A 2006-os rendőri túlkapások és a szociális népszavazás volt az a két legitimációs pont, amely a Fidesz kétharmadához vezetett 2010-ben. Az elmúlt hetekben pedig mindkettőt tökéletesen szembe köpte a Fidesz.
A 2008-as szociális népszavazás üzenete az volt, hogy a megszorításokkal szemben a Fidesz jóléti intézkedéseket fog hozni, tandíj és vizitdíj nélkül fogja rendbe hozni az oktatást és az egészségügyet – anélkül, hogy ezt a dolgozók megszenvednék. 12 évvel később az egészségügy és az oktatás sincs rendbe rakva, sőt az egészségügy egyre inkább a magánosítás irányába halad, aki igazán jó ellátást akar kapni, annak most már fizetnie kell.
De a rabszolgatörvény az, amely igazán látványosan szembemegy mindennel, amit akkor a Fidesz ígért. Hiszen nincs szó már jólétről, nincs szó arról, hogy az állam segíti a dolgozókat, már csak az az üzenet, ha jobban akarsz élni, dolgozz többet, zsákmányold ki magad. Az állam már nem segít.
Az az üzenet, hogy nem a tisztes megélhetés a norma, amiért az ember megdolgozik, hanem a túlóra a norma, és akkor valahogy meg tudsz élni. Pedig egy normális világban nem a túlóra biztosítja a megélhetést, sőt egy normális világban a kormányzat küzd a dolgozók kizsákmányolása ellen, és azért dolgozik, hogy túlóra nélkül is lehessen tisztességesen megélni.
Természetes is tehát, hogy a rabszolgatörvény és annak elfogadásának módja óriási felháborodást szült, és utcára vitte az embereket, sőt még egyeseket erőszakos cselekményekre is sarkallt. Egyeseket, mert bár hiába állítja azt a propagandamédia, hogy az egész tüntető tömeg csürhe, valójában sokan próbálják megállítani az erőszakot, lebeszélni társaikat a rongálásról.
Pontosan ugyanúgy, mint 2006-ban, és ez az igazán ijesztő a Fidesz működésében: pontosan azt csinálják, mint amit Gyurcsányék csináltak (és itt egy kérés Gyurcsány Ferenc felé: ne ő álljon a rendőri erőszak elleni felháborodás élére, mert teljesen hiteltelen). Hazudoznak a tüntetőkről, összemossák a békés tömeget az erőszakossal, felnagyítják az erőszakot, és uszítanak a demokratikusan tüntetők ellen.
Már csupán az hiányzik, hogy Tarlós István kitüntessen egy rendőrségi parancsnokot.
Mert szerencsére szemkilövetés sincs még idén, mint ahogy a mostani tüntetők szerencsére nem is erőszakosok annyira, mint a 2006-osok, de ahogy 2006-ban, láthatólag most is el van engedve a rendőrség keze. Ahogy 2006-ban lehetett ezt érezni az utcán, most is lehet.
Nem az erőszakos elemek, hanem a tömeg random tagjai ellen lépnek fel, és a 90 százalékban tisztességesen a munkájukat óriási pszichológiai terhelés alatt végző rendőrök között a maradék 10 százalék fölöslegesen használ kényszerítő eszközöket: úgy lövik a könnygázt, úgy tepernek embereket a földre, mintha a boltban vásárolnának. És már jönnek a sztorik a túlkapásokról, a tüntetésen nem is résztvevő emberek lecsukásáról, a letartoztatott ütlegeléséről, a családjuk által meg nem talált letartóztatottakról, illetve a jogsértő cselekményt nem folytató letartóztatottakról.
Ez pedig elfogadhatatlan, ahogy 2006-ban is az volt, most is az, és ahogy 2006-ban is a politika felelőssége volt, hogy nem szabott ennek gátat, most is az.
A kérdés persze még mindig az, hogy ez a morális felelősség, ami a Fideszt napról napra egyre inkább terheli, hogyan válik majd politikai felelősségé. A feladat pedig a tüntetőké, a pártoké a szakszervezeteké. A tüntetőké, hogy fenntartják-e a nyomást, a pártoké, hogy saját tagságukat tudják-e mozgósítani a tüntetők mellett, és egymásba kapaszkodva erőt mutatni a kormánnyal szemben, és a szakszervezeteké, hogy a tüntetések mellett, konkrét akciókkal, útlezárásokkal, sztrájkokkal tudnak-e valós súlyt adni a tiltakozásoknak.