A Guardian beszámolója szerint a Munkáspárt konferenciáján hétfőn jelentette be John McDonnell, hogy kormányra kerülésük esetén olyan szabályozást vezetnek be mely szerint a kétszázötven főnél több alkalmazottat foglalkoztató cégek kötelesek munkásaiknak tíz százalékos tulajdonrészt biztosítani – akik ezáltal a cég által fizetett osztalékból is részesülni fognak.
A munkások fejenként évente legfeljebb ötszáz fontot fognak kapni fizetésük mellett, az efölötti részt a közszolgáltatások finanszírozására fogják költeni – a Munkáspárt számításai szerint az érintett cégeknél dolgozó munkások így évente összesen négymilliárd fonthoz fognak jutni, kétmilliárd pedig a közszférába fog áramlani.
Vagyis terveik szerint az intézkedéssel összesen hatmilliárd (6 000 000 000) fontot irányítanak át a cégektől a munkásoknak és a közszférába.
A párt Jeremy Corbyn elnök nevével fémjelzett balszárnyáról érkező kezdeményezést a munkáspárt jelentős része támogatja, ez az egyik legnagyobb horderejű bejelentés az elmúlt időszakban – nem csupán gazdasági részesedést jelent a munkásoknak, hanem részvényesekként elvileg beleszólásuk is lehet azon cégek ügyeibe, ahol éber óráik jelentős részét töltik.
A tőkések érdekképviseleti szerve, a Confederation of British Industry természetesen tombol – emellett felvázolta az apokalipszist ami azzal fog kezdődni, hogy a befektetők veszik a cókmókjukat és külföldre távoznak (már ha nem csomagolnának eleve a Brexit miatt).
A brit politika Thatcher óta a tőkések érdekeit helyezi előtérbe a munkásokéval szemben – míg a hetvenes években a nemzeti jövedelemből hetven százalékban részesültek a munkások, napjainkban az arány már csak ötvenöt százalék.
Ez a részesedés arányaiban kevesebb mint az 1770-es években, az ipari forradalom kezdetén.
Ha a munkások bére termelékenységükkel arányosan emelkedett volna a kilencvenes évek óta, a jelenleginél húsz százalékkal magasabb fizetést kellene hogy kapjanak – vagy eggyel több munkanapot, azonos bérért.
A tervezet gyakorlatba ültetése fontos és pozitív változásokat hozna a munkások és a társadalom széles körei számára, felmerül azonban néhány kérdés.
Egyrészt, a külföldön bejegyzett multinacionális nagyvállalatokat nehéz lesz megfogni – tekintve hogy azok jelenleg is élen járnak adóelkerülésben, és nem valószínű hogy egy ilyen szabályozásnak szívesebben engedelmeskednének. Magyarán komoly cégjogi változtatások is szükségesek hogy hatékonyan tudjon működni a felvázolt rendszer, másrészt nem világos, hogyan fogják betartatni a szabályozást olyan cégekkel mint például az Amazon, melyek munkásaik túlnyomó többségét ügynökségeken keresztül foglalkoztatják.
