Az úgy volt, hogy a Pesti Központi Kerületi Bíróság büntetőbírója, Vasvári Csaba egy szép napon beperelte Handó Tündét, az Országos Bírói Hivatal (OBH) elnökét. Méghozzá azzal az indokkal, hogy szerinte Handó visszaélt a hatáskörével a bírósági vezetők kinevezésekor (értsd: azt nevezett ki, akit akart, akit meg nem akart, azt nem nevezte ki).

A Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság pedig márciusban elsőfokon ki is mondta, hogy Handó, mint az OBH elnöke, visszaélt jogkörével.

Azon természetesen meg sem lepődik senki, hogy március óta fel sem merült, hogy az OBH elnökét, akit ilyen súlyos ügyben marasztalt el a bíróság, menesszék posztjáról.

Másodfokon viszont igazán jól szemügyre vehetjük, Handó miféle károkat képes okozni a magyar igazságszolgáltatásnak.

Az Index számolt be a másodfokú tárgyalás legújabb etapjáról: ma Handó Tündéék benyújtottak egy kizárási indítványt, méghozzá

elfogultságra hivatkozva.

Handó Tünde indoklása szerint nem bízik az igazságszolgáltatásban dolgozó bírók egy részében (még egyszer: az Országos Bírói Hivatal elnökéről beszélünk!), mert azok szerinte nem képesek független és pártatlan szakmai döntéseket hozni, ha a törvényszék elnöke és Handó Tünde nem értenek egyet valamiben.

Márpedig az ügyet tárgyaló Budapest Környéki Törvényszék elnöke az Országos Bírói Tanács elnöke is egyben – azé az OBT-é, amely eredetileg elrendelte Handó Tünde különös kinevezései miatti vizsgálatot, majd hozott is egy határozatot, amiben megállapította, hogy Handó Tünde sorozatosan megsértette a törvényt.

Handóék tehát emiatt kérték az összes, a törvényszék alá tartozó bíró kizárását az ügyből.

És akkor itt érdemes megállni, és venni egy elég nagy levegőt. Azzal ugyanis, hogy az Országos Bírói Hivatal elnöke egy tárgyaláson azzal érvel, hogy bírók, akik egy olyan törvényszék alá tartoznak, amelynek az elnöke nem ért egyet vele, nem képesek elfogulatlanul végezni a munkájukat, alapvetően kérdőjelezi meg a magyar igazságszolgáltatás működését, illetve bíróinak hozzáértését.

Mindez pedig Handó Tündétől, akiről több szinten is megállapították már (a törvény betűje szerint), hogy törvénytelenül nevez ki embereket, visszaélve a saját hatáskörével, borzasztóan rossz üzenet. Pláne, ha a visszaélés pont arra irányult, hogy saját (nyilván elfogulatlannak kevéssé tekinthető) embereivel bástyázza körbe magát.

Ugye érezzük a helyzet iróniáját?

Mindez ráadásul akkor, amikor a magyar igazságszolgáltatás épp a függetlenségéért küzd (gyakorlatilag a demokráciánk egyik utolsó megmaradt bástyájáról beszélünk, a tét tehát nagyon nagy!), különösen problematikus, hiszen egy olyan személy próbálja hitelteleníteni a bírók hozzáértését és munkáját, akinek az elfogultságát bíróság mondta ki elsőfokon, és aki másodfokon is csak vagdalkozással tudja húzni az időt.

A törvény felett azonban senki sem állhat. Még Handó Tünde sem.