Aki azt hiszi, hogy már leáldozott az ócska, szexista reklámoknak, az nagyon téved. Az 50-es, 60-as évek nőgyűlölő hirdetései is megirigyelhetnék azt az ötletet, amivel a Netpincér állt elő. A Széna téri plakátjukon túlszexualizált módon megrajzolt nők szerepelnek, akiknek semmi közük ahhoz, hogy hányféle pizzát lehet tőlük rendelni.

A Széna téren láttam azt a plakátot, amelyen egy malaccal intim kapcsolatba kerülő gumibaba-szerű nő egy csirkével, vagy kakassal (?) a fején látható, alatta pedig az áll, hogy „szaftos pipimell” és „válogatott malacságok”. Azt, hogy a malac miért ül egy vödörben, nem tudtam megfejteni. Ez alatt pedig a nyugati szexipar ízlésvilága szerint megrajzolt (hatalmas mellek, gyerekméretű csípőbőséggel és nagy fenékkel kiegészítve) testű, gésák hirdetik, hogy „háromfogásos vacsora” is rendelhető. Ami persze utalás arra is, hogy a két nő egy-egy fogást jelképez. Persze még ezt is ügyetlenül oldották meg, lehagyták a harmadik nőt, gondoltam én. Majd felvilágosítottak, hogy itt bizony a férfi, azaz a potenciális vásárló (aki persze heteroszexuális férfi) a „harmadik fogás”. A két gésával együtt alkotják az „édeshármast”.

A plakát egyéb, dadaistának tűnő, értelmezhetetlen elemekkel van tele (például egy kecske mekeg a sarokban), de ez a legkisebb gond. Nem az a baj, hogy ez egy zavaros, kifejezetten gyerekes reklám. Nem az a gond vele, hogy az ember két-három perc szisztematikus értelmezés után is kicsit fejbe kólintva érzi magát a sok felirattól, a rajzolt figurák harsányságától, vagy nem érti, hogy mit is kínál ez a cég pontosan neki.

Az a probléma, hogy aki ezt készítette, úgy vélte, nem kell megerőltetnie magát, és egy kreatív, mások méltóságát nem sértő reklámot készítenie. Hiszen

közhely, hogy a szexualizált női testtel mindent el lehet adni. Ennek a közhelynek azonban nincs igazságalapja.

Ahogyan Babócsay Ádám, reklámkutató mondta egy interjúban, ha egy bikinis nővel hirdetnek egy autót, akkor ebben az esetben a reklámnak „Semmi köze a reklámozott termékhez, és nem is működik”.

Babócsay álláspontját kiegészíteném: lényegtelen, hogy hatékony-e a szexista reklám, nem számít mennyi autót, pizzát, vagy körömollót adnak el a segítségükkel. Hiszen az emberi méltóság magasabb rendű, mint a piaci érdekek. Ahogyan Pető Andrea írja a gazdag férfiakat és náluk rosszabb anyagi helyzetű nőket összekötő társkereső oldal kapcsán, a nő nem fogyasztási termék és a fogyasztást sem lehet általa hatékonyabbá tenni.

A vásárlókat nagyon is érdekli, hogy a cég szexizmussal és egy csipetnyi orientalizmussal akarja elérni, hogy tőlük rendeljünk. Ki kell ábrándítsam a plakát alkotóját és a céget: a vásárlókat érdekli és panaszokat fognak tenni. Ennél kínosabb kérdéseket vet fel, hogy mégis milyen cég az, amelyben nem volt egyetlen ember sem, aki megállíthatta volna, hogy a plakátok kikerüljenek? Azt, hogy tudunk ennél jobbat, érdekesebbet, etikusabbat készíteni?  Talán volt, de annyi bizonyos, hogy nem sikerült elérnie, hogy a plakát ne kerüljön közterekre.

Netpincér, rossz hírem van. Az embereket zavarják a gusztustalan hirdetések.

Már Magyarországon is egyre gyakoribbak a szexista reklámokkal kapcsolatos panaszok. Ugyan arra, hogy Franciaországhoz hasonlóan a nők kivonuljanak az utcára a méltóságot sértő hirdetések miatt, még várnunk kell. A civil szervezetek küzdelme ellenére itthon igen ritkán marasztalják el a cégeket, de ez alól kivétel volt a Zalabaromfi Zrt. hírhedt „bomba csirke” reklámja, amit a botrány hatására eltávolítottak a közterekről.

Cégek, hirdessetek jól, mert szó szerint a saját túlélésetek múlik rajta! Vásárlók, ti pedig tegyetek panaszt, bojkottáljátok az adott terméket, ha ízléstelennek és sértőnek találjátok a reklámokat!