Ferenc pápa szerdán bejelentette, hogy rendhagyó csúcstalálkozóra hívja meg a világ összes államában működő püspöki konferenciák vezetőit a Vatikánba. A 2019 februárjára kitűzött találkozó összehívásának apropója az egyház tagjaival szemben globálisan felmerülő szexuális zaklatási krízis, illetve a nyár végi McCarrik-botrány.

„A katolikus egyház értetlenül személéli saját 9/11-ét, mely katasztrófánk konkrét dátummal még nem, de sok-sok évvel, és megszámlálhatatlan áldozattal annál inkább rendelkezik.”

– jegyezte meg az egyház fejének eddigi tehetetlenségével kapcsolatban Gänswein érsek, Benedek pápa egykori tanácsadója a bejelentés előtt egy nappal, a szeptember 11-i terrortámadás évfordulóján.

A csúcstalálkozó közvetlen előzményének tehát a katolikus egyház tagjaival kapcsolatos szexuális visszaélésekről szóló vádak számítanak. Ezek kisebb-nagyobb hullámokban való napvilágra kerülése 2002 óta tart, de az elmúlt időszakban egyre többen mertek felszólalni az őket ért abúzusokról.

Nyár végén egy ilyen felszólalás eredményeképpen mondott le  Theodore McCarrik, akit egy egykori ministránsfiú vádolt szexuális zaklatással. A washingtoni érsek a katolikus egyházat vezető bíborosi testületben elfoglalt helyét kellett, hogy elhagyja. Ezzel McCarrik a legmagasabb rangú katolikus főpap, akit a közelmúltban pedofil bűncselekménnyel vádoltak meg – de ügye nem csak emiatt kiemelt jelentőségű.

A történtek után ugyanis augusztus 15-én megjelent Viganó-levél, melyben Viganó érsek, a vatikáni diplomaták amerikai csoportjának korábbi vezetője Ferenc pápa lemondását követelte több, a katolikus egyházban történt szexuális zaklatás eltusolása miatt. Eltusoláson pedig nem csupán a pápa általános passzitivítását értette a szexuális zaklatási vádak ügyében, hanem azzal is meggyanúsította, hogy felmentette McCarrik-ot több, XVI. Benedek pápa által kiszabott szankció alól. Továbbá konkrétan megemlített több magas rangú papot, akik közösen tartották titokban az egyházi vezető szexuális visszaéléseit. Megerősítette tehát McCarrik áldozatának vallomását, és hozzátette, hogy a bíboros rendszeresen „vadászott”, 2005-ben és 2007-ben pedig óriási összegeket fizetett két férfinek, akiket még gyermekkorukban zaklatott, a hallgatásukért cserébe. A levél tartalmával azóta sokan vitatkoztak a katolikus egyház magasabb rangú tagjai közül, de még többen voltak azok, akik megerősítették Viganó egy-egy állítását.

Az mindenesetre kijelenthető, hogy fellépése végre kikerülhetetlen és kulcsfontosságú feladattá tette a katolikus egyház számára a klérus tagjai által (főként fiatalkorú áldozatok sérelmére) elkövetett szexuális bűncselekmények felderítését, illetve megelőzését.

Ennek a ténynek a bizonyítéka a februárra összehívott csúcstalálkozó is, mellyel Ferenc pápa újból középpontba helyezi az egyházban felmerülő szexuális visszaélések és a pedofília elleni küzdelmet, amit sokan már 2013-as megválasztása óta vártak tőle.

2014-ben egyébként Ferenc pápa már felállított egy, a kiskorúak védelmével foglalkozó pápai bizottságot, ami pár napja, szeptember 9-én tartotta kilencedik ülését. Ezzel kapcsolatos közleményükben megköszönték az áldozatoknak és családjaiknak, hogy megoszották az őket ért abúzusokkal kapcsolatos traumáikat, és kiemelték a szexuális visszaélési ügyek abszolút prioritását is. Azonban az áldozatok családjainak megrökönyödésére  a bizottság kijelentette, hogy küldetése nem ezek kinyomozása, hanem a jövőbeli abúzusok megelőzése.

„Testületünk nem a szexuális zaklatás miatt, hanem a kiskorúak védelmének érdekében jött létre. Nem foglalkozunk a már megtörtént konkrét szexuális bűncselekményekkel.”

– emelte ki a bizottság elnöke, O’Malley bíboros (aki egyébként szintén gyanúba keveredett a McCarrick-ügy eltusolásával kapcsolatban, a titkárnője ugyanis véletlenül nem továbbította számára egy New York-i pap levelét, ami McCarrick-kal szembeni vádakat tartalmazott).

Ferenc pápa a konferenciáról szóló bejelentésében szintén a prevenció fontosságára hívta fel a figyelmet a gyermekek biztonsága érdekében.

A gyermekek védelme és az őket fenyegető minden abúzus intézményi eszközökkel való ellehetetlenítése persze valóban elengedhetetlen, azonban kérdés, hogy mikor lesz a hatalmukkal és pozíciójukkal visszaélő, szexuális bűncselekményeket bizonyítottan elkövető egyházi tisztségviselők azonnali felelősségrevonása is a katolikus egyház prioritása.