Az elmúlt időszakban a magyar sajtóban is megsokszorozódott azoknak a képeknek a száma, amik egy-egy nagyon szélsőséges helyzet bemutatásán keresztül akarnak valami általános igazságot megmutatni. Miközben minimum kétséges, hogy ez az általános igazság létezik.

Múlt héten már írtam Orbán Viktor gatyájáról és arról, hogyan hozott létre egy szerintem teljesen hamis ellenzéki értelmezést a V4 csúcson lefotózott orbáni bő gatya.

Nézzünk meg például két képet, amelyek ugyanabból a fotósorozatból származnak, melyeket a V4 találkozóról Peter Pelegrini szlovák miniszterelnök töltött fel a Facebookra.

Ezek a képek nem kaptak nagy nyilvánosságot, és nem terjedtek a Facebookon, pedig ugyanaz a fotós, ugyanarról az eseményről készítette őket. Méghozzá azért nem kaptak nagy nyilvánosságot, mert nem igazolnak ellenzéki prekoncepciókat Orbán Viktor kapcsán.

Pedig ha végignézzük a teljes galériát, sejthetően kiderül, hogy a rossz ruhát a fotózkodás után lecserélhetette Orbán Viktor.

A hétvégi EU csúcs kapcsán pedig több kép és videó is bekerült a magyar sajtóba, ami arról szól, hogy Orbánt mennyire kiközösítik a nemzetközi vezetők. A legkeményebb talán a 444 coubja volt ebben a témában:

A coubal szemben viszont egy 28. V4 és Franciaország közötti részmegbeszélésről az MTI közölt fotót.

De a nemzetközi sajtóban sem az elhidegülés képei jelentek meg. Az Irishtimes illetve az Express például ezekkel a fotókkal illusztrálta a Macron-Merkel-Orbán hármas találkozását.

Persze könnyen lehet, hogy maga a Coub és címe által sugallt helyzet az igaz, és Merkel és Macron ködnek nézi Orbánt, de az is lehet, hogy a más fotók által mutatót helyzet áll közelebb a valósághoz. A Coubban például látszik, hogy maga Orbán hátrál ki; mi van, ha csak megzavart egy négyszemközti beszélgetést Orbán, és Merkelék azért hagyják őt ott. Nem tudhatjuk, melyik az igaz.

De azt tudjuk az ellenzéki térfélen ezek a vizuális elemek prekoncepciókat támasztanak alá, azokat erősítik meg, méghozzá újságírói elemként, tényként elbeszélve, nem megkérdőjelezve azok igazságát.

Persze ez mindig is része volt a nyilvánosságnak, mi is csináltunk ilyeneket korábban, mondhatnánk, hogy nincs is vele nagy probléma. Csakhogy ezek a képek és helyzetbemutatások a jelenlegi zárt ellenzéki buborékban megkérdőjelezhetetlen igazsággá válnak anélkül, hogy tudnánk, mi valóban az igazság.

Márpedig ha a politika magyarázat része az, hogy hamis feltételezések, vagy nem bizonyos feltételezések alapján mondunk ki politikai igazságokat, akkor a tévedés, teljesen félrevezethet egy egész közösséget, és ezzel annak politikai cselekvését.

Másrészt pedig az a bulváros tárgyalás, amelyben társadalmi okok, struktúrák és politikai döntések helyett prekoncepciók és érzékelések adják meg a politizálás kereteit, nem alkalmasak a tényszerű politizálására, és a politika keretét pont ezekben a hiedelmekben határozza meg.

Esetünkben ha a magyar politika fókusza az, hogy Orbán Viktornak trottyos a gatyája, ezért biztos kontroll nélkül, már-már mentálisan beszámíthatatlanul cselekszik, és ő egy megvetett személy nyugaton, nem csak hamis alapokhoz vezet az ellenzék cselekvési lehetőségeinek mérlegelésekor, hanem feltételez egy irracionális kapcsolatot Orbán és a magyar társadalom között.

Egy olyan irracionális kapcsolatot, amiben Orbán Viktor „gonoszságát” nem politikája, nem a magyar társadalom helyzete határozza meg, hanem olyan dolgok és állítások, amikkel nem tudunk semmit kezdeni pontosan azért, mert irracionálisak. Hiszen irracionális történéssekkel, értelmezésekből kiindulva nehéz racionális cselekvést felvázolni.

Így pedig létrejön egy olyan keret, amiben az „irracionális gonosszal” szemben nem tudunk mit kezdeni, nincs képességünk a cselekvésre, csak arra, hogy állandóan azon merengjünk, mit kezdünk ezzel a szituációval.

Ez pedig fenntartja azt a beszédet, ahol a politika csak Orbán Viktortól függ, hiszen nem a társadalom, nem politikai folyamatok, hanem az ő „irracionalitása” határozza meg a történéseket. Így viszont maga a politika tárgya és a cselekvés tárgya is csak az Orbán „irracionalitásához” fűzött viszony alapján, vagy csak ehhez kötődve valósulhat meg.

Tehát az ilyen hírek, képek, videók nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy létrejöjjön egy cselekvőképtelenség és a helyzet meg nem értése az ellenzéki térfélen és az országban.