Interjút adott az immár ismét kormánykompatibilis Magyar Nemzetnek Polt Péter legfőbb ügyész, amelyben többek közt igyekezett megmagyarázni, hogy miért nem baj az, hogy Magyarország elzárkózik az Európai Ügyészséghez való csatlakozás elől.

Polt kifejti az interjúban, hogy szerinte a magyar Hatóságok és az OLAF (az unió csalás elleni hivatala) közti együttműködés sikeres, például azért, mert az OLAF-jelentésekkel összefüggő eljárások 52 százaléka jutott eddig bírói szakba, ez pedig meghaladja az uniós átlagot.

Polt Péter szerint például

„az Elios-ügyben a Nemzeti Nyomozó Iroda – az OLAF érveit mindvégig szem előtt tartva – nagyon komoly nyomozást folytatott le, és ennek eredményeként jutott arra az álláspontra, hogy nem történt bűncselekmény.”

Az OLAF-fal történő sikeres együttműködésre példaként a legfőbb ügyész felsorolta, hogy 2012-től 2019 elejéig a hivatal 40 üggyel fordult hozzájuk, és ezek közül – bár Polt azt ezen ponton kiemelte, hogy nincs olyan jogszabály, ami ezt kötelezővé tennék – mind a 40 ügyben rendeltek el nyomozást, bár volt, amelyet már korábban megtörtént ez. A legfőbb ügyész ezen a ponton kihangsúlyozta, hogy a 40 ügyből 10 esetben született vádemelés, 10 esetben megszüntették a nyomozást, egy ügyben pedig felfüggesztették az eljárást a büntetőjogi felelősség megállapítása mellett. A többi esetben a nyomozás még folyamatban van.

Polt ezek után így összegzett:

„[A]z ajánlásokkal összefüggő, lezárt ügyek 52 százalékában vádat emeltünk, ami tíz százalékkal haladja meg az európai uniós átlagot, amitől például Németország jócskán elmarad. Írország vagy Finnország esetében pedig 0 százalékos a mutató.”

Jávor Benedek, a Párbeszéd európai parlamenti képviselője blogján reagált Polt Péter interjújára, a bejegyzésben rámutat arra, mely pontokon csúsztat a legfőbb ügyész, hogy magyarázza a megmagyarázhatatlant.

Jávor többek közt jelzi, hogy miközben a legfőbb ügyész Írországra és Finnországra mutogat, a helyzet az, hogy a két ország együttesen sem részesült tízed annyi pénzzel sem a kohéziós alapból, mint Magyarország, vagyis az írek és a finnek gyakorlatilag alig használtak fel uniós közpénzt, szemben hazánkkal.

Ettől nyilván nem függetlenül Finnországban 3 ügyben, Írországban pedig 2 ügyben folyt mindössze OLAF-vizsgálat, ezek közül egy van még folyamatban.

Mindeközben viszont – emlékeztet a Párbeszéd politikusa – Magyarországon 20 ügyről még nem döntött az ügyészség, és amiben döntött (17 ügy), annak kevesebb, mint a felében (8 ügyben) emeltek mindössze vádat, 7-ben azonban egyáltalán nem.

Tehát az összes ügyek száma is tizedannyi az említett országokban, mint Magyarországon.

És még egy dolog, csak az érzékeltetés végett: míg például Finnországgal és Írországgal szemben 2017-ben egyáltalán nem indult OLAF-vizsgálat, addig csak ugyanebben az évben Magyarországot érintően 10 nyomozás is indult.

Jávor Benedek így összegzett:

„[M]indig is világos volt, hogy Magyarországon a korrupcióval kapcsolatban egyetlen mindent felülíró szabály van. Az, hogy ez állami monopólium. A kormány meg a hatóságok szigorúan fellépnek a korrupció privatizálásával szemben. Itt a Fideszen kívül senkinek nincs joga lopni. Éppen ezért – és persze a statisztika kozmetikázása végett – az ügyészség eljár a kishalak ellen, azokkal szemben, akik saját szakállukra űzték a szakmát, vagy fideszesként eltérítették a közpénzek elcsalását a saját zsebük irányába. De a rendszer részét képező intézményes korrupcióval szemben Polt Péter soha, egyetlen érdemi lépést sem tett. Azok az ügyek érinthetetlenek és érintetlenek.”