Két évvel a 2016-os Brexit-népszavazás után úgy tűnik, a brit Munkáspárt (Labour Party) végre egyezségre jutott az EU-ból való kilépés kapcsán.
Az korábban is világos volt, hogy az kormányzó konzervatívok váltópártja egy olyan kilépési egyezményt szeretne, amelynek értelmében Nagy-Britannia része maradna az európai közös piacnak. Ez lenne az ún. norvég modell. Ám arról mostanáig nem állapodtak meg a párton belül, hogyan is viszonyuljanak a May-kabinet által tető alá hozandó kilépési egyezményhez, illetve ahhoz az egyre valószínűbb forgatókönyvhöz, hogy a hét hónap múlva esedékes kilépési határidőre semmilyen megállapodás nem születik London és Brüsszel között.
A Munkáspárt több napja tartó liverpooli konferenciáján a küldöttek ma nagy többséggel (és csupán néhány ellenszavazattal) arról döntöttek, hogy támogatnának egy második Brexit-népszavazást. Méghozzá nem is akármilyent: a kilépés feltételeinek elfogadása vagy elutasítása mellett, a szavazólapon a maradási opció is szerepelne.
Ezzel a párt érdemben kimondta: nem zárkózik el a kilépés visszafordításától.
Keir Starmer, a párt Brexit-ügyi árnyékminisztere kedd délelőtti beszédében világossá tette: nem fogják támogatni a Konzervatív Párt kaotikus kilépési terveit, és a „no-deal” – tehát az előzetes megállapodás nélküli fejetlen kilépés – opcióját sem fogják megszavazni.
Emellett elsődlegesen azt szeretnék, ha a Parlament döntene a kilépés végső feltételeiről. Mivel azonban a konzervatívoknak nincs egyedül többségük, és a párton belül nagyon megosztottak a kilépés kérdésében, fennáll az esélye, hogy a Parlament nem tud dönteni a kérdésről. Ebben az esetben a Munkáspárt előrehozott választásokat kérne – ha ezt megnyernék, akkor eltolnák a kilépés határidejét, és új megállapodást kötnének Brüsszellel.
Ám ha a Toryk visszautasítanák az előrehozott választások kiírását, úgy a Labour egy olyan népszavazás kiírását kezdeményezi, amelyben a polgárok a kilépés teljes visszautasítását is megjelölhetik opcióként.
Hosszú vita
A Munkáspárton belül már évek óta zajlik a vita az Európai Unióból való kilépés kapcsán, és közvetlenül a Brexit-népszavazás után ez a vita már egy Jeremy Corbyn pártvezető elleni sikertelen puccsot is eredményezett.
A párt jobbszárnya keményen a maradás mellett áll, és támogatnák a Liberális Demokraták ötletét egy második referendumról, amellyel vissza lehetne fordítani a 2016-os szavazás eredményét. Ezzel szemben a Corbyn körül álló balszárny azzal érvelt, hogy a britek többsége egyszer már kinyilvánította véleményét, azt tiszteletben kell tartani, és a lehető legelőnyösebb megállapodást megkötni Brüsszellel.
Corbynék gondolatmenete mögött az áll, hogy a Munkáspártnak nem szabad csupán a maradáspártiak képviseletére szorítkoznia, de vissza kell hódítania azokat a korábbi szavazóit is, akik a kilépés miatt a konzervatívok és a szélsőjobboldali UKIP oldalára sodródtak.
Mindazonáltal az is tény, hogy a Labour tagságának többsége a maradást támogatja, a pártvezetés tapogatózó hozzáállása pedig neuralgikus pontot jelentett az elmúlt évek pártéletében.
A mostani döntéssel a Munkáspárt egy komoly lépést tett a kormányváltásra való felkészülés útján.
Mivel a briteknek kevesebb mint egyharmada nézi jó szemmel azt, ahogyan a Toryk a kilépési tárgyalásokat bonyolítják, a párt pedig folyamatos belső csatározásoktól hangos, így az előrehozott választások esélye napról napra növekszik. Ahhoz, hogy Corbynék képesek legyenek alternatívát kínálni, végre maguk között le kellett zsírozniuk, mit is gondolnak a kilépésről.
Ez a várva várt döntés született meg most.
(via Guardian, Reuters // Fotó: Facebook / The Labour Party)
