették volna, akkor ők maguk is rasszisták lettek volna. Ezt pedig nem akarták, ezért aztán azzal mentették fel magukat a rasszista típusú vádak alól, hogy a közbiztonságot, oktatást, lakhatást, és egészségügyet érintő kérdésekben ők csak őszinték.

Ők csak őszintén akarnak a problémáról beszélni, és szerintük a politikai korrektség nem helyes, ha szembe akarnak nézni a problémával. Igen, a problémával, mert a cigányok általában ebben vagy hasonló szinonimaként fogalmazódnak meg az emberek és a politikusaink szájában. A probléma, ami megoldásra vár, és amin dolgozni kell nekik.

Mára pedig elérkeztünk odáig,  hogy a jobbik nem is rasszista, sőt baloldali támogatással Mirkóczki Ádám Eger város polgármestere lehet. Az a Mirkóczki, aki 2018-ban a Momentum kampányhelyszínén, a Remény Házában a Deák téren Lakatos Béla momentumos roma jelölt mellett ülve nagy egyetértésben beszélt arról, hogy szerinte miért kellene a roma családoknál a gyermekvállalást mint lehetőséget korlátozni vagy épp megszüntetni, mert szerinte a nagycsaládos roma felnőttek a  kis házaikban megrontják a gyerekeket azzal, hogy előttük élik a nemi életüket a szülők. Ács volt polgármestere, aki számos helyi botrányba keveredett, és a Momentum akkori jelöltje volt, cigány emberként nem reagált erre sehogy sem.

Lakatos Béla és a hozzá hasonló emberek, akik le szeretnék váltani a másik nagy rasszista pártot (és egyben a kormányt), a Fideszt, azok azzal takaróznak, amikor a Jobbikkal összeborulnak, hogy a cél ezt követeli meg.

Nekem mint roma származású embernek és értelmiséginek nem képviselőjelöltem egyetlen Jobbikkal és Fidesszel összeboruló önjelölt roma ember.

Ezek az emberek az egyéni előmenetel céljából nem riadnak vissza attól, hogy azt a látszatot keltsék, mögöttük ott áll a cigányság. Ez nem így van! Ezt tudják az ilyen embereket jelölő pártok is, hogy nincs mögöttük bázis és legfőképp támogatás sem. A cigány értelmiség sajnos szűk körében ezek az emberek egyszerű karrieristák, akik hazudnak, és akik kápók módjára elárulják a cigányság felemelkedésének pártpolitikától mentes társadalmi jelentőségű ügyét. Farkas Flóriánok, Balogh Jánosok, Lakatos Bélák mindig is lesznek sajnos, aminek köszönhetően a cigányság politikai és nemzeti megítélése mindig be fog sározodni.

A Jobbikkal és Fidesszel összeborult habiszti cigány politikusok mindig azzal védekeznek, hogy az összefogás felülír minden értéket és elvet.

Felülírja azon bűnöket, amelyeket 2006 után láttunk: a megfélemlítést, a terrort és a rasszizmust.

Vajon nekem mint cigány embernek mennyire és milyen mértékben jelenthet biztosítékot és biztonságot egy cigány ember egyszerű jelöltsége ebben a nagy baráti politikai szövetségben?

Attól, mert megvettek egy cigány embert akkor én már biztonságban vagyok? Az egri cigány telepen lakók biztonságban vannak-e? Ha az életünket nem is fenyegeti közvetlen erőszakos cselekmény, de hihetek-e én ennek a Jobbiknak abban, hogy ők már nem rasszisták, hanem csak cigánygyűlölők (mint azt hangoztatják a felvonulásokon is elég hangosan)?

Tény, hogy az összefogás nagyon fontos egy olyan autoriter hatalommal szemben, amelyik már a diktatúra szinonimájaként jelenik meg a nemzetközi sajtóban. Tény, hogy a Fidesz és Orbán Viktor is rasszista. Pontosan látjuk ezt az intézkedéseik hatásaiban, amelyek mind azt a célt szolgálják, hogy a roma fiatalok ne kerüljenek egyetemekre, és hogy elkülönítve tanuljanak, nem zavarva ezzel a fehérek köreit az iskolákban. De ugyanazt az ideológiát látjuk megvalósulni az egészségügyben is, amikor a nehéz fizikai munkát végző és abba belerokkant roma nők és férfiak tízezrei kénytelenek újra elmenni dolgozni, mivel ingyen pénz nincs. Mindeközben pedig szól a kormány propaganda hangosan.

Merre van hát az arra? Jön a kérdés 2019-ben újra!

Itt vannak a tavaszi EU parlamenti és az őszi önkormányzati választások. A kérdésre a válasz számomra nagyon egyszerű.

Az értékeink és az elveink sokkal fontosabbak annál, hogy ezeket feláldozzuk holmi politikai alkuk csatamezején.

Jelen időket élve, amikor vékony és egyre csak halványodik a határvonal a populizmus és rasszizmus között, véleményem szerint még fontosabb, hogy az ember elkezdjen erősebben hangoztassa az emberi értékek fontosságát. Hangosakká és erőteljesebbé kell válnunk! Nekünk, antirasszistáknak, demokratáknak, keresztényeknek és mindenki másnak, akik elkötelezett hívei az emberi  életnek és méltóságnak.

Sok ember van ebben az országban és körülöttünk a nagyvilágban is akik jobb megélhetést, integrált oktatást és az emberi jogok tiszteletben tartását gondoljuk és valljuk fontosnak.

Szeretném, ha a gyermekem egy olyan országban nőne fel, ahol a származása és kultúrája érték, nem pedig szitokszó vagy épp pályázati indikátor. 

Szeretném, ha a népem nem lenne politikai alku tárgya és szeretném, ha a népem megmutatná mindenkinek, hogy nem vagyunk eladók, és minket nem vehetnek meg.