Az elmúlt évek kedvező globális gazdasági feltételeinek köszönhetően a közmunkaprogramban részt vevők egy jelentős hányada képes volt átlépni az elsődleges munkaerőpiacra, ám még így is átlagosan 60-70 százalék a „beragadási” arány, vagyis azok aránya, akik még ilyen körülmények között sem tudnak kilépni a közfoglalkoztatásból. Mindez abból a tanulmányból derül ki, amelyet a Belügyminisztérium rendelésére a Hétfa Kutatóintézet készített.

Az elemzés több pozitívnak és több problémásnak ítélhető folyamatra is felhívja a figyelmet.

• A pozitív oldalon kell említenünk, hogy a globális gazdasági fellendülés és az itthon tapasztalható munkaerőhiány miatt sokan, főleg a piacképes szakmákkal rendelkező fiatalok átléptek az elsődleges munkaerőpiacra.
• Ez megváltoztatta a közmunkások demográfiai összetételét: főként a munkaerőpiaci elvárásoktól távolabb lévő, képzetlen, munkavégzésre korlátozottan vagy egyáltalán nem képes, tartozásokat halmozó, illetve hátrányos helyzetű, elzárt településeken élők „ragadtak be” a programba. Ez átlagosan 60-70 százalékos „beragadási” rátát jelent, de vannak olyan települések is, ahol a közmunkások 80 százalékának sincs lehetősége elhelyezkedni a közfoglalkoztatáson kívül.
• A tanulmány azt is megállapítja, hogy azok, akik mégis el tudnak helyezkedni, ezt nem a közmunkaprogramtól kapott képességeknek köszönhetően tudják megtenni, csupán a gazdasági környezet kedvez nekik.
• Viszonylag magától értetődő következtetés az is, hogy a közmunka „nem teremt jólétet, nem alkalmas arra, hogy tömegeket mozdítson ki a szegénységből.”
• Az is világossá válik, hogy az elmúlt években a közmunka szervesen beilleszkedett a települések életébe, az önkormányzatok a települések üzemeltetésében nagy szerepet bíznak a közmunkában résztvevőkre.
• Ez egyben azt is jelenti, hogy az önkormányzatok mint munkáltatók profitálnak a mesterségesen, törvényi szóval olcsón tartott munkaerőből, és most attól tartanak, hogy a jobb képességű közfoglalkoztatottakat elszívja előlük a piac.
• Ezzel párhuzamosan a programban ragadtak körében újratermelődik az iskolázatlanság és szegénység.

Mivel az önkormányzatok (nagyon) olcsó munkaerőt és a települések üzemeltetési költségeinek csökkenését látják a közmunkában (kevesebbet kell fizetni egy közmunkásnak, mint egy főállású karbantartónak é.í.t), és mivel a programból kilépni nem tudóknak más közösségi támogatás (pl. segélyek) nem nagyon állnak rendelkezésre, ezért mindkét kategória tagjai körében viszonylagos népszerűségnek örvend a program. Az új körülmények között azonban mindkét fél a program működésének újragondolását várja el a kormányzattól.

(via G7)