Ha valami, akkor a szoboravatás igazán kitűnően megy a jelenlegi kurzusnak. elég csak a nagy felháborodást keltő Megszállási emlékműre gondolnunk, ami egy konkrét fejezetet akar meghamisítani a magyar történelemből, vagy az egyre szaporodó Horthy-szobrokra, melyek kimondatlanul is kijelölnek egyfajta szellemi-ideológiai irányt (és amit csak kiegészít a kormány szoborromboló tevékenysége, minek következtében most éppen a Kossuth tér sarkán álló Nagy Imre szobor van veszélyben, de eltüntették már a környékről Károlyit, József Attilát kieső helyre száműzték, és így tovább).

De persze nem kell minden szobor mögé mély politikai indokokat látni.

Van az úgy, hogy egy szoboravatás nem több puszta álgesztusnál, amely csupán arra hivatott, hogy fontosabb dolgok hiányát leplezze.

Vegyük például Novák Katalin mai szoboravatását: a kisgyermekeket nevelők tiszteletére leplezte le a műalkotást Újpesten, Wintermantel Zsolt polgármester társaságában.

Novák az Emberi Erőforrások Minisztériumának család- és ifjúságügyekért felelős államtitkáraként kifejtette a jeles esemény alkalmából:

a kormányzat úgy fejezi ki tiszteletét a bölcsődei és óvodai dolgozók iránt, hogy erkölcsileg és anyagilag is elismeri munkájukat.

A családügyi államtitkár ezután a felső- és középfokú végzettségű bölcsődei dolgozók béremelését emelte ki, mint óriási eredményt. Arról persze nem ejtett szót, hogy a kormány bölcsődeprogramja teljes bukás (ezt egyébként mi is megírtuk, éppen tegnap), vagy hogy a bölcsődei dolgozók bére még így is jócskán elmarad a magyar átlagbérektől – csak hogy érezzük, mit is jelet az, amikor a kormány kifejezi a tiszteletét egy szakma iránt…

Novák Katalin tehát felavatott egy szobrot, hátha azzal ki lehet szúrni a bölcsődei dolgozók szemét. Nyilván ettől a szobortól az a sok túlterhelt, kevéssé megbecsült, rosszul fizetett bölcsődei dolgozó, aki az országban tevékenykedik, máris jobban érzi magát. Tán még Újpestre is elzarándokolnak…

Ja, nem. A bölcsődei dolgozóknak nem szoborra van szükségük elsősorban, és nem hangzatos propagandamondatoktól lesz jobb a helyzetük. Eszköz- és forráshiányos ágazatról beszélünk, szóval a családügyi államtitkárnak bőven lenne más dolga, mint szobrot avatni.

És ha már itt tartunk, nézzük meg egy pillanatra magát a szobrot is, és nézzük meg, mit mond mellé Wintermantel Zsolt polgármester:

„Azért különleges a szobor, mert nem a múltra emlékeztet, hanem a jövőbe tekint. Ez a jövő pedig azon múlik, hogy egyre több és több gyermek születik-e a következő évtizedekben Magyarországon. Ezért is örvendetes, hogy a következő években is folytatódik a családokat, a gyermekvállalást kiemelten támogató kormányzati politika.”

A polgármester szavait egyébként Zsigmond Barna Pál fideszes országgyűlési képviselő fűzte tovább:

„A szobor nem csupán a kisgyermeket nevelők tiszteletét fejezi ki, hanem felhívja a figyelmet a gyermekvállalás fontosságára, így szép kifejezője a nemzetépítő céloknak is.”

És tessék, a szobor egy nőt és két kisgyermeket formáz – csak hogy mindenki értse már végre meg, hogy a családbarát kormány a nőktől leginkább ezt a szerepet várja el. Neveljék a gyerekeket, érezzék ennek az egésznek a nemzetépítő súlyát is. Ez a nők dolga.

Szüljetek már, asszonyok, üzeni itt három politikus, miközben férfinak a szoborcsoportban nyoma nincs, női munka ez, hát tessék csinálni!

Nagyjából így néz ma ki egy tiszteletteljes szoboravatás: van benne némi lelki presszing, van benne egy jó adag nemzeti mázzal leöntött öntetszelgés, és még egy jó adag propagandakörítés, ami pusztán azt hivatott leplezni, hogy a magyar kormány nem tesz semmit azért, hogy az ágazatban dolgozók helyzetén érdemben javítson. Mint ahogy egyébként a nagy családbarát szlogen sem több a felső-középosztálynak nyújtott kedvezményeknél, miközben a folyamatosan gyermekvállalásra buzdított tömegek lassan, de biztosan csúsznak le.

Ha azonban a kormány valóban tisztelné azokat, akik szakmájuknak, hivatásuknak választották a fiatal generációk nevelését, ha tisztelné a magyar nőket, anyákat, ha a családok védelme nem csak egy kiüresedett, álságos szólam lenne, akkor szoboravatás előtt/helyett inkább sürgősen nekilátna a helyzet rendezésének.

És mindaddig, amíg ez nem történik meg, a szoboravatás nem más, mint cinikus gesztus. Abból sem egy túl elegáns darab.