Az egyetlen elérhető telefonszolgáltató a Mércéhez eljuttatott információk alapján egyoldalúan felmondta a szolgáltatást 4 ügyfél számára Portelken, a szolgáltatást biztosító oszlop állapotának a romlására hivatkozva, így telefonkapcsolat nélkül maradt két család és két időskorú ember. Az egyik érintett család a képviselő segítségét várja, egyelőre hiába.

Portelek egy, a Jászságban elhelyezkedő kis település pár száz fős lakossal. A neve beszédes, hiszen útjainak többségét homok borítja, egy kis faluközpont kivételével erdős-tanyás lakókörnyezet jellemzi.

A más hasonló településeket is érintő lassú leépülés itt is tapasztalható volt: amellett, hogy a település lakói nem vádolhatók azzal, hogy ne gondozták és építették volna az otthonaikat tisztességesen, egyre nagyobb volt az elvándorlás, öregedő a korfa, bezárt a helyi kocsma és az iskola, szép lassan kiürült a játszótér. Jól tudom, hiszen én is a környéken nőttem fel.

Az erdős részeken elhelyezkedő tanyák lakóinak mindig is nehezebb volt a közlekedés és a kapcsolattartás, kisétálni a vonathoz, hogy eljussanak Szolnokra, vagy Jászberénybe, bejutni a központba, de néha akár gondtalanul internetezni, vagy telefonálni is.

Ebben a helyzetben volt a Muhari család is, akik egy kis tanyán élnek Porteleken. A család egyik tagja, Muhari Erzsébet elmondása szerint a lakókörnyezetükben kevés lehetőség van a kapcsolattartásra, a mobilszolgáltatók szolgáltatása alig használható számukra, talán az udvar valamely pontján, hosszas keresgélés után tudnak találni térerőt.

Internet gyakorlatilag nincs, csupán a Facebook tölt be néha és hosszú várakozási idő után, így a rokonokkal és barátokkal való kapcsolattartásra, vagy akár vészhelyzet esetére maradt a vezetékes telefon, mint ami lehetővé teszi a kapcsolattartást a külvilággal. Pár hónapja azonban ez a lehetőség is megszűnt számukra.

A környéken nem tolonganak a szolgáltatók, akiknél elő lehetne fizetni a vezetékes telefonra. Az egyedüli ilyen az Invitel volt, így velük kötöttek a legutóbbi alkalommal is, július 25-én szerződést, egy évre. Szeptember 27-én azonban kaptak egy levelet a szolgáltatótól, miszerint a szolgáltatást biztosító oszlop korhadt és életveszélyes, nekik pedig nem éri meg négy előfizető miatt felújítani, vagy akár kicserélni azt, így felmondják a szerződést és megszüntetik a szolgáltatást.

Október 16-án már ki is jöttek a helyszínre, elvágták a vezetéket, majd később kidöntötték az oszlopot és elszállították. Panasznak, vagy egyeztetésnek helye nem volt.

A szolgáltató döntése elkeserítette az értintetteket. Az oszlop két család, illetve egy 72 éves, valamint egy 82 éves ember számára biztosított vezetékes telefonszolgáltatást. Ennek a megszűnése pedig azt jelenti számukra, hogy elvesztették az egyetlen azonnali lehetőséget arra, hogy kapcsolatot ápolhassanak az ismerőseikkel, a barátaikkal, ügyeket intézzenek és így tovább, tehát a kapcsolatot a külvilággal. Erzsébet külön kiemelte, hogy az „egyik érintett az édesapám is, akinek mentőt sem tudunk esetleg hívni, ha megint elesik: vehetne persze mobiltelefont és térerőerősítőket, azonban azt egy kisnyugdíjas nem engedheti meg magának”.

Erzsébeték végigjárták az összes lehetséges érdekegyeztetési és panasz tételére alkalmas fórumot. Panaszt tettek a cégnél, ahol azonban eleinte nem akartak foglalkozni a problémájukkal. Az elmesélése alapján a panaszukat fel sem akarták venni, arra hivatkozva, hogy egy másik ügyfél már túl sokat panaszkodott korábban, így ez a lehetőség számukra már nem elérhető a vállalat szerint.

Beszéltek Jászberény polgármesterével, Dr. Szabó Tamással és a helyi képviselővel, Balogh Donáttal is, utóbbi amellett, hogy kifejezte együttérzését, azt mondta, tehetetlen az ügyben, hiszen ha megpróbálna eljárni, az olyan lenne, mintha be akarna menni a Tescoba amiatt panaszkodni, hogy túl drága a kenyér. Emellett Szabó Tamás hozzátette, hogy annak, aki „külterületen él, tisztában kell lennie ennek előnyeivel és hátrányaival is”.

Az előfizetők elsődleges érve a jogorvoslatra az volt, hogy a szerződésben szerintük vállalta a cég, hogy

• nem módosíthatják úgy a szerződést, hogy az az ügyfél számára egyértelműen előnytelen legyen,
• illetve csak előre nem látható okok miatt szüntethetik meg a szerződést/szolgáltatást.

Az említett oszlop, ami a szolgáltatást biztosította az ügyfeleknek, pedig már a szerződéskötés idejében is ugyanabban az állapotban volt, mint akkor, amikor az állapotromlásra hivatkozva megszüntették a szolgáltatást.

Hosszas körök után végül sikerült elérniük a szolgáltatónál, hogy kötbért fizessenek, azonban ezzel nem jutottak sokkal előrébb. A család ugyan így kap némi pénzbeli kárpótlást, továbbra sem oldódott meg viszont az az alapvető problémájuk, hogy lakóhelyük miatt nem élvezhetik ugyanazokat az alapvető szolgáltatásokat, mint bárki más az országban. Ráadásul nem csak saját magukért, hanem az egész település jövőjéért aggódnak.

„Mivel ezt a típusú telefon szolgáltatást nagyjából egy időben szerelte fel az Invitel, így véleményem szerint az oszlopok is sorban mennek majd tönkre. Biztos, hogy a többi előfizetőnek is az lesz a sorsa, mint nekünk. Úgy gondolom, akinek még ilyen előfizetése van, azért kéri ezt a szolgáltatást, mert ez a biztos pont a telefonálás szempontjából, itt a külterületeken” – mondta Erzsébet.

Az Invitel a kötbér fizetésével ezt az ügyet lezárta, azonban az érintett családok helyzete továbbra sem megoldott, hamarosan pedig egyre többen kerülhetnek hasonló helyzetbe. Erzsébeték már egy új mobil, műholdas erősítőnek is örülnének, hosszú távon azonban nem a vállalatoktól, hanem a közösség ügyeit igazgató, és érdekeit artikulálni hivatott politikai képviselettől várnák a megoldást.

Tisztában vannak azzal, hogy külterületen élnek, de úgy gondolják, hogy mindenkinek járna az országban az az alapvető lehetőség, hogy ne kelljen elszigeteltségben élnie csupán azért, mert nem egy városban, vagy nagyközségben lakik.

„A technika fejlődött és volt egy működő telefon szolgáltatás, most nincs. Visszafejlődtünk. Remélem, azért sikerül valahogyan fejleszteni ezt a dolgot. Mert így, egyszerű emberként nem tudom ezt elérni. Abban bízok, hogy jut egy kis pénz arra, hogy az itt lévő mobil erősítőt nagyobb hatósugarúra tudják cseréltetni. Továbbra is bizakodom, hogy ez megoldódik” – fejezte ki aggodalmát.

A vállalatok természetüknél fogva a piaci érdekeiket helyezik előtérbe az állampolgárokéval szemben, azonban ilyenkor merül fel a kérdés: mit tehet ezekben az esetekben az állam? Megvédi állampolgárát és hozzáférést biztosít a mai korban alapvetőnek számító kommunikációs és digitális eszközökhöz, vagy a szabad piacra mutogat és magára hagyja a társadalom peremére szorultakat.

Megfogalmazódik emellett az a kérdés is, hogy az Európai Unióban, amely az állampolgárainak jogait és érdekeit hivatott képviselni és ellátni, hogyan kerülhetnek ma ilyen helyzetbe emberek: hiszen az érintettek története rávilágít arra, hogy léteznek ma olyan, periférián elhelyezkedő települések Magyarországon és az EU-ban, ahol nem csupán normálisan működő internetkapcsolat, de a legalapvetőbb kommunikációt lehetővé tevő vezetékes telefonszolgáltatás sem elérhető, persze szigorúan üzleti okokból.

Az érintett családok mindenesetre tovább keresik a megoldást, és továbbra is várják, hogy az őket a Városházán és az Országgyűlésben képviselők segítsenek abban nekik, hogy a 21. században is emberhez méltó körülmények között élhessenek.