Miniszterelnöksége első igazán nagy botrányát éli át Justin Trudeau kanadai miniszterelnök, miután volt igazságügyi minisztere és főügyésze egy parlamenti meghallgatáson azt vallotta, Trudeau és köre nyomást gyakorolt rá egy korrupciós ügy kapcsán. A liberális miniszterelnök az októberi szövetségi választáson akár bele is bukhat az ügybe.
A miniszterelnök számára több szempontból is nagyon kínos ügy szerdán robbant, miután Jody Wilson-Raybould, aki január közepéig az ország igazságügyi minisztereként és főügyészeként szolgált (a két posztot Kanadában az USA-hoz hasonlóan egy ember látja el, így a főügyészség a legtöbb parlementáris demokráciától eltérően a végrehajtó hatalomhoz tartozik). Wilson-Raybould, akit sokszínű összetételű kormányára büszke Trudeau első női és bennszülött hátterű politikusként nevezett ki a posztra, a szövetségi alsóház egyik bizottsága előtt tett tanúvallomásában állította, hogy Trudeau, a miniszterelnök köre és vezető tisztségviselők bújtatott fenyegetőzéssel próbálták elérni, hogy ejtsen egy büntetőügyet egy nagy horderejű korrupciós ügyben.
Az ügy egy SNC-Lavalin nevű óriásvállalatot érint, és ez a név eleve nem hangzik jól a kanadai politikában. A vállalat egy korábbi ügyvezetőjét azzal gyanúsítják, hogy a cég 2004 és 2011 között komoly összegekkel pénzelte illegálisan a két vezető politikai erőt, a Trudeau-féle Kanadai Liberális Pártot és a jelenleg ellenzékben politizáló Kanadai Konzervatív Pártot.
A friss botrányhoz közvetlenül kötődő ügyben állítólag még nagyobb pénzek mozogtak: a világszerte 50 ezer embert foglalkoztató építkezési vállalatot azzal gyanúsítják, hogy jövedelmező szerződésekért cserébe kb. 10 milliárd forint értékű kanadai dollárral vesztegette meg Muammar Kaddáfi, a 2011-es líbiai forradalomnak áldozatul esett diktátor családját. Ha a vállalatot bűnösnek találják, egy évtizedre eltilthatnák a kanadai közbeszerzésektől. Az óriásvállalat érdekében eljáró lobbisták ezt elkerülendő azt próbálták elérni a főügyészségnél, hogy elégedjenek meg egy pénzbírsággal járó peren kívüli egyezséggel. Wilson-Raybouldék azonban ragaszkodtak a büntető eljáráshoz.
Ez volt az a pont, ahol a miniszterelnök, segítői és kormányának tagjai elkezdtek törvényellenesen nyomást gyakorolni a főügyészre, legalábbis Wilson-Raybould tanúvallomása szerint.
A volt főügyész meghallgatásán egy miniszterelnökkel folytatott beszélgetést is felidézett, melynek során konkrétan szembesítette Trudeau-t, hogy amennyiben politikailag kívánná befolyásolni a munkáját, akkor rossz úton jár.
A miniszterelnök egyébként nem tagadja, hogy ő és stábja egyeztetett a főügyésszel a kérdésről, de szerinte semmi olyan nem történt, ami túllépte volna a törvényesség határait, illetve arról beszélt, hogy kormányfőként kötelessége megvédeni a kanadaiakat a munkahelyek elvesztésétől – ezzel arra utalt, hogy egy SNC-Lavalin elleni peres eljárás valóban munkahelyekbe kerülhetne.
Wilson-Raybouldt mindenesetre a miniszterelnök elmozdította pozíciójából és a kevésbé prominens veterán ügyi miniszteri pozíciót ajánlotta neki. A volt főügyész rövid ideig ellátta ezt a munkát, majd februárban teljesen elhagyta a kormányt. Az ügy komolyságát jelzi, hogy ugyanígy tett Trudeau legszorosabb tanácsadója is, az egyik olyan szereplő, akire a befolyásolási kísérlet árnyáka vetül. Őt a későbbiekben szintén meghallgatja a parlamenti bizottság.
A szóban forgó vizsgálóbizottságot egyébként az egyelőre a miniszterelnök mögött összezáró Liberális Párt tartja ellenőrzése alatt, így valószínűtlen, hogy a legkellemetlenebb következményekre sor kerülne. Ugyanakkor a következő hónapokban nyomozások és vizsgálatok sora indulhat az ügyben, ezek összessége pedig komoly hatással lehet a közelgő választási kampányra, még akkor is, ha valószínűtlen, hogy bármelyik folyamat lezáródna októberig.
Az ellenzék vezető erejét képező Konzervatív Párt – melyet Trudeau vezetésével 2015-ben löktek ki a hatalomból a liberálisok – amellet, hogy lemondásra szólította fel a miniszterelnököt – büntetőjogi vizsgálatot is kezdeményezett, az igazságszolgáltatás akadályozása miatt. A harmadik legerősebb párt, a szociáldemokrata Új Demokrácia pedig nyilvános meghallgatással is járó független bizottsági vizsgálatot kezdeményezett. A New York Times arról ír, hogy ez a procedúra lehet a leginkább kellemetlen a liberálisoknak,
a párt 2006-os választásokon elszenvedett vereségét elsősorban egy korrupciós botrány körüli meghallgatás-sorozatnak tulajdonítják.
A lap kiemeli, valószínűtlen, hogy bármelyik már folyó vagy kilátásba helyezett vizsgálat lezáródik az októberi választások előtt, az igazságszolgáltatás akadályozásának vádja azonban ráéghet Trudeau-ra, akinek 2015-ös kampánya azon túl, hogy Obama távozása után sem marad a világ a popkulturában jártas lezser sármos vezető nélkül, azt is ígérte – sikerrel –, hogy tisztességesen, a politika mocskos világán felülemelkedve fog kormányozni.
Az októberi választások előtt 7 hónappal a Konzervatív Párt már befogta a liberálisokat, jelenleg nagyjából ugyanannyian terveznek a két nagy pártra szavazni. A meghallgatások után készült első felmérés szerint viszont a lakosság 57 %-ának szemében romlott a miniszterelnök megítélése, így ha ez a téma határozza meg a kampányt, az nem sok jót jelent majd Justin Trudeau és pártja számára.
