November 15-én, csütörtökön befejeződött Kubában az új alkotmányról szóló nemzeti konzultáció – a lakosság tizennégy héten keresztül véleményezhette a vázlatot.
A konzultáción az ország tizenöt megyéjéből több mint hétmillióan járultak hozzá augusztus 13. óta az 1976 óta érvényben lévő, jelenlegi alkotmány teljes reformjában.
A folyamatban a kubai nép személyesen vehetett részt kultúrházakban, munkahelyeken, oktatási intézményekben, és a tizennégy hét alatt a szövegben nagyjából másfél millió beavatkozást hajtottak végre, 560 000 javasolt módosítással, közel 30 000 kiegészítéssel és mintegy 38 000 törléssel.
Kubában nagyjából másfél millióval laknak többen, mint Magyarországon, míg az egy főre jutó GDP kevesebb, mint a hazai negyede. Ehhez képest a reakciós sajtóban sokszor sztálinista diktatúraként hivatkozott országban valahogy csak sikerült az alkotmány megváltoztatása előtt álkérdésekbe bujtatott, levélben kézbesített kormánypropaganda helyett széleskörű társadalmi egyeztetést tartani.
A Juventud Rebelde beszámolója szerint a tervezet társadalmi megvitatása céljából országszerte 135 000 gyűlést tartottak, egy ember több ilyet is meglátogathatott – a gyűléseket kétfős moderátori csapatok vezették le, akik az egyes események után továbbították az ott elhangzott javaslatokat a területileg illetékes kormányhivatalokba feldolgozás céljából. Végül pedig valahány javaslatot figyelembe veszik az alkotmány véglegesítésénél,
a kész szöveget pedig a társadalmi legitimáció biztosítása érdekében népszavazás útján fogják elfogadni.
Habár az új alkotmány tervezete szerint Kuba továbbra is szocialista ország marad, a Kommunista Párttal mint vezető politikai erővel,
a tervezet elismeri a piacot és a magántulajdonhoz való jogot, amivel utat nyit a tőkés kizsákmányolás számára.
Az új alkotmány emellett többek között támogatni fogja az alulról jövő társadalmi kezdeményezéseket, valamint az azonos neműek házasságát – ez utóbbiról az országban komoly társadalmi vita folyt, így azonban a szocialista szigetország meg fog előzni több, magát nyugati típusú demokráciának valló, tőkés államot a melegházasság elfogadása terén.
