Vegyünk egy nagy levegőt, ürítsük ki az agyunkat, térjünk vissza a normális gondolkozás és a viták földjére, felejtsünk el mindent, amit olvastunk a Sargentini-jelentésről.
Mi is történik itt? Az európai választók által, egy olyan választáson, aminek az eredményét a Fidesz is elfogadja, választott testület egyik bizottságának tagjai összeállítottak egy jelentést arról, hogy ők mit gondolnak a magyar kormány által végrehajtott intézkedésekről. Ehhez a jelentéshez minden pártcsalád – balosok, jobbosok, zöldek, liberálisok, szélsőjobboldaliak – hozzáfűzhették a gondolataikat. Majd a folyamat végén, szerdán döntenek erről a jelentésről, és a jelentés ajánlásáról, hogy a jelentéstevők által látott problémák miatt elindítsák a 7-es cikkely eljárást Magyarország ellen.
Tehát egy demokratikusan megválasztott testület, amelynek a Fidesz is a része, hoz egy döntést.
Nem, nem az történik, amit a Fidesz állít, hogy Magyarországot támadják, hiszen a jelentés nem mond semmit sem Magyarországról, se annak lakosairól. A jelentés a magyar kormány tevékenységét kritizálja. A magyar kormány pedig nem azonos se Magyarországgal, se a magyar néppel. Illetve a magyar kormány nem tévedhetetlen, így kritizálható.
Amit a Fidesz kommunikál, hogy ez egy Magyarország elleni támadás, hogy a jelentést megszavazó magyarok lényegében hazaárulók, nem más, mint a sokat emlegetett véleményterror, hiszen embereket a véleményük miatt bélyegeznek meg a kormánypárt képviselői, és a kormánypárt felbérelt verbális verőemberei.
Ettől függetlenül persze lehetnek hibák a Sargentini-jelentésben, lehet vele nem egyetérteni, sőt lehet azt mondani, hogy káros lenne Magyarországra, ha a 7-es cikkelyes eljárás végén elvennék az uniós forrásokat, vagy egy részüket Magyarországtól.
De ilyen nem történik, mert szó sincs arról, mi van a jelentésben, erről nem folyik vita. Csupán a más véleményen lévők hazaárulózása, a Fidesz politikájának Magyarországgal való azonosítása folyik, és ez nagyon-nagyon sokat árt az országnak.
Mert ahol nem lehet normális vita, ott nem lehet normális kritika, és ahol nincs lehetőség a kritikára, ott nincs lehetőség a tanulásra, tanulás nélkül pedig nem lehet fejlődni.
