A magát családbarátnak tituláló rezsim március 1-től érvénybe léptette a központi hivatalok tisztviselőinek „rabszolgatörvényét.

Brutális megszorítások jönnek.

A Fidesz-kormány a tavalyi év hajrájában szép sunyiban faragott egy saját rabszolgatörvényt a közszolgálati dolgozókra. Azokra a tízezrekre, akik épp az államot képviselik, az állam nevében és a választók érdekében végzik a munkájukat.

A Magyar Szocialista Párt határozottan tiltakozik az úgynevezett „közszolgálati rabszolgatörvény ellen.

A tiltakozás, a szolidaritás azonban már nem elég, aktív cselekvésre van szükség!

Egy magát szociáldemokratának valló pártnak kötelessége támogatni és segíteni a jogos követeléseiknek hangot adó, sztrájkra készülő szakszervezeteket!

Ezért arra kérjük tagjainkat, aktivistáinkat, hogy segítsenek minél több helyre eljuttatni a család és munkavállaló ellenes törvény ellen küzdő szakszervezetek sztrájkfelhívását.

Fontos, hogy a közszférában dolgozók minél többen csatlakozzanak a sztrájkhoz!

Fontos, hogy belépésükkel minél többen erősítsék az értük kiálló érdekvédőket!

A magyar munkavállalóknak szüksége van erős érdekvédelemre!

Magyarországnak szüksége van erős szakszervezeti közösségekre!

Deutsch Tamás Fideszes EP-képviselő azt mondja, hogy az emberek szívesen, örömmel végeznek túlórát.

Egy túróst!

Nem szerelemből mennek dolgozni az emberek, szerelemből maradnak tovább családanyák azért, hogy később tudjanak menni az óvodába a gyerekért.

Élő példákat látok a lakóhelyemen is arra, hogy mennyire túlterheltek a hivatali dolgozók. Damoklész kardjaként lebeg a fejük felett, hogy ha nem sikerül időben lezárniuk egy ügyet, akkor tízezer forint rendbírságot kapnak!

Nemcsak túlóráról szól a dolog, hanem szabadságmegvonásról is, hiszen 25-ről 20 napra és csökken az alapszabadságuk; és pénzmegvonásról is, hiszen sok helyen a cafetériát is megvonják tőlük.

Lehet, hogy a kormánytisztviselőkön kívülről nem látszik a forradalmi hevület, de azért belül nagyon is ott van.

Azonban félnek az emberek, félnek a retorzióktól, féltik a munkahelyüket – és valóban, minden akciónak van mérlegelendő kockázata.

Én azt remélem, hogy lesz nagy szakszervezeti sztrájk, azt remélem, hogy el fog szakadni a cérna, és azt gondolom, hogy a szakszervezetek számára ez egy rendkívül komoly és nehéz feladat. El kell tudniuk hitetni azt a tagságukkal, a sztrájkolni kívánókkal, hogy egységben az erő.

Mert ha azt látják az emberek, hogy könnyedén le lehet őket szalámizni, akkor nem fognak megmozdulni, nem merik elmondani a véleményüket.

Sajnos majd’ száz év után is aktuális, amit az első köztársaság kikiáltásakor Kunfi Zsigmond szociáldemokrata politikus mondott:

”Nekünk nem kell az a politikai demokrácia, amely mellett megmarad a milliók nyomora és szegénysége néhány tízezer javára. Nekünk a politikai demokrácia eszköz arra, hogy annak minden szabadságjogát kihasználva a nagy tömegek az ő gazdasági jólétüket megalapíthassák. Nem politikai demokrácia az, ahol 12 órát kell dolgozni nyomorult munkabérért a tömegeknek, mialatt mások munka nélkül nagy jövedelmekhez juthatnak!„

Teremtsünk együtt szociális demokráciát!