Az albérleti díj-plafon 2017-es eltörlése jelentős áremelkedést hozott, ezért a párizsi Városháza ősztől újra arra készül, hogy maximalizálja az albérletárakat. A baloldali városvezetés úgy látja, „ez elengedhetetlen ahhoz, hogy azok, akik Párizsban dolgoznak, ott is lakhassanak, különösen a fiatalok, az egyetemisták, az egyszülős és a középosztálybeli családok, akik a leginkább profitáltak az albérletplafonból”.

2015 augusztusától egy új törvényt kihasználva szabályozta a francia főváros az albérlet árakat, egészen 2017 novemberének végéig, amikor a Közigazgatási Bíróság felfüggesztette a rendelkezést, amely megtiltotta, hogy egy adott környék hivatalosan megállapított referencia áránál 20 százalékkal magasabb díjért adjon ki valaki lakást. A bíróság azzal érvelt, hogy azt a fővárosi agglomeráció településeire is ki kellett volna terjeszteni, ahol az adott időszakban felszöktek az árak.

Párizs a kormánytól kért segítséget, amely fellebbezett is, sikertelenül, miközben egy átfogó törvényben megadni készül a jogot az önkormányzatoknak a szabályozás bevezetésére, amelyet korábban a főváros mellett csupán Lille szintén baloldali önkormányzata használt ki. Ehhez fog most folyamodni a 2014 óta Anne Hidalgo által vezetett, párizsi szocialista-kommunista-zöld koalíció, hogy így mérsékeljék a hat hónap alatt újra jelentős növekedésnek indult árakat.

Július közepén jelentette be az intézkedést az önkormányzat, miután egy fogyasztóvédelmi szervezet, a CLCV kutatása szerint 1000 megvizsgált apróhirdetés 61 százaléka a korábban megengedett árak felett kínált albérletet.

A párizsiak 60 százaléka bérlő, és az albérletárak 50 százalékkal emelkedtek 2005 és 2015 között, írja a Városháza közleménye. Azonban a plafon bevezetése nyomán, az agglomeráció árait figyelő szervezet (OLAP) szerint stabilizáció következett be.

Az ingatlanpiac más szereplői vitatják a fenti számokat, és a valóságban a helyzet persze jóval összetettebb, ezért aprólékosabb felügyeletet és szabályozást kíván, pl. a kis albérletek esetében, ahol teljesen elszálltak az árak (tíz négyzetméter körüli egykori cselédszobákat 600 euróért is kiadnak havonta), korábban külön adónemet vezettek be. Ez alól azonban ki lehetett bújni, ha a tulajdonos valami kényelmi pluszt, pl. egy mosógépet kínál, amivel sokan éltek is. Épp ezért fontos az egyes intézkedések hatásvizsgálatának elkészítése és a folyamatos monitorozás, illetve a független szervezetek, a fogyasztóvédelem bevonása a döntési folyamatokba.

Az albérletárak szabályozása több európai országban, illetve városban működik már régóta Svédországtól, Hollandián át Svájcig, mások az Airbnb-hez hasonló trendek drágító hatása ellen próbálnak fellépni. 2015-ben Berlin a német városok közül elsőként döntött úgy, hogy maximalizálja az albérlet-árakat. A Mércén pedig többször írtunk arról, milyen eszközei lehetnének a magyarországi önkormányzatoknak és a kormánynak, ha úgy döntenek, biztonságos és megfizethető magánbérleti szektor létrejöttében érdekeltek a nagyobb nyomás alatt lévő településeken, így pl. a fővárosban.