Úgy tűnik, a Fidesz-jobboldal a világbajnokság nézése helyett egy Ku Klux Klan nagygyűlésen töltötte az elmúlt heteket, és Modric hajszálpontos passzai helyett az Egészséges fejbőr Fehér karácsony című számát pörgették végtelenre.
Másképp legalábbis nehéz lenne azt magyarázni, hogy még a magyar közéletben is példátlan módon próbálnak beleszarni abba, hogy a futball világbajnokságot futball világbajnokságként értelmezzük.
Ott van például a bukott képviselő, Hollik István, aki egy Facebook-posztban elmélkedett arról, hogy a horvát-francia VB döntő a keresztény Európa és a migráció összecsapása lesz. Vagy Bencsik András, aki szerint a franciákat legyőzték volna a horvátok (értsd a színes bőrű franciák nem is franciák).
A helyzet viszont az, hogy ez a fajta undorító rasszista fos, amit a VB eleje óta öntenek ránk a jobboldalról, nem más, mint az európaiság és a foci szembeköpése.
Ugyanis, akik a tudás és a teljesítmény helyett a bőrszínt nézik a fociban, azok nem drukkerek, nem hazafiak, hanem szimplán rasszisták.
A foci azért az egyik legszebb sport a világon, mert tényleg nem számít, honnan jössz, nem számít, ki vagy, nem számít, kik voltak a szüleid, mennyi pénzetek volt. Az számít hogy te tudod-e legjobban rúgni a labdát. Ez a foci illúziója, története (persze azért ez is illúzió, mint inkább igazság) hogy nem kell agysebésznek lenni, nem kell diploma hozzá, hanem csak focizni kell tudni, és elismert sztár lehetsz.
Ez az, amit most ezek az emberek szembeköpnek. Pedig pont a fenti pár mondatot kéne megtanulni a magyar futballközegnek, és nem a rasszista hőbörgést. A magyar foci egyik legnagyobb problémája ugyanis pont az a korrupt rendszer, amiben igenis számít, ki kinek az ismerőse, ki hogy helyezkedik a hatalomhoz, ki fizeti le az utánpótlás edzőt, hogy a gyereke bekerüljön a csapatba, és jól tudjon fejlődni. Arról nem is beszélve, hogy miközben mindenhol máshol a legszegényebb gyerekek a foci révén tudnak kitörni, addig Magyarországon elvétve van példa arra, hogy például cigány játékos a magyar élfociba kerüljön.
Én is a horvátoknak drukkoltam, ahogy teszem azt a Prosinečki fémjelezte generáció VB harmadik helye óta. Teljesen függetlenül az aktuálpolitikától, és ettől teljesen függetlenül utálom azt a focit, amit a franciák játszanak.
Most ezek a Bencsikek, Hollikok, Bayerek és a haverjaik, akik a VB elején még Németország kiesésénél arról beszéltek, hogy megbukott a Merkel-féle menekültpolitika a válogatott kiesése miatt, azt próbálják meg bemesélni, hogy rossz az, hogy fekete játékosok is fociznak.
Tényleg az lenne az európai értékek védelmezése, hogy a tudás, a teljesítmény tisztelete helyett azt nézzük, melyik játékos milyen bőrszínű, és ki volt az apja, meg az anyja?
Az is a probléma az ilyen rasszista megnyilvánulásokkal, hogy ez nem csupán egy morális alapállás, hanem az, hogy egy országot, egy közösséget nem a rasszista hőbörgés, hanem a tudás, a teljesítmény, és egymás tisztelete tesz naggyá. Nem azért kell tisztelni a horvátokat, mert fehér a bőrük (tényleg mennyire megalázó valójában ezért drukkolni nekik, a teljesítményük helyett?), hanem azért a küzdeni akarásért, a tudásért, amit ezen a VB-n mutattak, és azokért az élettörténetekért, amelyben egy háborúba született generáció tagjai jutottak el a futball csúcsáig. És pont ezért lehet tisztelni a francia válogatott tagjait is, hogy sokan a szegénységből fölküzdve magukat jutottak el a világ futballjának csúcsára.
Mindkét csapat tagjai órási teljesítményt raktak le, politikai nézetektől függetlenül. Ezt pedig szembeköpni, ahogy a magyar jobboldal teszi, nem sportszerű, nem európai, nem az európai értékek védelme, és legfőképp nem is hazafiasság.
Mert Mbappé, aki jótékonyságra ajánlotta fel a VB-ért kapott pénzét, mondván, hogy nem lehet abból pénzt csinálni, hogy a hazád válogatottjában futballozol, százszor nagyobb hazafi, mint Bencsik András. Vagy Rebic, aki szülővárosának falujában kifizette mindenki adósságát, nagyobb közösségi tettet hajtott végre, mint amit Hollik István valaha látott.
Ezektől a gondolatoktól és tettektől lesz erős egy közösség, szerethető és élhető egy ország.
A lényeget pedig Didier Deschamps, a franciák egyébként fehér edzője mondta ki a diadal utáni sajtótájékoztatón. Ez pedig mindennél jobban összefoglalja, mit jelent a foci, a közösség, a hazafiság, és ki az, aki a hazafiasságot képviseli:
Éljen a Köztársaság!
